Marek Belka az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) idei közgyűlésének hivatalos nyitányát megelőző üzleti fórum főszónoka volt. A bank londoni székhelyén tartott előadásában kijelentette: a külföldi megtakarítások bizonyos formáit továbbra is biztonságosan be lehet vonni növekedésösztönző forrásként "korlátozott mértékben" - Belka idesorolta az EU-tól és más nemzetközi közintézményektől származó juttatásokat -, ám a növekedés finanszírozásának legbiztonságosabb forrását a hazai magánmegtakarítások jelentik.

A lengyel jegybank elnöke ezzel kapcsolatban megjegyezte: a modern piacgazdaságban, "legalábbis annak tankönyvi mintaváltozatában" a pénzügyi közvetítő intézmények hatékonyan mozgósítják és terítik e megtakarításokat, ám a mostani válság nyomán "nehéz fenntartások nélkül elfogadni ezt a nézetet".

Belka szerint a válság egyik fő tanulsága inkább az, hogy a határokon átnyúló, bankok által közvetített tőkemozgások "széttartó eredményeket" produkálhatnak. Ha e tőkemozgások a termelőtevékenységhez szükséges tőkét gyarapítják, "az rendben van", ám a tőkeáramlások súlyos kockázatokat is teremthetnek, ha a fogyasztáshoz és a devizaalapú ingatlanhitelek kiáramlásához szolgáltatnak hajtóerőt - mondta a pénteki londoni EBRD-rendezvényen a lengyel központi bank elnöke.

Marek Belka szerint e tőkemozgások kezelésére nem alkalmazhatók tőkekorlátozások az EU-tagállamok esetében, ezért fontos a belső, saját tőkepiacok és a hazai finanszírozási források fejlesztése. A lengyel bankvezető ennek szükségességét azzal az érvvel is illusztrálta, hogy a változatlanul ingatag nemzetközi pénzügyi helyzetben a bankok igen erőteljesen törekszenek a mérlegalkalmazkodásra, vagyis a hitelforrásokat is szűkítő eszközleépítésre.

Ez a folyamat Belka szerint azokban az országokban jelent potenciálisan nagyobb veszélyt, amelyekben magas a külföldi bankok piaci részaránya, különösen akkor, ha a helyi bankok üzleti modellje erősen függ a tulajdonosi devizafinanszírozástól. Ezekben az országokban ugyanis a mérlegalkalmazkodás - vagyis a "deleveraging" folyamata - a helyi bankrendszer és az általa támogatni hivatott szélesebb nemzetgazdaság fejlődését is akadályozza.

Belka szerint a másik, ehhez kapcsolódó veszély az egyes tulajdonos bankok "részrehajlása" saját anyaországuk iránt, vagyis az, ha a nemzetközi bankcsoportok elsősorban a hazai piacukon kívüli tevékenységüket építik le. Az anyabankok helyzetének javítását nem lenne szabad úgy végrehajtani, hogy az károkat okozzon a fogadó országok gazdaságában - mondta a lengyel jegybanki vezető a pénteki EBRD-rendezvényen. Ugyanezt a problémát vetette fel előző nap, hasonló megközelítésű londoni előadásában Simor András is.

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke, aki az EBRD-közgyűlés egyik előrendezvényén szólalt fel, kijelentette: a tulajdonos bankok, amikor arra kényszerülnek, hogy megszabaduljanak eszközeiktől vagy csökkentsék a hitelezést, sokszor rangsorolják az eszközöket, hogy eldöntsék, melyiktől szabaduljanak meg először. A külföldi eszközök, így a közép-kelet-európai leánybankokban lévő eszközök is "viszonylag előkelő helyet" foglalhatnak el ebben az eszközleépítési rangsorban, különösen akkor, ha az anyabank számára a hitelezés csökkentése saját országában "politikailag kevésbé kényelmes".

Mivel az európai pénzügyi szektor nagy összegű közpénzeket kapott a válság kezdete óta, és az anyaországi politikusokat is aggasztja egy hazai hitelválság lehetősége, az ilyen politikai megfontolások erős ösztönzést jelenthetnek az anyabankok számára. Emiatt növekszik az aggodalom, hogy az eszközoldali mérlegalkalmazkodás aránytalanul magas lehet a közép-kelet-európai térségben - mondta londoni előadásában az MNB elnöke.

Simor András kijelentette: ha "egyszerre túl sok bank indul meg a kijárat felé", annak rendszerszintű következményei lehetnek, például kiterjedt hitelezési válságot idézhetnek elő a közép-kelet-európai térség egyes országaiban, és ez az anyabankok közötti koordinációt teszi szükségessé.