„Kifizettem a hamvasztást, ezt a tőlünk 60 kilométerre levő város temetkezési vállalkozója végezte, mivel édesanyám ott hunyt el, 103 ezer forintba került az urnával és a lepellel együtt, amibe a kórházban beletekerték a holttestet plusz 4500 forintért” – idézi fel egy dunántúli kisvárosban élő asszony édesanyjának tavalyi temetését. Akkor nem is nézte a számlákat, szeretett volna mielőbb túlesni a procedúrán. Amint lehetett, vonatra ült az urnával, nem akart külön a szállításért is fizetni, úgy gondolta, hogy teljesíti anyja végakaratát, és hamvait szétszórja abban a városban, ahol korábban élt, ám közölték vele, hogy ahhoz külön engedélyeket kell beszerezni, ami eltart egy darabig. Ezért inkább úgy határozott, hogy az urnát a helyi temetőben helyezteti el, a többi rokon között.

Fazekas István

Most, hogy egy évvel később, kérésemre előveszi a számlákat, próbálja értelmezni, hogy miért is fizetett még 70 ezer forintot: a sírhelyért 25 ezret, a testvivőknek a szállításért 20 ezret, a sírásásért 5 ezer jár, a vivőért újabb 5 ezer, a keresztfáért majdnem 6 ezer, az arra kerülő névért 1500, majd az ügyintézésért 6800 forint. A fővárosi temetkezési árakhoz képest még így is alacsony árat fizetett.

„Be sem engednek a kapun”

„Hiába vállaljuk el egy család hozzátartozója szertartásának intézését elejétől a végéig, a Budapesti Temetkezési Intézet Zrt. üzemelésében levő temetőkben lebénulunk, mivel ott az önkormányzattal kötött szerződésük szerint ők végeznek kizárólagosan szinte minden feladatot” – magyarázza a 2013-as temetkezési törvény következményeit egy vállalkozó. „Extrém helyzet alakult ki: az ügyfelünk már megváltott egy sírhelyet, a sírkövestől megrendelte a márványt, de azért, hogy a sírköves a temető kapun belül dolgozzon, már fizetnie kell a temető üzemeltetőjének.” A magánvállalkozók közül többen úgy látják, hogy a fővárosi temetőket kezelők monopolhelyzetbe kerültek, hasonló a helyzet már Debrecenben, Kaposváron és egyre több város él is a törvény adta lehetőséggel.

Akár 50 olyan önkormányzat is lehet már, amelyekben a közszolgáltatási szerződéseket úgy kötötték meg az üzemeltetőkkel a fenntartók, hogy minden feladatot a temetők végezzenek, teljesen ellehetetlenítve ezzel a magánszektort. Többek szerint ennek éppen a megrendelő hozzátartozók isszák meg a levét, mert a sor végén nekik kell a legmélyebben a zsebükbe nyúlni. Egy, a neve elhallgatását kérő, a BTI Zrt. működését belülről ismerő forrásunk szerint a fővárosi önkormányzat azzal, hogy kiszorítja a vállalkozókat, még nem nyeri vissza a piacot, amelyet az elmúlt évtizedekben elveszített (a 90-es évek közepén még a szertartások kétharmadát bonyolították), mivel olyan magasra srófolja az árakat az erről dönteni hivatott önkormányzat, hogy nem keresik meg a BTI Zrt.-t az ügyfelek.

Túry Gergely

A cég honlapján ugyan árakat nem találtunk, de forrásunk úgy tudja, hogy egy koporsós temetés, ami persze manapság már nem annyira népszerű, félmillió forintról indul és a határ a csillagos ég, de a hamvasztásért és az egyre elterjedtebb szórásért is legalább 30 százalékkal többet kell fizetni a Budapesti Temetkezési Intézet Zrt.-nél, mint amennyiért a magánvállalkozók kínálják ugyanezt a szolgáltatást. A hamvasztást, éppen az imént említett okból, gyakran vidéki krematóriumokban rendelik meg a magánvállalkozók, mert még a szállítás költségeivel együtt is olcsóbban jönnek ki, mintha a BTI Zrt.-nek kellene kifizetni az árat.

Budapesten a legdrágább a temetkezés, ez nem újdonság, a nagyobb vidéki városokban ehhez képest akár harmadáron is lehet temetni, a falvakban pedig, ahol zömében még mindig koporsós temetések mellett döntenek az emberek, még ez a mód is kevesebbe kerül, mint a fővárosban a hamvasztás vagy a szórás, melyek egyre nagyobb teret nyernek. Az országban 5500 temető van, ebből valamivel több, mint 1500 önkormányzati, a többi egyházi fenntartásban van.

