Tárki: az újdonságok a manipuláció vagy a fejlődés eszközei?

Továbbra is erős generációs különbség van az újdonságra való nyitottságban a fiatalabbak és az idősebbek között, 2009-ben a fiatalok még a tíz évvel ezelőttihez viszonyítva is jóval magasabb arányban próbáltak ki új terméket és viszonyultak pozitívan az újdonságokhoz.

A Tárki 2009-es „A gazdasági növekedés társadalmi-kulturális feltételei” című kutatása során megvizsgálta, hogy 1999-hez képest hogyan változott a magyar lakosság új termékekhez való viszonya: mekkora részük látja az új termékben a fejlődés megtestesülését, illetve mekkora részük véli úgy, hogy az új termékek inkább a fogyasztás manipulált növelésén keresztüli profitszerzés eszközei.

Forrás: Tárki Magyar Háztartás Monitor 1999, Tárki Gazdasági kultúra kutatás 2009

Az adatok azt mutatják, hogy csökken az új javak fogyasztását pozitív jelenségnek tekintők aránya, s nő azoké, akik az újdonságot a fogyasztásélénkítés egyik technikájának tekintik csupán. A képet azonban árnyalja, hogy nem változott azok aránya, akik „azonnal szeretnek kipróbálni minden új terméket”, sőt kismértékben nőtt is a részesedésük az 1999-ben mért 25 százalékról a 2009-ben tapasztalt 28 százalékra, azaz összességében minden negyedik felnőtt magyar igen fogékony az új termékekre.

Az átlagnál nagyobb volt 1999-ben az „újdonságpártiak” (azaz az új dolgokat szívesen kipróbálók illetve az újdonságot fejlődésként értelmezők) aránya több társadalmi csoportban is, így a jó anyagi körülmények között élők (magasabb jövedelem és több tartós fogyasztási eszköz), az idegen nyelvet beszélők, az ország észak-nyugati régiójában lakók, a rendszeres újságolvasók, a vállalkozó szelleműek és kockázatkedvelők, illetve a szakmunkásképzőt vagy középiskolát végzettek körében. Ezek alapján úgy tűnik, hogy a magasabb vásárlóerővel és nyitott-modern gondolkodással jellemezhető társadalmi csoportok engedhették meg maguknak az újdonságpártiság luxusát, s álltak erre értékrendjüknél fogva is készen.

Tavaly az újdonságot kipróbálni az átlagosnál (28 százalék) sokkal hajlamosabbak voltak a nagyvárosban élők, a gimnáziumi vagy magasabb iskolai végzettségűek, a tanulók és az alkalmazottak. Az újdonságra éhesek átlagos havi egy főre jutó jövedelme átlag feletti, szemben azokéval, akik megvárják, amíg mások kipróbálják az új termékeket, utóbbiak jövedelme ugyanis átlag alatti.

Az újdonsághoz való viszonyt legerősebben az életkor befolyásolja. 2009-ben, csakúgy mint tíz évvel korábban a kor növekedésével folytonosan csökkent újdonságpártiak aránya mértéke, azaz a fiatalok jóval fogékonyabbak rá, mint az idősebb generációk. Míg azonban az újdonságot a fejlődéssel azonosítók aránya korcsoportonként alig változott az elmúlt tíz évben, addig az újdonság-éhség ma sokkal erősebben jellemzi a legfiatalabbakat, mint tíz éve.

Forrás: Tárki Magyar Háztartás Monitor 1999, Tárki Gazdasági kultúra kutatás 2009