Azt olvashatjuk a hírekben, hogy az amerikai munkanélküliségi ráta a válság legnehezebb időszakában mért, 10 százalékhoz közeli értékről mára 7,6 százalékra csökkent, továbbá hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed arra számít, hogy a belátható jövőben el lehet érni a 6,0 százalékot, ami már megnyugvással töltené el a jegybankárokat. Ezek alapján azt gondolhatná az átlag amerikai, hogy valóban jó úton halad a válság utáni felépülés, és hamarosan visszatérnek a békeévek. A valóság ezzel szemben az, hogy a munkaerő-piaci recesszió – a férfiak körében – már 60 éve tart, és egyelőre esély sincs a pozitív fordulatra – írja a Pénzügyi Szemle Online blogja.

A munkanélküliségi ráta ugyanis nem veszi számításba azokat a felnőtteket, akik nem is akarnak dolgozni, vagyis a statisztikusok őket nem tekintik munkanélkülinek. Itt van a kutya elásva – hangsúlyozza Nicholas Eberstadt, az American Enterprise Institute kutatóintézet szakembere –, az Egyesült Államokban ugyanis a felnőtt férfiak mintegy harmada ma nem is akar dolgozni, míg 60 éve ez az arány még mindössze 14 százalék volt. Ezek a férfiak nem szerepelnek a 7,6 százalékos hivatalos munkanélküliségi rátában, azaz a címlapokon olvasható statisztika a valóság nagy részét eltakarja.

Ma az Egyesült Államokban mintegy 76 millió férfi dolgozik, és ha ez az aktivitási ráta ugyanannyi lenne, mint 60 éve, akkor nem kevesebb, mint 96 millió férfinak lenne munkája. Ekkor gyakorlatilag nem is lenne munkanélküliség, a GDP sokkal magasabb is lehetne, és egy sor szociális és társadalmi problémával sem kellene foglalkozni, amelyeket a munka rendszerint magától megold. A feltételes mód azonban értelmét veszíti, miután a munkaerőpiacon mind a kínálati, mind a keresleti oldalon olyan változások mentek végbe, melyek jó okot adtak az aktivitási ráta csökkenéséhez. Egyrészt ma a vállalatok a munkaerő egyre nagyobb hányadát gépekkel helyettesítik, vagyis arányait tekintve ma kevesebb munkaerőre van szükségük, mint 60 éve. Másrészt a nők aktivitási rátája stabilan emelkedett az elmúlt 60 évben, azaz ők jó néhány munkahelyet elvittek az urak orra elől. És harmadrészt, az életszínvonal olyan mértékben emelkedett 60 év alatt, hogy ma már egyre több férfi teheti meg, hogy egyszerűen nem dolgozik, hiszen megélhetését egyéb jövedelmeiből finanszírozza. Az aktivitási ráta, és különösen a férfiak körében mért aktivitási ráta évtizedes csökkenő trendjéről viszonylag kevés szó esik a tengerentúlon, a politikusok egyelőre ezt nem értékelik súlyos problémának.