Nagyon sok hitelszerződésben lehet hibát találni, és az adósok számos pert nyerhetnek, ha megalapozott kifogással élnek egyes banki eljárásokkal szemben. Ez következik abból az iránymutatásból, amit a Kúria múlt héten tett közzé a hitelintézetek egyoldalú szerződésmódosításainak tisztességtelenségéről. A 10 pontos terjedelmes indoklással kiadott vélemény nagyon sok szempontból támadhatóvá teszi a hitelszerződéseket, így az iránymutatásnak várhatóan nagy hatása lesz a devizahiteles ügyekre.
A Kúria az iránymutatással kinyilvánította, hogy milyen szempontokat fognak figyelembe venni a bírók a bankok elleni perekben - mondta a hvg.hu-nak egy neve elhallgatását kérő, devizahiteles ügyekkel is foglalkozó ügyvéd, és úgy vélekedett, a Kúria tulajdonképpen perre buzdít, hiszen az iránymutatás nem más, mint egy "szamárvezető" az ügyvédeknek, hogy mit tegyenek ilyen ügyekben az ügyfelek érdekében.
Nem kötelező, de mégis
A Kúria (a Legfelsőbb Bíróság jogutódja 2012-től) márciusban munkacsoportot állított fel, hogy peres eljárások nyomán elemezze, milyen szempontok szerint vizsgálhatja a bíróság, hogy tisztességtelenek voltak-e a hitelintézetek egyoldalú szerződésmódosításokról szóló kikötései a fogyasztói kölcsön- és lízingszerződésekben, valamint a hozzájuk kapcsolódó banki dokumentumokban. A Kúriának ez évtől van joga iránymutatást adni a bírósági gyakorlat egységesítésére, aminek érdekében egy-egy témához joggyakorlat-elemző csoportot állíthat fel. A Kúria illetékes kollégiuma (a polgári, a büntető vagy a közigazgatási-munkaügyi) ennek a munkacsoportnak a részletes elemzése nyomán formál véleményt, ami az adott ügyben a Kúria hivatalos iránymutatásává válik. A joggyakorlat-elemző csoport munkájának eredménye ebben az esetben egy több mint 100 oldalas tanulmány volt, amelyben az eddigi bírósági döntéseket összefésülték a magyar jogszabályokkal.
Bár a törvény betűje szerint a Kúria véleménye nem kötelezi a bírókat, de azt a gyakorlatban a bíróságok mégis követik, hiszen a kollégiumi állásfoglalások a legfelsőbb bírói szervnek az adott ügykörben ítélkező bíráinak szakmai álláspontját tükrözik, így szociológiailag megkerülhetetlenek – mondta a hvg.hu-nak Sepsi Tibor ügyvéd, alkotmányjogász. Amellett, hogy a Kúria iránymutatása szakmai konszenzust képvisel, egy konkrét per felülvizsgálati eljárásában, amikor a Kúria jár el, a végső szó azé a bíróé, aki az iránymutatás megfogalmazásában közreműködött. Mindehhez azonban az is hozzátartozik, hogy egyrészt nagyon különbözőek a valóságos tényállások. Másrészt maga a vélemény is erősen absztrahál: ez azt jelenti, hogy egy ügyben eljáró bíróságnak mindig az egyedi, peresített általános szerződési feltételek konkrét szövege alapján kell majd értelmeznie és mérlegelnie a Kúria véleményét.
Tömegperek jönnek?
Egy devizahiteleseket védő ügyvéd nagy horderejű változásként emelte ki, hogy a Kúria véleménye szerint közérdekű kereset is indítható egy szerződési feltétel érvénytelenítése érdekében. Ez gyakorlatilag lehetőséget teremt arra, hogy az ügyészség vagy a feljogosított szervezetek „tömegpert” indítsanak, amelyre általános érvényű határozatot hozhat a bíróság. Ilyen esetben egy per megnyerése mindenkire kihatna, aki olyan típusú szerződést kötött vagy annál a banknál kötötte meg – érvelt az ügyvéd.
