hvg.hu: A kínai kormány nemrég jelezte, hajlandó lenne nagyobb összeget elkölteni a válsághelyzetben lévő eurózónás országok kötvénypiacain, hogy ezzel is segítse a térség talpraállását. Mennyire vehető komolyan Peking ajánlata? 

Krekó Péter: Ma az Európai Unió mind gazdasági, mind politikai szempontból mélyponton van. Európa gyenge és megosztott - a gazdasági katasztrófát mindeddig sikerült elkerülni, de ennek ára az volt, hogy a belső kohézió meggyengült. Európa szerte felerősödtek azok a hangok, amelyek egyenesen az euró létjogosultságát kérdőjelezik meg.

Szlovákia nem az egyetlen, ahol komoly kételyek merültek fel azzal kapcsolatban, megéri-e - kölcsönből - finanszírozni a görög nyugdíjakat azért, hogy a valutaunió fennmaradjon. Egy ilyen helyzetben Kína aránylag olcsón szerezhet gazdasági és politikai befolyást Európában. 

Portugália, Írország, Görögörszág és Spanyolország együttes lakossága meghaladja a 65 milliót. Egy majdnem Németországnyi méretű csoport feletti befolyás Kínának akkor is jól jön, ha az Európai Unió esetleg szétszakad, arról nem is beszélve, hogy Kína mostanra Kelet-Közép-Európában és a Balkánon is egyre fontosabb befektetővé válik (Horvátországban repülőteret, Bulgáriában ipari parkot, Romániában szélerőművet, Lengyelországban vasutat építenek).

 Kínának valós érdeke, hogy segítse a forráshiánnyal küzdő európai országok talpra állását, s szavatolja az euró túlélését. Az ázsiai ország export-tevékenységének 30 százaléka irányul ugyanis az európai piacra - ahhoz, hogy a gazdasági növekedés dinamizmusát fenntarthassa, nyitva kell tartania az európai kereskedelmi kapukat. A tőkebefektetésért cserébe Kína a jelenleginél szorosabb kereskedelmi partnerséget akar kialakítani a megsegített országokkal, és arra törekszik, hogy hosszú távú megállapodásokkal stabilizálja felvevő piacait. 

hvg.hu:  Peking európai szerepvállalásának hírére sok helyütt meghúzták a vészharangokat. A kínai miniszterelnök-helyettes londoni látogatását megelőzően a konzervatív The Daily Telegraph nem mulasztotta el emlékeztetni olvasóit a kínai üzleti és politikai érdekek összefonódásaira, példának az afrikai fegyverszállításokat hozta fel.

K. P.: Kétségtelen, hogy Kína elsősorban a stratégiai és biztonsági szempontból is kiemelt ágazatokba fektetne be Európában, ilyen a közlekedés és a logisztika.

Ugyanakkor átláthatóbb gazdasági-kereskedelmi partnernek tűnik Oroszországnál. Egyrészt, mert az adósságproblémák megoldásában vállalt szerepében nem keverednek annyira a politikai és gazdasági szempontok, ahogy ezt Oroszország esetében megszoktuk, másrészt, mert nyíltan beszélnek az általuk szabott feltétekről. Számomra úgy tűnik, nem elsősorban politikailag vezérelt befolyásszerzési kísérletek állnak a kínai fellépés mögött, szemben például az orosz energiaipari helyezkedéssel. 

hvg.hu:  Mintha Kína erőteljesebb fellépésével együtt az idegen befolyástól való európai félelmek is intenzívebbé válta volna… 

K. P.: Kína mostani fellépése nagyon hasonló az Egyesült Államok második világháborút követő segítségnyújtásához, ám Peking sokkal nyíltabban felvállalja, hogy állampapírpiaci szerepvállalása kiegészítő gazdasági megállapodásokhoz kötött, mint azt Washington valaha tette volna. A Pekinggel kötött bármely szövetség azonban Európa önképét rongálja, Kína kulturális és politikai befolyásszerzése pedig ráerősíthet az európaiak identitás-féltésére, felcsigázza az összeesküvés-elméletekre fogékonyak fantáziáját. A politika felelőssége is, hogy ezeket a félelmeket ne gerjessze, s a kulturális távolságot ne növelje.