A kormányzat 2011 elején három súlyos gazdaságpolitikai problémával szembesült. Egyrészt egyértelművé vált, hogy a 2010-ben tett lépésektől nem remélhető a gazdasági fejlődés látványos gyorsulása. A vállalkozások terhei inkább emelkednek, mivel a társasági adó csökkentése csak szűk kört érint, az egykulcsos szja-ra való áttérés pedig a foglalkoztatottak több mint felénél a nettó kereset szinten tartásához is érdemi béremelést tett szükségessé. Kínálati szempontból a hitelezés szigorodik (a pénzintézeti különadó, a befagyott jelzálog-hitelezés, továbbá a megemelkedett forintkamatok miatt). Az adóváltozások fő kedvezményezettjei – jellemzően a magas jövedelműek – inkább megtakarítanak. A válságadók korlátozzák az érintett cégek aktivitását. Hasonlóan kedvezőtlen hatású az Új Széchenyi Terv lassú beindulása, az EU-támogatások kifizetésének és odaítélésének befagyása, ami a beruházási keresletet korlátozza. Az előreláthatóság hiánya, az átláthatóság további romlása és a külföld-ellenes kommunikáció gátolja az újabb külföldi tőkebefektetéseket.

A második probléma, hogy a jóváhagyott költségvetés alapján az államháztartás strukturális deficitje (a vállalt csökkenés helyett) 2011-ben emelkedik, ami az EU-ból érkező beruházási támogatások megvonásával fenyeget. Emiatt vált szükségessé 250 milliárd forint zárolása a költségvetésben. Elképzelhető azonban, hogy a zárolt összegből mintegy 50 milliárd az önkormányzati többletkiadások, 100 milliárd a kieső bevételek ellensúlyozását kell, hogy szolgálja, vagyis csak 100 milliárd forint maradna érdemi javulásra. Kérdéses, hogy az így elérhető a tavalyival lényegében azonos strukturális deficittel megelégedne-e az EU. Ha nem, további, az idei költségvetést kiigazító lépések is napirendre kerülhetnek.

A harmadik probléma a legkomolyabb: az átmeneti megoldások túlsúlya miatt már 2012-re, de főleg 2013-ra (450, illetve 700 milliárd forintos) lyuk keletkezik a költségvetésen. Mivel az idén bevezetett ún. Gazdasági Szemeszter keretében az EU a fenntarthatóságra koncentrál, ezért ez most, április-májusban fókuszba kerül. További kockázat a nyugdíjpénztári vagyon államosításának alkotmánybírósági megítélése, s az EU kötelességszegési eljárása a távközlési szektor különadója miatt. A fenntartható egyensúly megteremtését célzó Széll Kálmán-terv e három problémára keres megoldást. Ez angol szövegét tekintve helyes irányú fordulat, a megvalósítás azonban kidolgozott szakmai programok hiányában, a társadalmi elfogadottság bizonytalansága, a továbbra is kettős beszéd miatt kérdéses.

A gazdasági növekedés bázisa kissé szélesedik, de húzóereje az ipari export marad. A belföldi kereslet visszaesése véget ér, de csak enyhe bővülés várható. Az építőiparban az idén hatodik évébe lépő visszaesés valószínűleg csak a II. félévben vált minimális növekedésbe. A szolgáltató ágazatok csak nagyon szerényen fejlődnek. Az alacsony betéti kamatok a forrásnövelés szükségtelenségére (és a válságadó ellensúlyozására) utalnak. Az épített lakások száma tovább csökken, a 2010. évi 20,8 ezerről 16-18 ezerre. A kereskedelemben némi bővülés valószínű, leginkább az autóértékesítésben és a tartós cikkeknél. Végeredményben a GDP Idén 2,5 százalék körüli ütemben növekszik. A gyorsulás tavalyhoz képest azonban szinte teljes egészében a mezőgazdaságból (az időjárásból) származik. Ebben az évben éves átlagban 4,2 százalékos – az energia-, üzemanyag- és élelmiszeráraknál 6-7 százalékos –, az év végén 4 százalék körüli áremelkedés várható. A lakosság reáljövedelme (a magán-nyugdíjpénztárak reálhozamával együtt) 2 százalék körüli mértékben emelkedik. A jövedelmi differenciálódás fokozódik.