A leggyakrabban használt 95-ös oktánszámú szuperbenzin árait alapul véve Steffen Bukold azt találta, hogy az ár az elmúlt három hónapban 11,3 eurócenttel (közel 40 forint) nőtt literenként, miközben a magasabb nyersolajárak, illetve az euró/dollár árfolyammódosulás csupán literenként 6,6 centes áremelést indokolt volna. Vagyis literenként 4,7 cent az olajkonszerneket gazdagította, ami a német autósoknak összességében 98 millió eurós többletkiadást jelentett havonta a vizsgált időszakban.

A Saarbrücker Zeitung szerdai kiadásában megjelent, ezzel foglalkozó cikk szerint az extraprofit nem a benzinkutakat, hanem a finomítókat, és végsősoron azok tulajdonosait, a nagy olajcégeket gazdagítja.

A hamburgi energiaügyi információs szolgálat, az EID is jó évkezdetről számolt be az európai finomítóknál: a bruttó árrés az idei év első két hónapjában tonnánként 44 euró volt, míg a feldolgozási költségek átlagosan csupán 33 eurót tettek ki. Ez azt jelenti, hogy a feldolgozási költségekhez képest egyharmados, vagyis 33 százalékos árrést sikerült elérni a finomításnál.

Ettől kissé eltérő a helyzet a dízelüzemanyag esetében, amelynél a nyereség, bár magas szinten stabilizálódott, nem nőtt számottevően a vizsgált időszakban. A dízel technikailag rokon a fűtőolajjal, ezért a dízelpiac alakulására a hideg tél éppúgy jelentékenyen hatott.

Az európai finomítók a benzinfinomításnál fölös kapacitásokkal küzdenek, viszont a dízel esetében szűkös a finomítói kapacitás. A dízel esetében a nyersolajtól a végfelhasználóig egyébként is jelentősen többet keres az olajipar, mint a benzinnél.

A német Zöldek egyik közlekedéspolitikai szakértője a Saarbrücker Zeitungnak ennek kapcsán úgy vélekedett, hogy a benzinkutaknál nincs működő verseny, a helyzet javítása érdekében a versenyhivatalnak átfogó jogosítványokat kellene kapnia a szigorúbb ellenőrzésre és a beavatkozásra.