Több nagy citybeli ház már nem is azt modellezi, hogy mivel járna az euró felbomlása, hanem azt, hogy a pénzügyi unió egyben tartásáért nem kellene-e még nagyobb áldozatot hozni.

A Centre for Economics and Business Research (CEBR) elemzői például úgy számolnak, hogy ha az euróövezetet mostani formájában fenn akarják tartani, annak egyik ára tízévnyi megszorítás lenne a periféria versenyképességi eróziója miatt. Ha a valutaunió felbomlik, az azonnali, fájdalmas gazdasági következmények "sokkal intenzívebben" érződnének, ám a CEBR londoni szakértőinek becslése szerint hozzávetőleg 30 hónap után a térség növekedése már gyorsabb lenne, mint akkor, ha az euróövezet jelenlegi összetételében fennmaradna.

Évtizedes recesszió?

Ugyanerre a következtetésre jutottak egy másik patinás londoni elemzőház, a Capital Economics közgazdászai is, akik szerint az euróövezeten belül olyan szélesre nyílt a versenyképességi rés, hogy bezárása egy évtizedig vagy még tovább tartó gazdasági depresszióval és deflációval járna a perifériális országokban, ezért ezeknek az országoknak a gazdasági problémáit csak az oldhatná meg, ha elhagynák az eurót.

A ház szakértői ugyanakkor eljátszadoznak egy olyan gondolattal is, amelyet sokan egyelőre a közgazdasági-politikai sci-fi kategóriájába sorolnak: teljesen lehetetlen-e, hogy nem a déli periféria, hanem az euró központi pillérének számító Németország hagyja ott a közös valutát?

A Capital Economics londoni közgazdászai szerint ugyanis ha Németország szembesül azzal a hatalmas teherrel, amelyet esetleg neki kell állnia az euróövezet egyben tartása végett a déli periféria költségvetési kockázatainak átvállalásával - ami az elit német "AAA" hitelminősítői besorolást is veszélybe sodorná -, akár arra a következtetésre is juthat, hogy a közös valuta fenntartásának makrogazdasági indokai "messze nem kristálytiszták".

AP

Görögország távozhat elsőnek?

A Capital Economics szakértői szerint ha az euróövezet felbomlik, annak legvalószínűbb forgatókönyve még mindig az, hogy Görögország és esetleg más kisebb tagállamok távoznak; a cég legvalószínűbb "jelöltje" Görögország mellett Portugália. Azonban minél tovább marad benn Görögország és a többi bajban lévő eurógazdaság, annál nagyobb az esélye annak, hogy Németország "kezdi megfontolni saját pozícióját" - vélekednek a Capital Economics közgazdászai, akik a londoni elemzői közösségen belül már nincsenek is teljesen egyedül ezzel a véleményükkel.

Az Economist Intelligence Unit (EIU) - a világ legnagyobb gazdaságelemző csoportja - a valutaunióra kidolgozott kockázati forgatókönyvében szintén egyaránt elképzelhetőnek nevezi az eladósodott déli eurótagállamok leválását és azt, hogy Németország dönt a távozás mellett. A cég hangsúlyozza, hogy ez utóbbi fejlemény természetesen a közös valuta végét is jelentené.

A nagy citybeli házak most már e vég esélyeire is kezdenek százalékos előrejelzéseket modellezni; az EIU például "hozzávetőleg 40 százalékosra" taksálja az euróövezet "legalább részleges összeomlásának" valószínűségét.

A Capital Economics elemzői jóval borúlátóbbak: ők most már csak 10 százalékosra teszik annak az esélyét, hogy az euróövezet jelenlegi formájában fennmarad.

Mi kéne a megmaradáshoz?

Más londoni elemzők ugyanakkor inkább azt taglalják, hogy mi mindent kellene tenni az euróövezet egyben tartásáért.

A Barclays Capital, a City egyik legnagyobb befektetési bankcsoportja ehhez szigorú intézkedési leltárt vázolt fel: határozott lépések a költségvetési unió megteremtése felé, ennek alappilléreként a közös euróövezeti kötvénykibocsátási rendszer létrehozása, a közös felső kiadási korlátok és a több évre szóló költségvetések rendszerének meghonosítása, automatikus költségvetési szankciók bevezetése a feltételeket nem teljesítő tagállamok megrendszabályozására, valamint olyan független költségvetési ellenőrző testületek létrehozása, amelyek minden egyes tagállamban jelen lennének, de tevékenységüket központilag hangolnák össze.

Az Economist Intelligence Unit közgazdászai ugyanakkor enyhén szólva nem sok esélyt látnak arra, hogy ennek akár a töredéke is megvalósul. Ők úgy értékelik, "legalábbis kijózanító", hogy az euróövezeti döntéshozók milyen mértékben képtelenek "a válság elé kerülni". Az EIU londoni elemzői a közelgő - az euró sorsa szempontjából döntőnek tekintett - EU-csúcs általuk becsült sikeresélyeivel kapcsolatban csak annyit jegyeztek meg, hogy az elmúlt egy évben sorra kidolgozott euróövezeti mentőcsomagok mindegyike rövidebb ideig volt alkalmas a piac megnyugtatására, mint az előző; a legutóbbi, október végén összeállított csomag piaci hatása már egy hétig sem tartott.

A piaci volatilitás ugyanakkor krónikusan tartóssá vált: október-novemberben volt olyan időszak, amikor a széles merítésű Standard & Poor's 500-as amerikai tőzsdeindex 28 egymást követő kereskedési nap közül 21-ben 1 százaléknál nagyobbat emelkedett vagy zuhant.

A helyzet komolyságát illusztrálja, hogy elérkezettnek látta az időt a megszólalásra a 86 esztendős Jacques Delors is. A volt EU-bizottsági elnök, az euró rangidős szószólója a konzervatív brit The Daily Telegraphnak elismerte: amikor "az angolszászok" annak idején azt mondták, hogy a közös valuta eredendően instabil lesz egységes európai állam nélkül, "abban volt valami"...