Az ipari forradalom kezdete óta az emberi civilizáció károsanyag-kibocsátása több mint a tízszeresére nőtt. 2010-ben a világ összes országa – a Világbank felmérése szerint – együttesen már körülbelül három és félmilliárd tonna üvegházhatású gázt juttatott a levegőbe, és azóta a szennyezés mértéke tovább növekszik. A Föld légkörének átlagos szén-dioxid-tartalma már jelenleg is az egészségesnek tartott határérték fölött van, ráadásul a WHO felmérése szerint 2012-ben már összesen hétmillió ember halhatott meg a levegőben egyre nagyobb sűrűségben jelen lévő káros anyagok miatt. A Föld városlakóinak körülbelül a fele olyan városban él, melyben a levegőben található szén-dioxid mennyisége két és félszerese az egészségügyileg ajánlott értéknek.

A fogyasztói társadalom a levegőn kívül a tengerek vizeit is bőszen szennyezi: az emberiség által kitermelt tömérdek műanyaghulladék már külön kontinenseket kezdett formálni: a„nagy csendes-óceáni szemétsziget” több évtizede létezik, és mostanra már körülbelül hárommillió tonnára becsülik a benne foglalt hulladék mennyiségét. Ráadásul ilyen szigetből kettő is lebeg a Csendes-óceánon.

Az ENSZ egy felmérésében arra az eredményre jutott, hogy a világ összes GDP-jének évente mindösszesen 2 százalékát kellene környezetvédelembe, és újszerű, környezetkímélő eljárások kifejlesztésébe fektetni, hogy 2050-re – a megnövekedett népességet is beleszámolva – a világ szén-dioxid-kibocsátása egyharmadával, a vízfelhasználása pedig egyötödével csökkenjen, miközben a zöldterületek aránya 10 százalékot emelkedne.

A fentiek számbavételével tehát úgy fest, hogy az emberiségnek gyorsan elő kellene rukkolnia valamilyen frappáns technikai megoldással, ha még lakni szeretné a bolygót. Az alábbiakban ilyen technikai megoldásokból igyekeztünk gyűjteni egy csokorral, jelen esetben olyan épületek formájában, melyek aktívan szűrik a környezetük levegőjét. A 2006 óta már minden évben megrendezett eVolo felhőkarcoló verseny – mely a környezettudatos tervezőmérnökök Forma-1-bajnoksága – pontosan a fentebb említett környezettudatos koncepciók megálmodására biztatja a szakembereket, így nem csoda, ha a mi listánk első részében bemutatott épületek nagy része is mind megjárta a versenyt.

1. A filterkarcoló – Hyper Filter Skyscraper

Az orosz Umarov Alekszej által tervezett épület szintén az egészségesebb levegőért nyúlna a magasba, azonban néhány hasonló projekthez képest, a Hyper Filter Skyscraper nem csak oda nem illő anyagokat vonna ki a légkörből, hanem tiszta oxigént is pumpálna vissza. Ezen kívül, a földbe szúrt papucsállatkához hasonlatos építmény a káros anyagokat nemcsak kiszűrné, de külön el is raktározná esetleges későbbi ipari felhasználás céljára.

2. A szuperzacskó – White Cloud Project

Az új-zélandi Adrian Vincent Kumar, valamint tervezőtársa, Yun Kong Sung, a White Cloud névre hallgató felhőkarcoló-koncepciójával nem csak a magasépítészet rajongóinak, de a környezetvédőknek is képes örömet okozni: a bokorba hajított bevásárlószatyorhoz hasonló épületkomplexum ugyanis nem csak lakásoknak és irodáknak adna otthont, de aktívan szűrné a környező levegőt is. A White Cloud felfelé terebélyesedő épülete alul szabadon hagyná a köztereket, miközben a feljebb lévő szinteken foglalnának helyet a lakrészek, valamint a különböző szolgáltatások is. Az épület felső része ezen kívül olyan hártyával lenne bevonva, mely a levegőt egy szövetszerű, nedves anyag által szűrné meg, a kivont porrészecskéket pedig az épület lábához szállítaná, egy azt nyersanyagként feldolgozó üzem számára, mint amilyen például egy (környezetbarát) téglagyár lehetne.

3. A lebegő benzinkút – Project Blue

A szennyezett levegő az egész bolygón súlyos problémákhoz vezethet, ám jelenleg talán Kína lehet a leginkább érintett ország. Az ázsiai tervezők, Yang Siqi, Zhan Beidi, Zhao Renbo, valamint Zhang Tianshuo közös koncepciója, a Project Blue, az előző koncepcióhoz hasonlóan szintén a szennyezett levegő megtisztításáért vívott harc egy elegáns vonalvezetésű bástyája lenne, mely a levegőből kiszűrt szén-monoxidot, hozzáadott nitrogén és kén segítségével biogázzá alakítaná át. Az épület különlegessége, hogy az alapzatnál történő feldolgozási folyamatoknál keletkezett hőt visszavezetné a torony felső részébe, ily módon részlegesen csökkentve annak súlyát. A kalaprész alatt található turbinaszerű képződmény pedig valóban egy hajtómű: ennek segítségével a lebegő „torony” könnyedén meg tudná változtatni a helyét, ha esetleg pár utcával arrébb lenne érdemes lebegnie.

