Simor András, az MNB elnöke. Kifejtett nézetek

Dudás Szabolcs

A Magyar Nemzeti Bank vezetője a pénteken megjelent írásában úgy véli, csak ezek alapján kerülhet sor egy hiteles céldátum kitűzésére, s erre támaszkodva lehet majd meghatározni a konkrét menetrendet, beleértve az ERM2-csatlakozás időpontját is. Kifejti, hogy a jegybank a rendelkezésére álló eszközökkel ellensúlyozta és tompította a válság mindenkit érintő következményeit.

Simor úgy véli, a tűzoltásként hozott intézkedések jelentős része tartósan enyhítheti a költségvetési túlköltekezést. Mivel azonban ezek mögött nem állnak az állami feladatokat újragondoló strukturális intézkedések, fennáll a veszély, hogy az elhalasztott kiadások előbb, vagy utóbb a költségvetési kiadások növelését teszik szükségessé. Éppen ezért további erőfeszítések kellenek ahhoz, hogy a költségvetés jelenlegi strukturális pozíciója tartósan fennmaradjon, illetve az EU-vállalásokkal és a költségvetési felelősségről megszületett törvénnyel összhangban tovább javuljon. Hangsúlyozza, hogy folytatni kell a fiskális konszolidációt. Ám további adócsökkentés a költségvetési egyensúly fenntartása mellett csak az államháztartási újraelosztás mérséklésével érhető el.

Az elnök szerint a romló versenyképesség egyik leglátványosabb tünete az volt, hogy 2001 óta a magánszektorban egyáltalán nem bővült a foglalkoztatás. A válság során meghozott kormányzati intézkedések e téren hoztak előrelépést, de egyelőre csak a felét sikerült ledolgozni a szomszéd országokhoz viszonyított versenyhátránynak. A belföldi lakossági megtakarítások növelése elengedhetetlen része egy növekedésorientált gazdaságpolitikának.

A jegybankot ért kritikákkal összefüggésben hangsúlyozza, hogy a magasabb infláció tolerálásával nem lehet növelni a versenyképességet. Ha a jegybank például nem engedi felértékelődni az árfolyamot, de magasabb az infláció, az ugyanolyan versenyképesség romlást eredményez, csak nem közvetlenül az árfolyam, hanem az emelkedő beszerzési és bérköltségek és a magasabb infláció miatt szükségszerűen emelkedő hitelszolgálati díjak formájában.

Simor András kifejtette, hogy az infláció folyamatos bizonytalanságot és többletköltséget visz a gazdaság működésébe, így árstabilitást kell elérni, ami azonban nem azonos az alacsony inflációval. Annál sokkal többet jelent: a bizalmat abban, hogy a megemelkedő infláció csak átmeneti.

A jegybank elnöke szerint a válság kikényszeríti azt is, hogy újragondolják a monetáris politika eszköztárát, s az úgynevezett makroprudenciális eszköztárat hívják segítségül. A jegybankoknak a gazdaság túlfűtöttségét is figyelniük kell. Így az eszköztáruk a tőkeáramlások korlátozásától az aktívabb devizapiaci intervención keresztül a banki kockázatvállalás korlátozásáig terjedhet.

Simor András szerint egyre valószínűbb, hogy a gazdasági növekedés kilátásainak javulása inflációs nyomást generál, miközben még hosszú ideig nem lesznek teljes mértékben kihasználva a termelési kapacitások, és csak lassan csökken a munkanélküliség. Úgy véli, ez a legnehezebb döntési helyzet a monetáris politika számára.

A legnagyobb segítség az lehet, ha a piaci verseny növelésével és különösen az önkormányzati hatáskörbe tartozó árak esetében a hatékonyabb árszabályozás intézményrendszerének megteremtésével sikerül mérsékelni a nyersanyagárakból és a szabályozott árak alakulásából eredő inflációs nyomást.

A monetáris politika számára további kihívás, hogy a válság nem szüntette meg a folyó fizetési mérleg nagy hiányaiból, illetve többleteiből fakadó sérülékenységeket. A magas külső- és államadósság miatti sérülékenység hosszabb ideig is fennmaradhat, az ország kockázati megítélése akár a rajtunk kívül álló okok miatt is romolhat. E kockázatot csak azzal lehet mérsékelni, ha a gazdaságpolitika folyamatosan bizonyítja a stabilitás melletti elkötelezettségét.