A Petters Group Worldwide alapítója ellen az ügyészek 335 éves büntetést kértek, a védelem viszont − az üzletember megromlott egészségi állapotára hivatkozva − 4 éves szabadságvesztést is elegendőnek tartott. Petterst az esküdtszék bűnösnek találta az elleni felhozott mind a 20 vádpontban, egyebek között pénzmosásban, elektronikus és postai úton végrehajtott pénzügyi csalásban.
 
Richard Kyle szövetségi bíró közölte, hogy az üzletember az egész machináció főszereplője volt. Petters egyik vállalatán keresztül csapta be partnereit, akik abban a hiszemben fektették be tőkéjüket, hogy azt elektronikai cikkek kereskedelmére fordítják.
 
A 3,65 milliárd dolláros csalássorozat az egyik legnagyobb Ponzi-ügy az Egyesült Államokban, az összeg azonban csak töredéke annak a 65 milliárd dolláros kárnak, amelyet Bernard Madoff Wall Street-i csaló okozott ügyfeleinek. Petters harmadakkora büntetést kapott, mint Madoff, aki jelenleg egy észak-karolinai börtönben tölti 150 éves börtönbüntetését.

A Ponzi-csalás lényege, hogy a későbbi befektetők pénzéből fizetik ki a korábbi befektetőket. A Ponzi-trükk kifejezéssel Madoff csalása kapcsán ismerkedhetett meg újra az amerikai közvélemény (a visszaélést az olasz származású csalóról, Charles Ponziról nevezték el, aki az 1920-as évek elején csapta be sorozatban ügyfeleit). Madoff több évtizeden keresztül visszaélt ügyfelei bizalmával, áldozatait a piramisjátékra emlékeztető módszerrel csapta be; látszatbevételeket produkált nem létező tőzsdei ügyletekből, a korábbi befektetőknek pedig magas kamathozamot fizetett az új áldozatok pénzéből.