A hitelekből finanszírozott ingatlanpiac gyors befagyása a kínai gazdasági növekedés lassulását eredményezi. Az ingatlanbuborék kialakulása hét évvel ezelőtt kezdődött, részben a pénzügyi válság hatására, részben az urbanizáció elősegítésének céljából. A kínai államháztartás kitettsége a magánszektor felé meghaladja a GDP 140%-át. Kínában továbbá a helyi önkormányzatok adóssága is kiugróan magas; így egyre többen tartanak attól, hogy egy hirtelen visszaesés a pénzügyi válság újabb szakaszát idézheti elő – olvasható a Price Waterhouse Coopers közleményében.

De hova tűnt a sok pénz?

"A pénz nagy részét állóeszközökbe fektették, főként ingatlanba és más infrastrukturális beruházásokba" – mondta Richard Boxshall, a PwC vezető közgazdásza. "Ennek eredményeképp Kína GDP-hez viszonyított befektetési állománya 2014-re 47%-ra emelkedett, amely közel duplája a többi E7 ország átlagának" – tette hozzá. Viszonylag rövid időn belül Kína a világ legnagyobb vasérc-, acél-, illetve előre gyártott épületimportőre lett. Ezen felül 2008 óta a globális vasúti kapacitás növekedésének egyharmada is Kínának tudható be.

AFP / Yoshikazu Tsuno

A PwC szerint nem szabad alábecsülni a Kínában jelenleg végbemenő események jelentőségét. Ugyanakkor pozitívumként említhető, hogy Kína mintegy 3,5 billió dollár értékű devizatartalékkal rendelkezik (az azonban kérdéses, milyen gyorsan tudná ezt hasznosítani), illetve elegendő mozgástérrel ahhoz, hogy megfelelően kezelje a válságot. "Ez alapján arra számítunk, hogy a kínai gazdasági növekedés 2015-ben nem éri el a 7%-ot, majd 5-6%-os átlagra lassul középtávon, amely az alacsonyabb állóeszköz-beruházásoknak és a lassuló exportnak tudható be. A gazdasági lassulás enyhítése érdekében a kínai alapkamat, valamint a kötelező banki tartalékráta további csökkentésére lehet számítani" – folytatta Richard Boxshall.

Az IMF szimulációi alapján a világ legnagyobb gazdaságai, a G7 és az E7 országok (Kína nélkül) visszatarthatnák a kínai állóeszköz-beruházások lassulását. A G7-ek közül Japánt, Németországot és Olaszországot fenyegeti leginkább a kínai gazdasági recesszió. Az E7-ek esetében Mexikót és Törökországot érintheti érzékenyebben a kínai beruházások visszaesése. Azonban a beruházások csökkenése mellett további hatásokkal is számolni kell.

A délkelet-ázsiai országok egy részét is várhatóan nagyobb mértékben fogja befolyásolni a kínai gazdasági növekedés lassulása. Ez nem meglepő, hiszen az elmúlt 15 év során ezek a gazdaságok a kínai gyártók ellátási láncainak szerves részét képezték. Ugyanakkor a délkelet-ázsiai országok nagy része kellő fiskális és külső tartalékkal rendelkezik ahhoz, hogy kezelni tudja a visszaesést. Ennél is lényegesebb, hogy többségük már rugalmas árfolyamrendszert alkalmaz, melynek következtében az árfolyam nem védett a külső hatásokkal szemben. Ez rövid távon volatilis árfolyamot eredményez, amelyre a vállalkozásoknak figyelniük kell.

Az árak is visszaesnek

A kínai gazdasági visszaesés egy másik következménye lehet hosszú távon az árak visszaesése. Ennek nyertesei és vesztesei is lesznek egyaránt attól függően, hogy az importőröket vagy exportőröket nézzük. A nagy exportőrök, mint Oroszország, Nigéria vagy Brazília valószínűleg nehézségekre kell számítsanak. Ugyanakkor, hacsak nem érvényesül más kedvezőtlen hatás, az „alacsony árak hosszabb távon” szcenárió jó hír lehet a nettó áruimportőr gazdaságok – például az Egyesült Királyság vagy az eurózóna – fogyasztóinak.

Az erős dollár egy újabb fájó pont a feltörekvő piacok számára, főleg miután a Fed várhatóan tovább emeli a kamatokat az idei év során.

Richard Boxshall szerint összességében a kínai események főként a feltörekvő gazdaságokat befolyásolhatják kedvezőtlenül, a fejlett gazdaságok többségére kevésbé jelentenek veszélyt.