A környezetszennyezés által okozott problémákra számtalan szakember keresi a megoldásokat. A jövő építészetével foglalkozó cikksorozatunkban az építészek frappáns válaszait vesszük sorra. Míg az előző cikkünkben a levegőt aktívan tisztító épületeket mutattunk be, addig az alábbiakban olyan megoldásokat mutatunk be, melyek a városi élet tereit, és az áthaladó forgalmat rendkívül újszerű módon ötvözik.

Az üvegházhatású gázok egyre tudatosabb visszaszorítása már elkezdődött: elkezdték rendeleti úton szabályozni a forgalmat, korszerűsítik a tömegközlekedést, népszerűstik a kerékpározást, és megjelentek a közösségi autók, taxik.

Az OECD szerint ezeknek köszönhetően 2005 és 2010 között 4 százalékkal csökkent a szennyezett levegő miatti elhalálozások száma, bár amíg a 34 tagországból 20 tudott felmutatni javuló tendenciákat, addig 14 tagországban nem történt előrelépés. Vannak országok, ahol azonban a túlnépesedés miatt nem javult, hanem még romlott is a helyzet. Kínában például 5 százalékkal, Indiában pedig 12 százalékkal nőtt a közlekedésből fakadó légszennyezéssel összeköthető halálesetek száma. Kínában csak 2010-ben, összesen 1 millió 278 ezer ember halt meg az egészségtelen levegőhöz köthető betegségekben, Indiában pedig 692 ezer fő. A egész világon mintegy hétmillió ember halhatott meg idő előtt ugyanezen okból.

Bár Európa nyugati részén nagyobb hangsúlyt kap a környezettudatos életmód, mint máshol, itt sem tökéletes minden: az egészségre káros nitrogén-oxid az utak szélén elhelyezett mérőállomások 44 százalékánál, a levegőben található mikrorészecskéket tekintve pedig a mért helyszínek 33 százalékánál haladja meg az egészségügyi határértéket. Az EEA szerint 2010 és körülbelül 2050 között, 68 százalékkal kellene csökkentenünk az üvegházhatású gázok kibocsátását, hogy elérjük az EU által kitűzött célt.

1.A függőleges pályaudvar – Hyper-Speed Vertical Train Hub

Evolo.us

Az autók által kibocsátott üvegházhatású gázok mennyiségének csökkentésére talán a legjobb módszer, ha egyáltalán nem ülünk gépjárműbe. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha az adott város rendelkezik olyan fejlett tömegközlekedési rendszerrel, ami lehetővé teszi az autó elhagyását. Egy modern nagyváros zsúfolt magjában azonban a helyhiány sok esetben megakadályozza a környezetbarát tömegközlekedési fejlesztéseket. Erre kínál megoldást a két angliai tervezőmérnök, Christopher Christophi és Lucas Mazarrasa koncepciója, mely a hagyományos, szétterülő pályaudvarokat zsugorítaná le egy átlag irodaház méretére az által, hogy az építmény a vonatokat nem vízszintesen, hanem függőlegesen fogadná.

A függőleges peronokra beérkező vonatok fülkéi egy óriáskerék kabinjaihoz hasonlóan mozognának, végig megtartva az utasok kényelméhez elengedhetetlen vízszintes helyzetet. A pályaudvar, valamint a hozzá tartozó közlekedési hálózat lebegő mágnesvonatokat használna, azaz a vonat meghajtását kerekek helyett a mágneses mező végezné, ez által feleslegessé válnának a hagyományos értelemben vett sínpárok, továbbá a teljesen elektromos rendszer valamelyest csökkentené a (jelenleg nagyobbrészt fosszilis üzemanyagok felhasználásával működő) vasúti közlekedésből származó szennyezést.

2.A felszállótorony – Launchspire

Evolo.us

A rövidebb repülőutakon a felszállás csaknem 25 százalékát emészti fel a repülőgép teljes üzemanyagkészletének. A legtakarékosabb légi útvonal az üzemanyag-felhasználás szempontjából olyan 4300 kilométer hosszúságú lehet, ez távolság tekintetében nagyjából egy Európából az USA keleti partjára irányuló út távolságának felel meg. Ezzel szemben jelenleg a repülőutak 45 százaléka nem repül messzebb, mint 500 kilométer. Az angol Henry Smith, Adam Woodward és Paul Attkins, a pazarlóan üzemanyag-igényes felszállások környezeti ártalmainak enyhítésére álltak elő a Launchspire koncepciójával.

A torony a repülőgépek feljuttatásához a már említett mágneses meghajtást használná, így üzemanyag nélkül, pusztán elektromosság segítségével lökné a levegőbe a gépeket, de a tervezők szerint fejlettebb sugárhajtóművek (pl.: RAMJET-ek) alkalmazásával akár a Föld körüli pálya is elérhetővé válna. Az épület maga egyben lakhelyként is szolgálna, munkahelyekkel, iskolákkal, és közösségi terekkel. Az épület több mint egymérföldes magasságából adódóan, a különböző szinteken eltérő lenne a hőmérséklet, ami a különböző éghajlatot kedvelő haszonnövények termesztését segítené elő.