A bankok jogászai ennek horderejét tompítani próbálják: szerintük eddig is fennállt az ügyészség által indítható vagy a PSZÁF által kezdeményezhető közérdekű kereset lehetősége, és volt is rá példa. Úgy látják, hogy a Kúria most csak azt fogalmazta meg konkrétabban az iránymutatásban, hogy a hitelszerződéshez kapcsolódó általános szerződési feltételek bármilyen formában történő egyoldalú módosítása a kamat, a költség és a díj vonatkozásában (ideértve a hirdetményt is) már megtámadható közérdekű keresettel függetlenül attól, hogy az egyáltalán alkalmazásra került-e.
| Egyensúlyoz a Kúria |
|
A bankokkal szemben tanúsított szigor ellenére alaptalan lenne azt állítani, hogy a Kúria az iránymutatással egyértelműen az adósok oldalára helyezkedett. A joggyakorlat-elemző csoport tanulmánya inkább arra enged következtetni, hogy a részt vevő bírók tisztában voltak az ügy súlyával, és igyekeztek összhangba hozni a hitelintézetek és adósaik egymásnak feszülő érdekeit. Vagyis szem előtt tartották a bankrendszer szempontjait, és azt, hogy nem szabad ellehetetleníteni a szektort, de figyelembe vették azt is, hogy az adósok védelemre szorulhatnak. Mint a tanulmány írja: „a bíróságok általában megfelelően felmérik a kérdés jelentőségét. A bíróságok a betétesek védelme és a pénzügyi rendszer stabilitása érdekében nem kívánnak segédkezet nyújtani ahhoz, hogy a fogyasztókat esetleges felelőtlen magatartásuk jogkövetkezményei alól mentesítsék, ugyanakkor azt sem tartják megengedhetőnek, hogy a pénzügyi intézmények erőfölényükkel visszaéljenek.” |
Hangsúlyt kapott a tisztességtelenség
Sok adós és az ügyüket képviselő szervezetek vallják, hogy a bankoknak egyáltalán nincs joguk az egyoldalú szerződésmódosításra, és emiatt érvénytelennek kellene nyilvánítani a hitelszerződéseket. A Polgári törvénykönyv (Ptk.) azonban lehetőséget ad az egyoldalú szerződésmódosításra. Ez egy életszerű szabály, azért van rá szükség, mert a megállapodások feltételei menet közben változhatnak. Az egyoldalú módosítás joga teszi lehetővé például azt, hogy egy bérleti szerződést úgy kössenek meg, hogy a bérbeadó évente egyoldalúan megemelhesse a díjat az inflációval. Azonban az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét a hitelintézetek esetében a kamatra, a díjra és a költségre korlátozza a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény (Hpt.). Ha tehát a bank nem csak ezekkel az elemekkel kapcsolatban köti ki előre, hogy egyoldalúan módosíthat az adós számára kedvezőtlenül, akkor jogszabályba ütközik, és ha bíróságra kerül az ügy, semmissé válhat a kikötés.
Akkor is lehet azonban hibát találni a hitelszerződésben vagy a hozzá tartozó általános szerződési feltételekben, ha a hitelintézet mindenben jogszerűen járt el. Az egyoldalú szerződésmódosítás kikötése vagy alkalmazása ugyanis ettől még lehet tisztességtelen, és a bíróság semmissé teheti az ennek alapján végrehajtott egyoldalú szerződésmódosítást. Egy neve elhallgatását kérő, devizahiteles ügyekkel foglalkozó ügyvéd szerint a Kúria iránymutatásában éppen az a legfontosabb, hogy kimondja: egy hitelszerződés vagy egy része nemcsak jogszabályba ütközés miatt lehet érvénytelen, hanem tisztességtelen kikötés miatt is.
Erre az teremt lehetőséget, hogy a jogszabályok nem írják le konkrétan, hogy mit köthet ki a pénzintézet az adóssal szemben, csak a kereteket adják meg, amelyeket később a szerződésben és a hozzá tartozó általános szerződési feltételekben töltenek meg tartalommal. A jogszabály (ez esetben a Hpt.) nem mondja meg például, hogy mikor emelhet kamatot, díjat vagy költségelemet a bank egyoldalúan, mint ahogyan azt sem részletezi, hogyan kötheti ezt ki előre. Így előfordulhat például, hogy a bank a hitelszerződéssel és az általános szerződési feltételeivel betartott minden előírást, de úgy írta meg vagy úgy ismertette a hitelszerződést, hogy az ügyfelének esélye sem volt megérteni a rá vonatkozó feltételeket. Ebben az esetben nem ütközik jogszabályba az egyoldalú szerződésmódosítás kikötése, de tisztességtelen, így utólag emiatt is érvényteleníthető. A bankokat képviselő jogászok ezt is próbálják elbagatellizálni. Szerintük nem újdonság, hogy tisztességtelen kikötés miatt is lehet érvénytelen egy szerződés vagy egy része.
