"Mi van, ha már láttuk az eurózóna válságának mélypontját? Ez annyira hihetetlenül hangzik, hogy érdemes megfontolni, vajon igaz lehet-e?" - teszi fel a kérdést legfrissebb blogbejegyzésében Zsiday Viktor alapkezelő. A válság, bár nem az államok oldaláról indult ki, de az állampapírok kamatainak elszállása vezetett ahhoz, hogy a kormányok folyamatos megszorításokat vezessenek be, lehetséges, hogy elérte mélypontját?

Az eurózóna elsődleges költségvetési egyenlege a válság alatti GDP-hez mért -3,5 százalékról mostanra mínusz 1,1 százalékra javult és idén elérheti már a nullát is. Ennek recesszió a következménye, ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy Európa (ezen a területen legalábbis) az "út nagy részét megtette". Kellően alacsony kamatszint mellett a nullás, enyhén pozitív elsődleges egyenleg elegendő, fűzi hozzá Zsiday. Az alapkezelő kiemeli, hogy a periféria-országok folyó fizetési mérlege is gyorsan javul, az írek a 2007-2008-as mínusz 5,5 százalék után idén plusz 1,6 százalékot produkálhatnak ezen a területen.

A piacok azonban a jövőben is büntetik majd lazítást, a költekezést, és éppen ez lehet az, ami a politikusokat a továbbhaladásra ösztökéli. Az alapkezelő írásában kitér arra, hogy talán létezhet egy európai C-terv - amiben ő ugyanakkor eléggé kételkedik -, és drasztikus monetáris akciók nélkül, lassú alkalmazkodással, további több éves kiegyensúlyozott, szigorú költségvetéssel és "kicsit lazább Németországgal" is átvészelhetik a válságot az eurózóna tagállamai. A fő kérdés ugyanakkor az marad, hogy a lakosság és a szavazók hajlandóak-e erre a többéves stagnálásra, "nem unják-e meg", illetve, hogy a piacok mennyire tolerálják ezt a helyzetet.