3.A reptérkarcoló – GreenGru Airportscraper

Evolo.us

A repülés mint közlekedési mód egyik nagy hátránya, hogy bár hatalmas távolságokat lehet megtenni vele pár óra alatt, addig a repterek nagy része mégis a nagyvárosok agglomerációiban kapott helyet, így a leszállást követően általában még további utazásra van szükség ahhoz, hogy az utas célba érjen. Természetesen ez a többletutazás a környezetre is hatással van, a repterek és a nagyvárosok magja közötti sűrű forgalom még több káros anyagot juttat a levegőbe. A görög Gerasimos Pavlidis koncepciója, a GreenGru Airportscraper nevet kapta, pontosan erre kínál megoldást: az építkezési darukat idéző terv egy olyan felhőkarcoló, melynek a tetején egy leszállópálya kapna helyet.

Az épület így gyakorlatilag egy nagyváros kellős közepén is képes lenne légi forgalmat bonyolítani, így az utasok rögtön az adott metropolisz belvárosában találhatnák magukat. A felhőkarcoló felső szintjeit elfoglaló leszállópálya forgatható lenne, így a pilótáknak (vagy robotpilótáknak) soha nem kellene a leszállásokat gyakran megnehezítő keresztszél miatt aggódniuk. A 380 méter magas struktúra első öt emelete a kereskedelmi szektoré lenne, a fölötte lévő 80 emeletet pedig vegyesen irodák és lakások tennék ki. A torony tetején szélturbinák, valamint napelemek termelnének elektromosságot. Az épületben egy olyan üvegház is helyet kaphatna, mely hidrogént állítana elő, a hidrogén pedig üzemanyagként szolgálhatna a félig elektromos, hibrid meghajtású kisgépek számára, melyekhez tervezték a felhőkarcolót. A felső szintek leszállópályája ugyanis mindössze 300 méter hosszú, ami pedig töredéke a hagyományos, nagyméretű utasszállítókat fogadó repterek kifutópályáinak.

A torony építéséhez továbbá igen drága anyagokat, szénszálas nanocsöveket, illetve grafitot is nagy mennyiségben használnának fel, így a görög tervező tornya valószínűleg az eszes, ám kevésbé kifizetődő, „fióklakó koncepciók” táborát fogja majd erősíteni.

4.A lakóhíd – Vertical Villages in Calabria

Evolo.us

A Solar Park International dizájnverseny győztese Samuel Nageotte, valamint az Off architecture, és a PR Architect francia építészeti stúdiók, az olaszországi Salerno-Reggio Calabria országút egy hidas szekcióját gondolták újra, mellyel sikerült részben újraértelmeznie a közlekedés és a lakosság viszonyát: a koncepció szerint ugyanis a lakosság nem a híd körül laknának, hanem egyenesen benne, egy függőleges falvat alkotva. A terv érdekessége, hogy egy meglévő híd köré építenék, ezzel kölcsönözve új funkciókat az építménynek. A régióban ezen kívül jelentős a migráció, sokan szeretnének Európa más részeiről idetelepülni, a tervezet segítségével pedig mindezt úgy tehetnék meg, hogy nem lenne szükség új városrészek felhúzására. Az újraépített híd ezen kívül csak és kizárólag megújuló energiaforrásokat használna az áramellátáshoz.

5.A farmhíd – Vertical Farm

Evolo.us

A London Bridge jelenlegi formájában 1971-ben épült, és egy modern, letisztult szerkezet. A híd azonban kissé unalmas a londoniak szerint, erre utal legalábbis, hogy külön pályázatot hirdettek, a lehetséges következő London Bridge megtervezésére.

A pályázat érdekessége, hogy mindenképpen olyan hidat kellett tervezni, melyen különböző építmények foglalnak helyet. Ennek oka, hogy a London Bridge középkori elődjei nem csupán hídként funkcionáltak, hanem egyúttal sétálóutcaként is. Az 1600-as években példádul összesen kétszáz épület foglalt helyet a London Bridge felületén. A jövendőbeli London Bridge tervek közül, a nyertes pályamunkát Laurie Chetwood készítette, aki a „bevásárlóhíd” ötletét környezettudatos módon tervezte meg. A tervezett híd hidroponikus farmoknak adna otthont, melyek több szinten csatlakoznának a híd pilléreihez. Ezen kívül, a hídra tervezett bevásárlónegyed energiaszükségletét maga az építmény fedezné, méghozzá teljes egészében megújuló energiaforrásokból, napelemek, illetve szélturbinák segítségével.

6.A lakókereszteződés – PleXus Tower

Evolo.us

A bonyolultabb felüljáró-komplexumok nyomdokain elindulva a PleXus Tower koncepciója a hatalmas kereszteződés-óriásokat a lakóépületekkel és a bevásárlóközpontokkal hozná közös nevezőre. Az Amerikában élő építészek, Chris Thackrey, Steven Ma, Bao An Nguyen Phuoc, Christos Koukis és Matus Nedecky, valamint Stefan Turcovsky dinamikus megjelenésű tornya lényegében nem más, mint egy gigantikus autópálya-elágazás, mely sok emeletnyi parkolót, irodákat, illetve legfelül lakásokat is tartalmaz. Az alsóbb szinteken az üzleteket autóban ülve is lehetséges lenne elérni.

A már jelenleg is túlzsúfolt Hong Kong városába tervezett épület napelemek segítségével fedezi energiaszükségletének legnagyobb hányadát. A kocsival elérhető épületrészek aktívan szűrnék az épületben található levegőt, minimálisra csökkentve az épületben zajló átmenő forgalom káros hatásait.