Fazekas István

A magánszektor úgy látja, hogy visszaél erőfölényével a főváros, amikor saját cégének előnyöket biztosít, ugyanakkor a főváros cége sem tud megerősödni a piacon, annyira magas árakat szab meg a fenntartó. Egy vidéki temetkezési vállalkozó szerint megérne egy próbapert a 2013-as temetkezési törvény lehetőségeit kihasználó önkormányzatok gyakorlata. Azzal érvel, hogy ha egy hozzátartozó nem tudja végrehajtani az elhunyt végakaratát, aki adott esetben ragaszkodott volna egy vállalkozó nyújtotta szolgáltatáshoz, és az éppen azon hiúsul meg, hogy a temető kezelője ezt nem teszi lehetővé, akkor a kegyeleti jog sérülhet.

 „A temetőfenntartás nem profitorientált”

Nem érti a magánvállalkozók aggodalmait Horváth József, a Budapesti Temetkezési Intézet Zrt. igazgatója, aki egyben az Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestület elnöke is. „A fővárosban a hatósági árak széleskörű alkalmazása okán a BTI nem tudja kizárni a piaci folyamatokból a vállalkozókat, helyzete még kvázi sem mondható monopolnak” – írja e-mailben elküldött kérdéseinkre Horváth. Álláspontja szerint inkább a Budapesten működő közel 40 vállalkozás jelenthet egymásnak konkurenciát, mintsem az, hogy „ők akarnának sírt ásni a temetőkben”. Azt is hozzáteszi még az elnök, hogy érveit az is alátámasztja, hogy egyre több vidéki városban is nő a hasonló viták száma. (Mivel írásban kaptuk a választ, arra már nem volt mód, hogy a temetők üzemeltetésére az önkormányzatok által meghatározott és kötött szerződések hatásairól, amire a vállalkozók már valóban országszerte panaszkodnak, kérdezzük az BTI Zrt. igazgatóját és a szakmai szervezet elnökét.)

Ahol békében lehet nyugodni

Bár növekszik azoknak az önkormányzatoknak a száma, amelyek a – temetőket üzemeltető cégekkel kötött – közfeladat-ellátási szerződésekkel lényegében a magánszektor szereplőit szeretnék visszaszorítani, azért vannak települések, ahol „beengedik” a temetőkbe a vállalkozókat, így nincs további felhajtóerő az árakra. „Szegeden már 220 ezer forint körül, sírhellyel együtt lebonyolítható egy koporsós temetés” – magyarázza Molnár Tamás, az önkormányzati Testamentum Kft. igazgatója. „A hamvasztás sem sokkal olcsóbb, 170 ezer forint körül kell fizetni érte, s bár talán felénk nagyobb lenne az igény a koporsós temetés iránt, ennek a természet szab általában gátat, ugyanis nagyon gyakori a magas talajvízszint, ami lehetetlenné teszi ezt. Így nálunk is egyre több a hamvasztás és a szórás.”

Fazekas István

Molnár Tamás arról is beszámolt, hogy a szegedi temetőkben nincs konfliktus a vállalkozók és a temetőket fenntartó önkormányzat között, a „kapun belül” együtt végzik a szertartáshoz szükséges teendőket, amiben részt vesznek az önkormányzati alkalmazottak is, de nem kizárólagosan.

Ahol a polgármester vitte a koporsót

A Békés megyei Pusztaottlakán történt, hogy a képviselő-testület tagja vitték a koporsót, ásták a sírt egy hozzátartozók nélkül elhunyt férfi temetésén. Az elmúlt öt évben háromszor történt hasonló eset, ennek oka az, hogy ezekben az esetekben köztemetést kellett tartani, amelynek költségei az önkormányzatot terhelik, ezért kellett a szegényes büdzséjű faluban nagyon meggondolni, hogy milyen hatósági temetést rendeznek.

A köztemetés költségeit egyébként elvileg vissza kell fizetni, ha felkutatják a hozzátartozókat, s azok ki is tudják azt fizetni. Amennyiben olyan helyzetben vannak a meglelt rokonok, hogy számukra ez nehézséget okoz, akkor – ahogy a szegedi szociális iroda vezetőjétől megtudtuk – van lehetőség részleges elengedésre vagy részletfizetésre. Novkov Veszelinka szerint egy nagyobb város esetében, mint Szeged, sem haladja meg az ilyen esetek száma a nyolcvanat. Arról már Boldog Zoltánné, három Békés megyei falu, Kunágota, Almáskamarás, Pusztaottlaka  jegyzője beszélt, hogy a falusi emberek többnyire szégyellik egymás előtt a köztemetést, így inkább valahogy kiszorítják magukból, a családból a szükséges összeget, ami falun nem haladja meg a 120 ezer forintot, pedig náluk többnyire még koporsóban temetkeznek.