Idén nem mennek nyaralni a hitelintézeti jogászok, és a törvénykezési szünet ellenére bankjogi gyorstalpaló tanfolyam vár a Fővárosi Törvényszék nyáron is dolgozó bíráira. A parlament utolsó ülésnapján, július 4-én elfogadott devizahiteles mentőcsomagként elhíresült, de a forinthiteleseket is ugyanúgy érintő törvény (A Kúriának а pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló törvény) ugyanis nem csekély munkát hárít a hitelintézetekre.

A devizahitelt nyújtó pénzintézetek ugyanis augusztus 26-ig kérhetik a Fővárosi Törvényszéktől, hogy hagyja jóvá egyoldalú szerződésmódosítási feltételeiket, különben valamennyi kérdéses feltétel automatikusan tisztességtelenné válik. (Hasonló érvényességi vizsgálat vár a forinthitelt folyósító pénzintézetekre is, igaz ezek szerencsésebbek és okulva az addig lezajlott eljárásokból, október 26-a után nyújthatnak be hasonló kereseteket.)

A szabályozás azonban – a devizahitelek problematikájának komplexitásától és fogyasztóvédelmi vetületeitől eltekintve - két okból aggályos az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő rendelkezésekre nézve. Egyrészt, mert az egyoldalúan módosítható szerződési feltételek bírósági felülvizsgálat híján automatikusan tisztességtelenné válnak (ezáltal a magyar szabályozás magasan túlszárnyalja a 93/13-as fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló irányelv EU által támasztott elvárásait), másrészt pedig az eljárási illetékek nagysága miatt.

Az egyoldalú szerződésmódosítások korlátozása

A hitelszerződések egyoldalú szerződésmódosítási feltételei az 1996-os Hpt. (hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény) óta többé-kevésbé szabályozottak. A hitelintézetek egyoldalú szerződésmódosítási gyakorlatát a konkrét törvényi előírások mellett, a pénzügyi felügyelet (PSZÁF, 2013. október óta pedig a Magyar Nemzeti Bank) folyamatosan figyelemmel kíséri. Egyrészt a termékengedélyezések során, ahol a pénzügyi felügyelet előztesen vizsgálja át a szerződési feltételeket, jóllehet igazán mélyreható termékmodellezésre nincs kapacitása, másrészt a piacfelügyelet formájában. 2008-2010 között például a PSZÁF 11 hitelintézetnél vette górcsó alá a szerződésmódosítási gyakorlatot és több pénzintézetet - mintegy 30 milló forint értékben - meg is bírságolt jogszabálysértés miatt. 2009 szeptemberében pedig megszületett a szakma, de leginkább a PSZÁF által diktált Magatartási kódex a lakosság részére hitelt nyújtó pénzügyi szervezetek ügyfelekkel szembeni tisztességes magatartásáról, amely rögzíti az egyoldalú szerződésmódosítás szabályait. A kódex egy konkrét „ok-listát“ is tartalmaz arra nézve, hogy milyen megváltoztott feltételek esetén módosíthatják a pénzintézetek a kamatot. A magatartási kódexnek ugyan törvényereje nem volt, de rövid időn belül mintegy 276 pénzintézet, pénzügyi szolgáltató és takarékszövetkezet aláírta a kódexet. 2010 janárjáig tehát az AXÁ-n, Chinabank-on és az Oberbankon, valamint 52 kisebb pénzügyi vállalkozáson kívül, valamennyi engedéllyel rendelkező pénzintézet kötelezőnek ismerte el a kódex feltételeit.

Annak ellenére, hogy a kódex célja a bankok fogyasztóbarát magatartásának javítása volt, anélkül, hogy szigorítani kellett volna a jogszabályi hátteret, a jogszabályváltozás nem váratott sokat magára. A kódex számos pontja bekerült 2011-ben a Hpt-be, így például a kamatváltoztatás módszereit is konkretizálta a Hpt 210/B paragrafusa a fogyasztóval kötött ingatlan jelzálog szerződések esetén és ugyanez a jogszabályhely tette lehetővé, hogy kamatváltoztatás esetén, a hosszabb kamatperiódusos szerződéseknél a fogyasztó ingyenesen felmondhassa a módosítani kívánt szerződést. 2011-ben aztán megszülettek az első bírósági döntések, pl. a Legfelsőbb Bíróság PARTISCUM IX. Takarékszövetkezet ügyében hozott döntést, ami pontosan a jogszabályokra hivatkozva tartotta hatályában a ma inkább tisztességtelennek minősülő egyoldalú szerződésmódosítási feltételeket. A bírósági joggyakorlat egészen az Európai Bíróság döntéséig bizonytalannak minősíthető, úgy tűnik azonban, hogy irányváltásra számíthatunk.

A létező jogszabályi és szakmai kódexek mellett a PSZÁF, illetve az MNB folyamatos szakmai felülvizsgálata és a bíróságok számára biztosított kontrollmechanizmusok mellett, mégis fölmerül a kérdés, hogy mennyire indokolt egy teljes szektoriális szerződéskontroll 2014 augusztusában. Ùgy is feltehetnénk a kérdést, hogyha a szerződési feltételek újraértékelésére van szükség, akkor mennyire voltak működőképesek a korábbi piacszabályozási mechanizmusok.

Nem olcsó mulatság a bankoknak, ha harcolni akarnak az igazukért

A szerződéskontrollal kapcsolatban azt is meg kell jegyeznünk, hogy a pénzintézetekre hárított fixköltség nem alacsony, mert a jogalkotó a kiszabható legmagasabb illetékhatárban húzta meg a perintítási költségeket. Ha tehát egy pénzintézet úgy dönt, hogy szeretné megtartani a szerződési feltételeit, akkor 1,5 millió forint eljárási illeték mellett indíthat pert, ha pedig később fellebbezni szeretne a Fővárosi Törvényszék döntése ellen, akkor azért 2,5 millió forintos illetéket kell fizetnie. (A Törvényszék előtt indított első fokú peres eljárás alapilletéke csupán 600 ezer forint).