Karrierjét, azután, hogy a Madrasi Egyetemen fizikusi diplomát szerzett, a bhopali katasztrófa miatt elhíresült amerikai Union Carbide alkalmazásában kezdte. Később menedzsment tanulmányokat folytatott Indiában, és a bostoni Harvard Egyetemen. Évekkel később már maga is tanárként tért vissza az Egyesült Államokba és csatlakozott a Michigan Egyetemhez. Kutatásai a vállalati stratégiákra koncentrálódtak, s ebben olyan sikeres volt, hogy multinacionális nagyvállalatoktól is tanácsadói munkákat kapott.

„Ha lenne menedzsment Nobel-díj, azt először biztosan neki kellett volna megkapnia. Prahalad elkötelezetten tevékenykedett India felemeléséért, hogy a nemzetek közösségében elfoglalhassa a neki kijáró helyet. Gyakran mondogatta, hogy az ország 1947-ben elnyerte a függetlenségét, de a szabadságot nem. Bátorította az indiai vállalkozásokat, amelyek a szabadság útjára vihetik az országot.” – mondta róla egyik ismert követője, Gopal Srinivasan, a TVS Capital Funds igazgatója. A menedzsment guru nem csak hazájában, hanem szerte a világon nagy elismerésnek örvendett.

Prahalad sorozatvállalkozónak nevezte magát. „Ötleteket generálok, és eladom őket, mint a könyveket. Ha az ötlet értékes a vásárlónak, akkor a könyv jól fogy, vagy egyenesen robban. A reputációmat teszem kockára” – mondta.

A menedzsment guru számos könyvet is jegyzett, amelyek közül a legismertebb az „Esélyek a piramis alján” a HVG Kiadó gondozásában magyarul is megjelent. Ebben kifejtette azt a forradalmi gondolatot, hogy a világ milliárdnyi szegényének vásárlóerejét összeadva, óriási potenciált kapunk. Prahalad mélységes humanizmussal, meglepő példákon keresztül mutatja be, hogy a termékek, az értékesítési csatornák és a marketingeszközök harmadik világra szabott változataival nemcsak új piacokat nyerhetünk, de a szegények felemelkedését is szolgálhatjuk.