A Széll Kálmán-terv „az államháztartási egyensúly fenntartása” érdekében számos területen meghúzta a nadrágszíjat. A terv szerint a rokkantsági ellátás átalakítása három év alatt összesen 117 milliárddal járult volna hozzá a költségvetési pálya javításához.

Matolcsy György eleve megdöbbentő adatokkal számolt, amikor egy májusi, írásbeli kérdésre adott parlamenti válaszában azt írta, hogy a 330 ezer korhatár alatti rokkantnyugdíjas közül 150 ezer embert vissza lehetne hozni a munka világába, hiszen ez a hatósági vizsgálat alapján rokkantnyugdíjba engedett embereknek a 45 százalékát jelentené. Ez magasabb, mint amit a privátbankár.hu a remélt megtakarítás alapján számolt (120 ezer ember visszaterelése), és nagyságrenddel több, mint amennyit az előző, hasonló kísérletnél a Gyurcsány-kormány idején egyáltalán célul tűztek ki (5-10 százalék).

Kivezénylés a rokkantellátásból

A Széll Kálmán-terv a rokkantsághoz és az egészségkárosodáshoz kapcsolódó ellátások átalakításával 2011-ben 11 milliárd, 2012-ben további 88 milliárd, 2013-ban pedig újabb 117 milliárd forint éven belüli megtakarítást irányzott elő.  A "megtakarítás" komolyságát megkérdőjelezi, hogy a megváltozott képességűek foglalkoztatási rehabilitációja nem megy egyik napról a másikra.

Bánkuti András

A 2008-ban életbe lépett rehabilitációs járadékról szóló törvény, amely lehetővé tette, hogy a megváltozott munkaképességűek rokkantellátás helyett rehabilitációs járadékot vegyenek igénybe, eleve hároméves program volt. Az átlagosan 70 ezer forintos rokkantnyugdíjjal szemben havi 80 300 forintos kifizetéssel járt, az ellátás beleszámított a szolgálati időbe. Ez alatt az idő alatt képezték volna át a rászorulókat, hogy a program végén kiléphessenek a nyílt munkakerőpiacra. (Vagyis a program arról szólt, hogy 3 év után a kilépő ellátottak számával csökkenjen a rokkantkassza.)

A program nem volt túl sikeres. Mindössze 20 ezren részesültek rehabilitációs járadékban, és csak nagyon kevesen tudtak aztán megragadni a munkaerőpiacon. A kormány a hvg.hu korábbi cikke szerint ezt a számot tornászta volna fel több év alatt 200 ezerre.

A szám év közben többször módosult: a kormány azok körében hirdetett végül felülvizsgálatot, akik egészségkárosodásuk mértéke alapján még képessé is tehetők valamilyen munkavégzésre. (A károsodás mértéke 50 százalék alatti.) Júniusban Dávid István, a Nefmi főosztályvezetője 220 ezerre tette azok számát, akiket a felülvizsgálat érinthet. (Közülük várt Matolcsy 150 ezret vissza a munka világába.)

Szociális pénzek az Egészségbiztosítási Alapba

Megpróbáltuk a költségvetésben nyomon követni, hogy mi lesz a „rokkantpénzekkel”. Előzetesen annyit kell tudni, hogy a kormány koncepciója szerint a Nyugdíjbiztosítási Alapból jövőre csak a ténylegesen az öregségi ellátással kapcsolatos járadékokat (a nyugdíjat) fizetnék, a korhatár alattiak részére járó, egészséggel és szociális helyzettel összefüggő ellátást az Egészségbiztosítási Alapból, valamint a Nemzeti Szociálpolitikai Alapból utalnák.

Némi ellentmondás azonban már ezen a ponton tetten érhető a koncepcióban, hiszen Matolcsy a már idézett parlamenti válaszában azt írta, hogy „az egészségkárosodáson, illetve a korábban megváltozott munkaképesség vizsgálatán alapuló rokkantnyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj, illetve egyéb nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások a nyugdíjkorhatár alatt lévők esetében a jelenlegi formájukban megszűnnek, és egészségkárosodási ellátássá alakulnak át”.

