Szexi, és a profitot is növeli, de hogyan kapcsolódhat egy kisebb cég ehhez a trendhez?
Ötlépcsős útiterv a fenntarthatósági célkitűzések üzleti stratégiába építéséhez.
Manapság durván négymilliárd tonna élelmiszert termelünk évente. Becslések szerint ennek 30-50 százaléka (1,2-2 milliárd tonna) soha nem jut el az emberek gyomrába. Ez az élelmiszertermelés, -feldolgozás és -szállítás során használt természeti és energiaforrások elpazarlását is jelenti - olvasható a brit mérnököket tömörítő intézmény, az Institution of Mechanical Engineers jelentésében.
A szakemberek felhívják a figyelmet arra, hogy például 550 milliárd köbméter vizet használnak fel a mezőgazdaságban olyan termények előállítására, amelyeket azután soha nem fogyasztanak el. 2050-re az élelmiszertermeléshez szükséges víz iránti kereslet elérheti a 10-13 billió köbmétert.
A jelentés szerint az Egyesült Államokban és Európában vásárolt élelmiszerek fele hulladékként a "kukában végzi".
Megdöbbentő a világszerte kárba vesző és elpocsékolt élelmiszer mennyisége. Ezt az élelmiszert fel lehetne használni az éhezők, illetve a világ növekvő népességének táplálására - idézte Tim Foxot, az intézet energia- és környezetvédelmi részlegének vezetőjét a BBC.
Fox szerint számos tényező felelős ezért a helyzetért, úgymint a rossz mezőgazdasági és gépesítési gyakorlatok, a nem megfelelő szállítási és tárolási infrastruktúra, a szupermarketek, amelyek csak tökéletes élelmiszert hajlandók átvenni, és amelyek akcióikkal arra ösztönzik a fogyasztókat, hogy túlvásárolják magukat.
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének előrejelzése szerint 2075-re, amikorra a világ népessége eléri a 9,5 milliárdot, a mostaninál 3 milliárddal több embert kell majd élelmezni.
"Mivel a vízre, a földre és az energiaforrásokra egyre nagyobb nyomás nehezedik az emberek ellátását illetően, a mérnökök kulcsfontosságú szerepet játszanak abban, hogy sokkal hatékonyabb termesztési, szállítási ás tárolási technikák kialakításával elejét vegyék az élelmiszerveszteségnek és a pocsékolásnak" - hangsúlyozta Fox, hozzátéve, hogy szükség van egyfelől az emberek élelmiszerhulladékkal kapcsolatos gondolkodásának megváltoztatására, másfelől a mezőgazdasági termelők, az élelmiszergyártók, a szupermarketek gyakorlatának elutasítására.
