Az elöregedő társadalmak betarthatatlanul bőséges jóléti elkötelezettséget tettek az idősebb generációk felé, amit a csökkenő születések miatt most képtelenek betartani, vagyis több fiatal munkavállalóra lenne szükség. De akkor hogy lehet az, hogy ezekben az országokban nagyon magas a munkanélküliség, főleg a 25 év alattiak körében?
Összeegyeztethetetlen az az elmélet, hogy kevés fiatal jön be a munkaerőpiacra, hogy finanszírozza az idősek juttatatásait azzal, hogy a fiatalok 20-25 százalékának nem tudnak munkahelyet teremteni – írja blogjában Pogátsa Zoltán közgazdász. Ha az ifjúsági munkanélküliséget le lehetne szorítani, rendelkezésre állnának a megfelelő számú adófizetők a jóléti rendszerek egyensúlyba hozására. Kérdés, hogy ha ez így van, akkor mitől omlott össze a jóléti állam?
Pogátsa szerint valójában nem omlott össze, hanem a 70-es évek végén kibontakozó neoliberális forradalom tudatosan leépítette azt. Öt nagy sokk rázta meg ebben az időben a világot: a két olajválság, a Nixon botrány, az aranystandard feladása, illetve az amerikai eredetű kamatválság. Ez az öt válság szétzilálta a nyugati államok háztartását, és erre hivatkozva lépett színre a neoliberális politikai elit. Privatizáltak, dereguláltak, leépítették a jóléti vívmányokat, arra hivatkozva, hogy a megelőző évtizedek társadalmi berendezkedése fenntarthatatlan.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