Eszerint a szociális jellegű „rokkantpénzeknek” elvben a Szociális Alapba kellett volna átkerülniük, ezzel szemben a nyugdíjkorhatár alattiak rokkantellátására és rehabilitációjára szánt pénzek jövőre mind az Egészségbiztosítási Alap kasszáját gyarapítják – vagyis az egészségügyi ellátásukhoz kötötten, aminek azért szintén megvan a logikája. Csak épp nem úgy lesz, mint ahogyan Matolcsy a tb-alapok átalakítását kommentálta.

Nincs új törvény a rokkantellátásról

A tisztánlátást ugyanakkor nehezíti, hogy a költségvetési törvényjavaslat vonatkozó szakaszaihoz hiányzik az ágazati jogszabály, így valójában nem tudni, hogy kik és milyen feltételek mellett jogosultak rokkantsági ellátásra, valamint egészségkárosodási járadékra (amit korábban rehabilitációs járadéknak hívtak). Az sem egyértelmű, hogy az utóbbi az utóbbi hány évre szól, kizárja-e a rokkantsági ellátást, vagy egy bizonyos összeghatárig az is kaphat „rokkantnyugdíjat”, aki esetleg egészségkárosodási járadékban részesül.

Fazekas István

Ezen kívül az sem világos, hogy azoknál, akik elérik az öregségi nyugdíjkorhatárt, milyen szorzóval számít bele az egészséges évek mellett a megváltozott munkaképességű munkavállalóként ledolgozott időszak. Vagyis mennyire írják át a korábbi szabályokat, és mi az, ami marad.

Nem tudni, mennyi „rokkantpénz” van

Az új költségvetési törvény szerint 342 milliárd forint jut a korhatár alattiak rokkantellátására (284 milliárd) és az egészségkárosodási járadékokra (58 milliárd), melynek forrása az egészségbiztosítási kassza lesz. Számításaink szerint ez nagyjából megegyezik a tavalyi támogatás inflációval korrigált összegével. Fontosabb viszont a belső arányok eltolódása az egészségkárosodási járadék felé: vagyis hogy a kasszában egyre nagyobb arányt képvisel a nyílt munkaerőpiacra visszavezetni kívántak járadéka. (Az egészségkárosodási járadék kasszája kétszer akkora, mint a megszűnő rehabilitációs járadéké.)

A korhatár felettiek rokkantnyugdíja 2011-ben 380 milliárd volt, az erre szánt összeg 2012-ben marad a nyugdíjalapban, és az öregségi nyugellátás részeként fizetik ki – de hogy összesen mekkora rész az utóbbin belül a rokkantnyugdíjasok kalapja, erre semmilyen konkrét szám nincs a költségvetési tervezetben. Tehát nem tudni, lesz-e változás a nyugdíjas korú rokkantak nyugellátásában.

Barát Gábor, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság korábbi vezetője a rokkantak ellátásával kapcsolatban aggályosnak nevezte, hogy az alaptörvény jogilag csak az időskori nyugdíjat ismeri el, mint védendő értéket, az özvegyi nyugdíj vagy a korhatár alattiak rokkantnyugdíja csak járuléknak minősül. „Erre nem nagyon van példa sehol a világban” – jegyezte meg Barát.

Vár a munka világa!

Navracsics Tibor még márciusban szoros menetrendet határozott meg az ellátások felülvizsgálatára: július elsejéig kellett volna elkészülnie a javaslatnak, hogy ezentúl milyen feltételek szerint adható a rokkantsági nyugdíj. És december végéig kellett volna felülvizsgálni a korábbi minősítéseket is. Az ágazati szabályozás, amint ahogy itt már írtuk is, nem valósult meg. És az utóbbival kapcsolatban is indokolt a múlt idő, miután kormányzati forrásból megtudtuk, hogy a felülvizsgálat abbamarad.

