A megszorítások nélküli gazdaságpolitika mégsem megszorítások nélküli, sőt, valójában az egyik legjobban húsba vágó megoldás – írja a portfolio.hu a Nemzetközi Valutaalap (IMF) hazánkkal foglalkozó tanulmányára hivatkozva. A tanulmány kifejezetten a magyar gazdaságra kalibrálva értékelte a különféle költségvetési kiigazítások hatásait. 

A szervezet közgazdásza, Alejandro Guerson egy általános egyensúlyi modellt alkalmazott Magyarországra, abból a célból, hogy szimulálja a különböző eszközökkel végrehajtott költségvetési kiigazítás hatásait. Az eredményekből le lehet szűrni, hogy a kiigazítási kényszerben lévő költségvetési politikának milyen módszereket érdemes választani, ha minél kisebb rövid és hosszú távú áldozattal kívánja megoldani a feladatot.

A leginkább kedvező hatása a költségvetési kiadások csökkentésének van, ez esetben a rövid távú növekedési és beruházási áldozat jelentéktelennek mondható, hosszabb távon pedig az eszköz kifejezetten pozitív hatásokat ígér. Ennek oka egyrészt, hogy az azonnali fogyasztási visszaesés mellett nincs direkt vagy indirekt beruházás-visszavető hatás. Másrészt amiatt, hogy a transzferek visszavágása révén a háztartások bizonyos körének csökken az elkölthető jövedelme, a munkavállalási hajlandóságuk emelkedik, így pedig a fenti hatás jórészt ellensúlyozódik. Hasonlóan kedvező mechanizmus, hogy a lépéssel az árfolyamgyengülés is együtt jár, ami csökkenti az exportőrök munkaköltségét, tovább növelve a munkaerő iránti keresletet.

Ez a megoldás köszön vissza a kormányzat első kiigazítási köréből: az első Széll Kálmán Terv és az új munka törvénykönyv egyaránt kiadásoldali, transzferek csökkenésével is járó programnak tekinthető. A legrosszabb kiigazítási megoldásnak az IMF modellje szerint az állami beruházások csökkentése látszik. Az eszköz rövid és hosszú távon is káros, a növekedési hatása a hét vizsgált eszköz közül a legrosszabb, hiszen az azonnali keresletcsökkenésen túl a termelékenység és a potenciális kibocsátás visszaesése is bekövetkezik. Emiatt a háztartások jövedelme is apadásnak indul.

Ez a stabilizáló eszköz a magyar kiigazításokban is szerepet játszik: 2012-ben például a költségvetés még úgy készült, hogy a kormányzati beruházások a GDP 4,3 százalékát teszik majd ki, végül azonban ettől jóval elmaradva csak 3 százalék lett. Általában is igaz: az állami beruházások ma már szinte kizárólag az EU-traszferekkel kapcsolatos pillanatnyi abszorpciós képesség függvényében alakulnak – más forrás ugyanis nincs rá. Az viszont jó hír, hogy ezzel kapcsolatban javulóban van a helyzet, így az idén már az állami beruházások emelkedni tudnak, és a jövő évi kilátások sem rosszak.

A második legrosszabb eszköznek az IMF elemzése szerint a vállalati adók emelése bizonyul. Sőt, bár a negatív növekedési hatás kisebb, mint a kormányzati beruházások visszafogása esetében, a nemzetgazdasági beruházási szintet messze ez az eszköz üti meg a leginkább. Egy 1 százalékpontos kiigazítás már az első évben 0,4 százalékkal zsugorítja a GDP-t az alappályához képest, a beruházások pedig három év alatt bő 8 százalékkal esnek vissza. Így aztán – hiába látszik megszorításmentesnek ez a megoldás – valójában az alappályához képest a vállalati adóemelés a második legkedvezőtlenebb hatást fejti ki a bérekre.

Az elemzés többi részét itt olvashatják (angol nyelven).