Az Egyesült Államok az elmúlt tíz évben 1300 milliárd dollárt költött tíz év alatt az al-Kaida üldözésére és a közel-keleti háborúkra, s összesen legalább 4000 milliárd dollárt katonai célokra. Ez a tavalyi éves magyar nemzeti jövedelem 21-szerese. Azaz évente kétszer annyit költöttek fegyverre, mint amennyi GDP-t mi összesen összehozunk. Az amerikai hadiipari cégek profitja tavaly elérte a 25 milliárd dollárt. De az aranykornak alighanem vége.

A Pentagon 800-1000 milliárd dollárral vagy még többel kénytelen lesz visszafogni a kiadásait a következő tíz évben. A Financial Times beszámolója szerint Jim Albaugh, aki korábban a Boeing 32 milliárd dolláros védelmi eszközöket gyártó részlegének volt a feje, egy New York-i konferencián kifejtette, hogy szerinte nincs semmi titok az amerikai védelmi költségvetés körül. Nincs lehetőség sok önkényes kanyart tenni. Ez pillanatnyilag egy kemény piactér, nem is kérdés – mondta Albaugh.

Ereszkedőben egy F-35-ös csapásmérő vadászgép. A hadiipar keményen landol

AP

Más vélemények szerint is a védelmi kiadások máris nyomás alatt vannak, s ez a helyzet nem fog változni annak ellenére, hogy a hadiszállítók – és persze a hozzájuk kötődő lobbisták – szeretnék elkerülni megrendeléseik elveszítését. Az amerikai megszorításoknak nemzetközi következményei is vannak. A világ második legnagyobb fegyverexportőre, Nagy-Britannia például 20 milliárd dollárt fektetett az amerikai hadiszállításokat segítő fejlesztésekbe az elmúlt évtizedben, s lehet, hogy ennek jelentős része nem fordul termőre. Az első nagy vesztes a Rolls-Royce lehet, amely az F-35-ös vadászgéphez fejlesztett volna ki egy alternatív hajóművet. Az amerikai kongresszus azonban lehet, hogy lefújja a programot, hiszen a költségvetési plafon megszavazásakor a költségcsökkentések első hullámában a Pentagonnak 350 millió dollárral kell csökkentenie kiadásait. De a védelmi minisztériumnak automatikusan további 500 milliárdos csökkentést kell végrehajtania, ha a törvényhozók nem tudnak megegyezni a költségvetési deficit módjáról és menetrendjéről. Ez a vágás összesen mintegy tíz százalékkal csökkenti az amerikai védelmi kiadásokat.

A Moody’s egyik elemzője az FT-nek azt mondta, hogy a nagy beszállítók érzik meg először a kiadások lefaragását, de rajtuk keresztül sok alvállalkozó, köztük specializált beszállítók is. Ráadásul a hadiszállításokon elérhető haszon legalább tíz százalékkal esik amiatt, hogy a piac szereplői egyre agresszívebben tusakodnak a kisebb torta elosztásán. Ez mérsékli a bevételeiket és a cash flow-jukat, ami nyilvánvalóan elvezet néhány beszállító háttérbe szorulásához.

A büdzsé automatikus csökkentése azért nagyon fájdalmas, mert a beszállítók a terveiket valószínűleg úgy alakították ki, hogy az 2013 és 2021 között egyenletesen oszlik meg. És normális körülmények között ezt is várná tőlük a Pentagon. Ha ez nem volna elég, a növekvő kockázatok miatt a hadiipari cégek részvényei esnek a piacon. Az elmúlt hónapban az S&P500-as indexében szereplő érintett társaságok – köztük olyan hatalmas vállalatok, mint a Boeing vagy a Northrop Grumman – mintegy 18 százalékos értékvesztést voltak kénytelenek elkönyvelni a tőzsdén.

Az iparági lobbisták még harcolnak a vágás mérséklése érdekében. Azt igyekeznek elfogadtatni, hogy a védelmin kiadások csökkentése micsoda kockázatokkal jár az USA számára, s a gazdaságnak sem mindegy, hogy megőrzik-e vezető szerepüket például a repülőgépgyártásban. Eközben azonban a nagy gyártók már a külföldi lehetőségeket vizslatják. A Boeing már eddig is a hadiipari bevételeinek 25 százalékát olyan országokból szerezte meg, mint Izrael vagy Szaúd-Arábia. Ezt az arányt most nyilván növelni szeretnék.

A történet azonban vehet még furcsa fordulatokat, mert egyes tőzsdei elemzők szerint a takarékossági intézkedések hatásait már beárazta a piac, s így a pénzügyi befektetők már akár hamarosan jó befektetési célpontnak is ítélhetik a most szorult helyzetbe kerülő cégeket.