Pedig külön gépet szerzett be a munkaképességét felmérő rendkívüli felülvizsgálatokhoz a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (Nefmi). Pósvai Gábor a Hírszerzőnek a tavasszal optimistán még azt nyilatkozta, „a jövőben nem orvosok állítanak fel véleményt 10 perc alatt, ránézésre, hanem munkaerő-szimulátorok és képességvizsgáló berendezések mondják ki a végső szót az ember sorsáról”. A felülvizsgálat pedig „új szellemű" lesz, mert „a minősítés új rendszere elsősorban a megmaradt munkaképességre, a megmaradt képességek kamatoztatására, a foglalkoztatásra fog koncentrálni”.

Az már augusztusban látszott, hogy a szimulátor nem vált be: a Magyar Nemzet beszámolója szerint mindössze 1500 felülvizsgálatot tudtak addig lebonyolítani, és csak tízen voltak, akik alkalmasak lettek volna munkavégzésre. Nemcsak a felülvizsgálat volt tehát lassú és drága, az is kiderült, hogy nem az elvárt mennyiségben terelhetők vissza az egészségkárosultak a munkába.

A kormány nem tervezi újabb gépek vásárlását, sőt mint megtudtuk, teljesen lemondanak a „gépesítésről” is: ehelyett országosan ugyanaz a 700-800 ember végzi ezeket a felülvizsgálatokat, mint korábban. A stáb egy évben százerezer vizsgálatot tud elvégezni, mivel évente átlagosan negyvenezer új belépő van, így az ütemterv szerint 60 ezer már ellátásban részesülőt tudnak egy évben újra megvizsgálni. Vagyis a teljes felülvizsgálat 3-4 évet igénybe vehet. (Azért csak ennyit, mert sokan már nyugdíj előtt vannak.)

Nem feszegetik tovább?

Információink szerint egyébként a kormány a rendvédelmi szakszervezetekkel folytatott tárgyalások eredményeképpen változtatott szép csendben az álláspontján, a rendkívüli felülvizsgálatokkal nem akarta tovább feszíteni a húrt a már így is feszült hangulatban. Más kérdés, hogy – miként azt a hvg.hu megírta – egyelőre a munkát újra felvenni kívánó rendőröknek, rendvédelmiseknek sem nagyon tudnak mit ajánlani.

Hegedűs Lajos, a Mozgáskorlátozottak Egyesületének Országos Szövetségének (MEOSZ) elnöke szerint a rokkantnyugdíjasok legtöbbje „önként és dalolva visszamenne dolgozni”, miután az átlagos rokkantnyugdíj 70 ezer forint, ami kevesebb, mint a magyar átlagjövedelem fele. Csakhogy a munkaerőpiac nincs olyan állapotban, hogy fogadni tudja őket.

Távmunka, otthonról

Marton Szilvia

"Nem látom reális esélyét, hogy hova menjenek: a nyugdíjkorhatár alatti rokkantnyugdíjasok 70 százaléka 54 és 60 év közötti, tehát abba a korosztályba tartoznak, akik a munkaerőpiacon nem keresettek. Ráadásul ugyanekkora arányban szakképzetlenek, azaz általános iskolai vagy legfeljebb szakmunkás végzettséggel rendelkeznek. Több mint 60 százalékuk hátrányos helyzetű térségekben, Észak-Magyarországon vagy a Dél-Alföldön él. Olyan kistelepüléseken, ahol nincsenek munkahelyek, és ha lennének is a környéken, költséges a közlekedés” – sorolta a hvg.hu-nak a problémákat Hegedűs Lajos.

A leszázalékoltak foglalkoztatási rátája alig harmada az uniós átlagnak, ezért a MEOSZ szerint is szükséges lenne a megváltozott munkaképességűek munakerőpiacának a bővítése, de „ezt egy komplex rehabilitációs folyamattal kell megvalósítani, amely magában foglalja az egészségügyi, képzési, szociális és foglalkoztatási rehabilitációt, és nem pedig pusztán kormánypropaganda” – véli Hegedűs, aki szerint nem látni olyan elemet a 2012-es költségvetésben, ami ebbe az irányba mutatna.

A közmunkaprogramban való részvétel segítséget jelenthetne, de itt még az egészségeseknek szóló cselekvési program sem látszik részleteiben.