Semmit sem ér a kódex
A bankok inkább azon lepődtek meg, hogy a Kúria véleménye szerint az egyoldalú szerződésmódosítás akkor is lehet tisztességtelen, ha a bank egyébként a Magatartási Kódexnek megfelelően kötötte ki az egyoldalú változtatás lehetőségét. Ennek az az egyszerű oka, hogy a Magatartási Kódex nem jogszabály, és a bíróságok eddig sem lehettek tekintettel a kódexre. Az újdonság valószínűleg az a Kúria iránymutatásában, hogy ezt leszögezte, és közzétette, nemcsak a bíróságoknak adva iránymutatást, hanem az adósokat képviselő ügyvédeknek is.
Így a Magatartási Kódex a bankoknak már semmit sem fog érni, és utólag csúnya átverésként könyvelhetik el a kalandot, amelybe még a Bajnai-kormány rángatta bele őket. A kódex ugyanis 2009-ben úgy született, hogy a kormány a bankok önszabályozására bízta az egyoldalú szerződésmódosítások problémájának megoldását. Akkoriban úgy tűnt, hogy ez nem teljesen a bankok maguknak összeállított kódexe, hiszen a megírásában a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete és a kormány is bábáskodott, és végül Bajnai Gordon, valamint Patai Mihály, a Magyar Bankszövetség elnöke ünnepélyes keretek között alá is írta. Így félig-meddig már jogszabálynak hatott a dokumentum, és a bankok valószínűleg el is hitték ezt. Ez abból derül ki, hogy a Kúria joggyakorlat-elemző csoportja említ olyan pereket, amelyekben a bankok azzal védekeztek, hogy azért nem lehet tisztességtelennek tekinteni az egyoldalú szerződésmódosításukra vonatkozó kikötésüket, mert az megfelelt a Magatartási Kódexnek.
Valószínűleg az sem javít ezen a helyzeten, hogy a kódex legfontosabb része végül valódi jogszabályi formát is kapott. A szerződésekben előírt kamat egyoldalú módosításának feltételeiről szóló 275/2010-es kormányrendeletbe ugyanis beemelték azt az oklistát, amellyel a bankok a kódexben megszabták maguknak, hogy milyen okok bekövetkezése esetén emelhetik meg egyoldalúan a hitelkamatokat. Volt is olyan hitelintézet, amely a kormányrendelettel védekezett a bíróságon, de a joggyakorlat-elemző csoport tanulmányából az olvasható ki, hogy nem volt olyan hitelintézet, melyet a kormányrendeletre alapozva mentettek fel. A Kúria iránymutatása is azt sugallja, hogy még a kormányrendelet betartása ellenére is vizsgálható és megállapítható a szerződésmódosítás tisztességtelensége.
Régen is tisztességesnek kellett lenni
A Kúria iránymutatása alapján a tisztességtelenség miatt indított perekben a bankok azzal sem igazán védekezhetnek, hogy a szerződéskötéskor megfeleltek az akkor hatályos jogszabályoknak. A 2006-ban hatályos hitelintézeti törvény alapján például még nem kellett olyan szigorú fogyasztóvédelmi elvárásokat teljesíteniük, mint amilyeneket a 2009-től hatályos módosított törvény már előír. A Kúria véleménye ugyan elismeri, hogy a bíróság nem marasztalhatja el a bankot visszamenőlegesen olyan későbbi szabályok alapján, amelyek a szerződéskötéskor még nem voltak érvényben. Azonban a vélemény szerint az adós ilyen esetekben is hivatkozhat arra, hogy tisztességtelen volt az egyoldalú szerződésmódosítás kikötése. Az iránymutatás alapján ugyanis a Ptk. már régóta tartalmazza a tisztességtelen szerződési kikötésekre vonatkozó szabályt, így ha nem a Hpt.-re, akkor a Ptk.-ra hivatkozva lehet ezt megállapítani.
