Az elmúlt időben több G20-as állam is példátlan jegybanki gazdaságélénkítésbe kezdett, amely több esetben is a nemzeti devizák gyengüléséhez vezetett. Ezzel szemben a fejlődő piacokra áramló jelentős pénzmennyiség hatására megerősödtek az ottani devizák, és ez rontja az ilyen gazdaságok export versenyképességét.

Az ilyen árfolyamkilengések az utóbbi időben a politikusok nyilatkozatháborúját váltotta. Leginkább a japánokat hibáztatják, hiszen a markáns antideflációs politikát hirdető új miniszterelnök fellépésének hatására a jen 18 százalékkal gyengült október óta a dollárhoz képest. Mindeközben az euró a tavaly júliusi mélypont óta 10 százalékkal erősödött a dollárhoz képest.

Az európai fizetőeszköz erősödése ellen már a francia elnök is felszólalt, de Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke és számos más európai jegybankár is világossá tette: nem avatkoznak bele az euró árfolyamának alakulásába, mert a közös valuta erősödése szerintük elsősorban az euróövezet erősödő gazdasági fundamentumait tükrözi. Ráadásul az euró dollárárfolyama még messze van a pénzügyi válság kirobbanásakor jegyzett 1,60 körüli szintektől. Draghi pénteken egy moszkvai sajtótájékoztatón úgy fogalmazott: "az árfolyamokról szóló fecsegés helytelen, terméketlen, és romboló".

Nem mellékes körülmény, hogy befektetők az euróövezeti és amerikai pénzkínálat ellentétes alakulását várják, hiszen az európai pénzintézetek abból az ezermilliárd euróból, amellyel az Európai Központi Bank egy évvel ezelőtt elárasztotta a piacot, mintegy 150 milliárd eurót visszafizettek. Ezzel párhuzamosan az amerikai, a brit és a japán jegybank töretlenül csúcson járatja a pénzpumpáját.

A piaci körökben már valutaháborúnak nevezett folyamat nem újdonság, hiszen az Egyesült Államok évekig folyamatosan bírálta a kínai árfolyam-politikát. A kínai kormányzat azóta a tőke- és pénzpiacok további liberalizációjára tett javaslatot, és a dollár árfolyama 6,3 jüan közelében stabilizálódott.

A G20-as döntéshozók mostani kétnapos találkozóján aligha várható, hogy a nyilatkozatban nevesítenék a renitens valutaleértékelő országokat. A tervezet szerint azonban ígéretet tesznek majd, hogy figyelemmel kísérik a jegybanki politika tovagyűrűző hatásait. "Megerősítjük elkötelezettségünket amellett, hogy tartósan csökkentsük a világgazdasági egyensúlytalanságokat azáltal, hogy közösen lépünk fel, hogy elkerüljük a tartós árfolyam-egyensúlytalanságokat, a kompetitív leértékelést, és elutasítjuk a protekcionizmus bármilyen formáját" - áll a nyilatkozat előzetes tervezetében.

A G20-csoport idei elnökségét ellátó Oroszország pénzügyminiszter-helyettese elmondta: a tagállamok úgy látják, hogy a jen elmúlt időszakban tapasztalt gyengülése inkább mellékhatása a jegybanki növekedésösztönzésnek, nem az elsődleges célja az intézkedéseknek. "Nincs leértékelés, nincs valutaháború. A piac csupán az új japán kormány döntésére reagál" - tette hozzá.

A valutaháború újabb epizódja egy valamit tökéletesen jelez: a világgazdasági válság kirobbanásának hatására korábban éledező nemzetközi pénzügyi együttműködés továbbra is gyenge. A válságkezelés koordinációjának legfontosabb fórumai, a G7-es és immár G20-as találkozók sokszor csupán szándéknyilatkozatokat tesznek közzé.

Jelzi ezt az is, hogy a korábbi egyetértés ellenére több ország - köztük az Egyesült Államok és az Európai Unió, illetve annak tagállamai is - késlekedik a Bázel III banki tőkeszabályozás bevezetésével. A szigorúbb tőkekövetelmények ellen leginkább az egyes pénzintézetek tiltakoztak ugyan, de a nemzeti hatóságok készségesen vállalták át az érdekképviseletet. 

Január elején - az eredetileg megjelölt bevezetési dátum után egy héttel - a bankok, illetve a nemzeti és nemzetközi hatóságok új megállapodást kötöttek, amely lényegesen gyengít a szabályozás szigorán, és ezzel lényegében az egyetlen, a válság hatására világszinten elindított pénzügyi reformfolyamat bukott el.