A The Atlantic cikke szerint több mint 26 millió 18 és 64 év közötti amerikai él a szegénységi küszöb alatt, 15 millió főnek közülük nem volt munkája a 2012-es évben. Az Egyesült Államok egyik statisztikai hivatala eközben évente megkérdezi ezt a csoportot, hogy miért vannak munka nélkül, elenyésző százalékuk válaszolja azt, hogy azért, mivel nem találnak munkát. A válaszadók 25 százaléka mondta azt, hogy családi okok miatt maradt otthon, 30 százalékuk pedig azt, hogy betegség, illetve valamilyen fogyatékosság miatt.

A fenti téma most azért került a figyelem középpontjába, mivel a republikánusok a képviselőházban a szegények számára szóló élelmiszerjegyek támogatásának megvágása mellett szavazott. Ennek kapcsán pedig mindig felvetődik az a kérdés, hogy az élelmiszerjegyek legnagyobb haszonélvezői, a szegények, illetve munkanélküliek, miért nem dolgoznak. A republikánusok szerint nem a gazdasági környezet a meghatározó ebben a kérdésben, hanem az, hogy a szociális háló megléte nem ösztönzi őket eléggé a munkára.

A statisztikákból ugyanakkor érdemes dolgokra lehet következtetni. A nők, akik mellesleg nagyobb arányban adták meg válasznak a családi szempontokat az otthonlét okaként, azért maradnak otthon, mert egyszerűen gyereket szeretnének nevelni, vagy nem találnak olyan állást, mely ellensúlyozni tudja a családnevelés költségeit? Vagy azon 1,2 millió férfi, akik azt mondták, hogy nem találtak állást, tényleg nem találtak állást, vagy csak nem elég jót nem találtak? Számtalan hasonló kérdést fel lehetne még tenni.

A cikk szerzője szerint az ugyanakkor biztos, hogy a recesszió bizonyos fokig megváltoztatta a szegénység természetét. Minden szabad állásra három munkanélküli amerikai jut, így ezen nincs is mit csodálkozni. Másodsorban ugyanakkor a szegények nem lustaságból nem dolgoznak, hanem azért, mert más kötelezettségeik vannak: rokonaikat gondozzák, betegek vagy igyekeznek keresztülvergődni az iskolákon. Ha elveszik az élelmiszerjegyeket tőlük, az nem oldja meg problémáikat.