A Kúria véleménye végeredményben azt mondja ki, hogy a jogszabályok alapján a bankoknak már akkor is tisztességesen kellett megkötniük a szerződéseket, amikor a hitelintézeti törvény még nem kötelezte őket a jelenlegi szigorúbb fogyasztóvédelmi szabályok betartására. Másképpen fogalmazva a Kúria szerint, ha egy hitelintézet helyesen értelmezte az akkor hatályos jogszabályokat, akkor 2006-ban ugyanúgy tisztességes szerződést kötött az ügyfelével, mint később, amikor a törvény megerősítette a fogyasztók jogait. Így elképzelhető, hogy a bíróságok gyakorlatában az a szemlélet fog erősödni, hogy a korábbi kevésbé szigorú fogyasztóvédelmi szabályokba bele kell érteni a mostani szigorúbb szabályokat. Ennek alapján a bankok azon aggódhatnak, hogy bármelyik ügyfelük bíróságra mehet és kérheti egy évekkel ezelőtt kötött szerződés tisztességtelenségének megállapítását, valamint a tisztességtelen kikötés érvénytelenítését.
| Mitől tisztességtelen egy szerződés? |
|
A Kúria véleménye azt is tartalmazza, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás kikötésének milyen konkrét elvárásoknak kell megfelelnie. Egy ilyen kikötés akkor tisztességtelen, ha a bank számára indokolatlan és egyoldalú előnyt nyújt. A vélemény 7 pontba gyűjti össze a különösen tisztességtelen eseteket:
1. A kikötés tartalma a fogyasztó számára nem világos, nem érthető (egyértelmű és érthető megfogalmazás elve). Ez a követelmény azt jelenti, hogy a kikötésnek egy átlagos fogyasztó számára érthetőnek kell lennie. Az önmagában nem tisztességtelen, hogy olyan szakmai fogalmakat használnak egy kikötésben, amit egy átlagos fogyasztó nem feltétlenül ismer, és az adós utólag azt sem mondhatja komolyabb bizonyítás nélkül, hogy valamit nem értett. Az viszont könnyebben kérhető számon egy pénzintézeten, hogy például biztosította-e az áttekinthetőséget és a követhetőséget. Egy hitelszerződés megkötésekor egyébként általában jellemző, hogy több, nehéz nyelvezetű és hosszú dokumentum összeolvasásával kell az adósnak kikövetkeztetnie, hogy mit tehet meg a pénzintézet. Ezzel szemben azonban a bankok érvelhetnének azzal, hogy ezek a dokumentumok azért elkerülhetetlenül hosszúak, mert a jogszabályok ilyen részletességet várnak el tőlük. Valamint azzal is védekezhetnek, hogy a szerződési feltételeket a PSZÁF-nak is el kell küldeniük, amely fogyasztóvédelmi szempontból is vizsgálta ezeket a szövegeket.
2. Az egyoldalú szerződésmódosítás feltételei nem tételesen meghatározottak, vagyis az ok-lista hiányzik, vagy van ok-lista, de az csak példálózó jellegű felsorolást tartalmaz (tételes meghatározás elve). Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ami nincs felsorolva tételes ok-listaként a hitelszerződésben vagy az általános szerződési feltételekben, az később nem lehet a módosítás alapja, mert az általános megfogalmazásba minden belefér, ez pedig egyoldalú előny a bankok javára. Ez a legnehezebben teljesíthető szempont a bankoknak, és ebből komoly problémájuk lehet utólag. A korábbi hitelintézeti törvény ugyanis nem írta elő ilyen ok-lista feltüntetését a szerződésekben vagy az általános szerződési feltételekben. A Kúria véleménye alapján viszont a bíróságok valószínűleg úgy tekintenek majd a korábbi szerződésekre, hogy a bankoknak akkor is tudatniuk kellett volna ügyfeleikkel, hogy pontosan milyen esetekben számíthatnak egyoldalú szerződésmódosításra. Így ha a bank nem érthetően, általános fogalmakkal jelezte előre, hogy emelni fogja a hitelek kamatait vagy díjait, akkor jó eséllyel belefut ebbe a problémába a bíróságon.