4. A folyton csak növekvő panelház – Propagate Skyscraper

A Kanadában élő YuHao Liu és Rui Wu épületterve, a Propagate Skyscraper megy talán a legmesszebb, ami a légszennyezés mérséklésével kapcsolatos küzdelmet illeti. A struktúra ugyanis nem csak kiszűrné az emberi szervezet számára káros anyagokat, de magába is építené azokat, így a toronyház forgalomtól és széljárástól függően, majdhogynem emberi beavatkozás nélkül épülhetne tovább. Ami a technológiát illeti, a levegő ennél az épületnél speciális, gyantaszerű anyagokon keresztül áramolna át, melyek a levegőben található szénmolekulákkal reagálva, szilárd építőanyaggá válna. A felhőkarcoló alapját egy rácsos szerkezet adná, melynek a megerősödött részeire tetszőlegesen lehetne különböző lakó- és szórakoztató modulokat telepíteni. Mivel a rácsos szerkezet lehetővé tenné azt is, hogy egy helyiséget ne csak széltében, de felfelé és lefelé is lehessen bővíteni, könnyen lehet, hogy egészen új fajta közösségi térhasználat jönne létre, az egy síkban élő emberi közösségekhez képest.

5. Multifunkcionális medúzák hálózata – PH Conditioner Skyscrapers

Az indusztrializáció megindulásától kezdve a légkörbe eresztett anyagoknak köszönhetően, a levegő PH-értéke már 5,6 alá csökkent, azaz lassan kezd átváltani savas kémhatásúba, ami pedig mind az élővilágra, mind pedig az emberre nézve veszélyt jelent. A kínai tervezőmérnökök, Hao Tian, Huan Haiyang és Shi Jianwei olyan lebegő épületeket – avagy léghajókat – tervezett, melyekkel a levegőbe eresztett savasító hatású anyagokat lehetne szűrni. A mesterséges medúzákat idéző építmények a tervek szerint 2-300 méter magasan lebegnének, mivel ebben a magasságban gyűlnek össze az olyan savasító hatású anyagok, mint a kén-dioxid, illetve a különböző nitrogén-oxidok. A struktúra a savas kémhatású anyagokat nitrogén-kötő mikroorganizmusokkal semlegesítené, majd a végtermékekből növények számára hasznosítható anyagot, valamint vizet állítana elő. A szűrőépületeket – melyek a lebegésüknek köszönhetően könnyedén áthelyezhetőek a problémás területekre – a tervek szerint hidrogénnel tartanák a magasban.

6. Az óriási lefolyó – Seawer

A dél-koreai Sung Jin Cho a csendes-óceáni szemétszigetek felszámolásához járulna hozzá, a Seawer névre keresztelt épületével. A tervezett lebegő struktúra, működési elvét tekintve leginkább egy nagy tölcsér alakú lefolyóhoz hasonlít, mely a tengervizet öt különböző szűrőn keresztül tisztítaná meg a különböző szennyeződésektől. A mesterséges sziget átmérője körülbelül 550 méter, és 300 méter a „magassága”, melynek legnagyobb része természetesen a víz felszíne alatt maradna. A struktúra ezen kívül még egy vízerőmű feladatait is ellátná, mivel a tisztított vízen túl, elektromosságot is termelne.

7. A tengerek takarítónője – Lady Landfill

A szerb Milorad Vidjevíc, Jelena Pucarevic és Milica Pihler szintén a fentebb említett szemétszigetek eltüntetéséhez állt elő egy remek koncepcióval. A Lady Landfill (azaz „szeméttelep-asszonyság”) névre hallgató projekt keretében az alkotók egy jéghegyszerűen, nagyobbrészt a víz alatt lebegő „felhőkarcolót” terveztek, mely reményeik szerint idővel egyre kisebbre zabálná a Csendes-óceán két szélén lebegő szeméthegyeket. A mesterséges felhőkarcoló a tervek szerint a szemétszigetek több mint 90%-át alkotó műanyagokra menne rá, melyeket a mesterséges jéghegy alsó része kebelezne be, és középső szekció dolgozna fel. Ezek felett az irodai és adminisztrációs részlegek foglalnának helyet, végül a víz felszíne felett pedig a személyzet lakrészei, valamint üvegházak foglalnának helyet, ahol a növények a műanyagokból kivont szén-alapú anyagokat dolgoznák fel. A lehető legjobb hatékonyság érdekében az építmény fel lenne szerelve víztartályokkal is, melyek telítettségét a szemét mennyiségéhez igazítanák, így szabályozva a struktúra merülését.