3. Az egyoldalú módosítás feltételei nem objektív jellegűek, vagyis a fogyasztóval szerződő félnek módja van a feltétel bekövetkeztét előidézni, abban közrehatni, a módosításra okot adó változás mértékét befolyásolni (objektivitás elve). Ez az elv azért fontos, mert megakadályozza, hogy a bank akkor módosítson, amikor akar.
4. Az ok-listában meghatározott körülmények ténylegesen nem, vagy nem a körülmények változásának mértékében hatnak a kamatra, költségre, illetve díjra (ténylegesség és arányosság elve). Ez az elv rögzíti, hogy a bekövetkezett ok miatti módosítás ne legyen aránytalanul terhes az adósra nézve, mint amennyit az ok valóban megkövetel.
5. A fogyasztó nem láthatta előre, hogy milyen feltételek teljesülése esetén és milyen mértékben kerülhet sor további terhek rá történő áthárítására (átláthatóság elve). Ilyen tisztességtelen szerződésmódosítást mutat, ha például a svájci frank árfolyama miatt nem csak a tőke összege emelkedett, hanem az elszámolt költségek is. Ezzel senki nem számolt.
6. A szerződésmódosítás bekövetkezése esetére nem biztosítja a fogyasztó számára a felmondás jogát (felmondhatóság elve). Ez az új szerződésekben már jellemzően benne van, viszont ettől a jogtól még ugyanolyan kiszolgáltatott marad az adós, mert ha felmondja, akkor egy összegben kell mindent kifizetnie.
7. Kizárja, hogy a fogyasztó javára bekövetkező feltételváltozás hatása a fogyasztó javára érvényesítésre kerüljön (szimmetria elve). |
A bíróság segíthet az adósnak?
A bankok számára egy másik kritikus pont lehet az iránymutatásnak az a pontja, miszerint a bíróságnak hivatalból kell észlelnie, ha az általános szerződési feltétel érvénytelensége megállapítható. Egy devizahiteleseket képviselő ügyvéd szerint az iránymutatás egyik legnagyobb elvi jelentősége ez, hogy kötelezi a bíróságokat bizonyos jogi szempontok indítvány és kérelem nélküli vizsgálatára, ami nagyon jó hír az adósoknak. Ez egyes értelmezések szerint szabad kezet ad a bíróságoknak, hogy segítsenek a pert indító adósnak. A bíróságnak ezen kívül a már nem érvényes vagy nem alkalmazott szerződési feltétel érvényességét is vizsgálnia kell. Ez gyakorlatilag azt eredményezheti, hogy hivatalból bizonyít a bíróság, pedig a jogszabályok szerint ez tilos.
Egyes banki jogászok most attól tartanak, hogy a bíróságok, hibákat keresve át fogják vizsgálni az eléjük kerülő teljes szerződéseket, pedig a jogszabályok szerint csak azzal foglalkozhatnának, amivel az adós hozzájuk fordul. Egy ezzel ellentétes álláspont szerint viszont ez nem ennyire radikális iránymutatás, és csak arra utal, hogy a bíróságoknak a nyilvánvaló tisztességtelenséget észlelniük kell. Azonban több jogász úgy látja, hogy egy pénzügyi szerződés esetén, amelyben gyakorlatilag minden mindennel összefügg, ez már teljes bizonyítást fog eredményezni.
| Nem a teljes szerződést érvénytelenítik |
|
A Kúria véleménye alapján, ha a bíróság megállapítja egy kikötésről, hogy tisztességtelen volt vagy jogszabályba ütközött, attól nem lesz érvénytelen a teljes szerződés, csak a problémás részt kell kihúzni és úgy kell tekinteni, mintha nem is lett volna. Ez a problémás pont vonatkozásában azt fogja eredményezni, hogy a banknak helyre kell állítania az eredeti állapotot, vagyis vissza kell fizetnie az adósnak azt az összeget, amelyhez a tisztességtelen szerződésmódosítással jutott. Azt egyébként nem lesz könnyű eldönteni, hogy mekkora összeget kell visszaadni, és ez jelentős elszámolási problémákat okozhat a banknak – mondta egy banki ügyekkel is foglalkozó ügyvéd. Szerinte ilyen esetekben a bíróságnak arra is iránymutatást kellene adnia, hogy milyen elszámolást alkalmazzon a bank a tisztességtelennek minősített előnye kiküszöbölésére. |
Árazási elveket is vizsgálhat a bíróság
A bankoknak most amiatt is fájhat a fejük, hogy a bíróságok a Kúria iránymutatása miatt az eléjük kerülő ügyekben azt is vizsgálni fogják, hogy milyen árazási elvek alapján kötötték ki egyoldalúan a kamat-, díj- vagy költségemelés lehetőségét. A törvény eredetileg azt írja elő, hogy ezek a kikötések nem tekinthetők tisztességtelennek, ha egyébként világosak és érthetőek. Viszont a Kúria a véleményében úgy olvassa ezt a törvényi helyet, hogy a tisztességtelenség akkor is megállapítható és szankcionálható, ha a felek közti egyenjogúság, a jogosultságok és kötelezettségek egyensúlya megbomlik. Vagyis a bank tisztességtelen volt, ha visszaélt az adóssal szembeni erőfölényével, és olyan árazási elvet használt az egyoldalú szerződésmódosítás kikötésekor, amely lehetővé teszi számára például azt, hogy a kiinduló helyzetben meghatározott nyereségét menet közben, egyoldalú díjemelésekkel növelje. Ennek megállapításához a bíróságoknak várhatóan komoly szakértői segítséget kell majd igénybe venniük.
Egy másik fontos rész az iránymutatásban, hogy akkor tekinti indokoltnak az egyoldalú szerződésmódosítást, ha a körülmények változása a banknak a rendes üzleti kockázatot meghaladó érdeksérelmet okoz. A rendes üzleti kockázat azonban szintén egy elég sokféleképpen értelmezhető fogalom, így a bankok emiatt is számíthatnak perekre. A Kúria véleménye lényegében az, hogy a bankok előre látnak, kezelnek és a jogszabályok alapján kötelesek is kezelni bizonyos kockázatokat, így ezek rendes üzleti kockázatnak tekinthetők. Emiatt, ha a bank egy olyan körülményre kötötte ki, hogy egyoldalúan módosíthatja a szerződést, amelyet egyébként előre láthatott, akkor tisztességtelenül járt el. A válság kitörése minden bizonnyal nem ilyen körülmény volt, de erre a pontra illik például az a korábbi években jellemző fogás, hogy a bankok úgy próbáltak új adósokat szerezni, hogy alacsonyabb hitelkamatokat kínáltak, majd a szerződés megkötése után pár hónappal megemelték azokat.
| Sokat lehet bukni egy vesztes perrel |
|
Mielőtt belevágnának egy akár évekig is elhúzódó perbe, az adósoknak érdemes megfontolniuk, mekkora költséggel számolhatnak. Megállapítási keresetnél (első körben nem kártérítést, hanem a tisztességtelenség vagy a jogszabályba ütköző szerződési feltétel megállapítását kérik az adósok) az elsőfokú eljárás illetéke 36 ezer, fellebbezés esetén 30 ezer, és esetleges felülvizsgálatnál 42 ezer forint, ha nincs semmilyen illetékkedvezményre jogosító ok. Az ügyvéd díja a tárgyaláson, és az azon kívül végzett munkáért legalább 10 ezer forint. A per elvesztése esetén ehhez hozzácsapódhat a perköltség, amit nehéz megjósolni, mennyi lesz, de valószínűleg ez lesz a legnagyobb összeg az összes költség közül. A mérleg másik serpenyőjében az a lehetőség áll, hogy az adós megnyeri a pert, és akár évekre visszamenőlegesen visszakapja a magasabb törlesztőrészletek egy részét. Azt viszont nehéz megsaccolni, hogy ez mekkora összeg lenne. Nyertes perre azonban az eddigiek alapján több esélye van egy adósnak, mint vesztesre. A Kúria joggyakorlat-elemző csoportja ugyanis 26 lezárt, tisztességtelen egyoldalú szerződésmódosításról szóló perre alapozta a tanulmányát. A 26 perben összesen 17 esetben ítélték tisztességtelennek a szerződési feltételt, 9 esetben ezt nem állapították meg. Az is szembetűnő jelenség volt, hogy 11 esetben a hitelintézet egyáltalán nem védekezett, ezen belül 9 esetben kifejezetten elismerte a keresetet. |