Kihívások és lehetőségek – mire számítanak az európai vállalkozások?
Összességében pozitív növekedési kilátásokról számoltak be az európai vállalkozások az Eurobarométer friss felmérése szerint.
Az emberiség legdurvább és legszervezettebb népességszabályozási programjának vet véget az egykepolitikáját hivatalosan megszüntető Kína. A gyakorlat súlyos demográfiai és társadalmi problémákat okozott, emberi sorsok millióit tette tönkre.
Az amúgy is hivatali bikkfanyelven fogalmazott közlemény egyetlen száraz mondatából tudhatták meg a kínaiak, hogy véget ér országuk egyik nagy társadalommérnöki kísérlete. A Kínai Kommunista Párt központi bizottságának plénuma a jövőre kezdődő 13. ötéves terv kapcsán a múlt héten nyilvánosságra hozta, hogy a társadalom öregedésének megállítása érdekében a jövőben a kínai házaspároknak két gyerekük is születhet. Ezzel hivatalosan is véget vetettek az egykepolitikának, bár a gyakorlati részletek kidolgozását a tartományokra bízzák, és az a szabály továbbra is él, hogy a házaspároknak engedélyt kell kérniük a gyerekszülésre, ennek birtokában kaphatják majd meg ugyanis újszülöttjük számára az egészségügyi és szociális ellátásra, valamint az iskolai oktatásra jogosító igazolványt, a hukout. Arról sincs szó, hogy ez a dokumentum járna az egyedülálló nőként vagy élettársként gyerekre vágyóknak, akik jelenleg is csak trükkökkel és kenőpénzzel juthatnak hozzá a papírhoz.
A Kínai Népköztársaság 1949-es kikiáltása után Mao Ce-tung sokak életét nem kímélte ugyan, de a gyerekvállalást bátorította. Ennek következtében az ország lakossága 540 millióról a Nagy Kormányos 1976-os halálának idejére 920 millió fölé emelkedett. A növekedést látva 1975-ben kiadták ugyan a jelszót, hogy a kínaiak később házasodjanak, tovább várjanak a gyermeknemzéssel, és kevesebb utódjuk legyen, ám ezt kevésnek találta a Mao örökségét felszámoló és a gazdasági reformokat elindító Teng Hsziao-ping. Azzal is szembesült, hogy a „nagy ugrás” pusztító gazdaságpolitikája és a kulturális forradalom által megtépázott országban a lakosság 97 százaléka élt a Világbank által meghatározott szegénységi küszöb alatt, és a magas népszaporulat nehezíti az éhezés felszámolását.
Peking ezért 1979-ben elrendelte, hogy a kínai házaspároknak ezt követően csak egy gyerekük lehet, kivéve az ország lakosságának 8 százalékát alkotó etnikumokat – köztük az amúgy elnyomott tibetieket és ujgurokat –, ahol kettő volt engedélyezett. A parasztok ugyancsak felmentést kaptak, s ha az első gyerekük lány volt, akkor próbálkozhattak még egyszer, vidéken ugyanis a fiúk kellettek az örökléshez és a földeken végzett munkához. A drasztikus központi születésszabályozás ötletgazdája a Moszkvában matematikát tanult, rakétatudósként dolgozó Szung Csian volt, aki első, 1978-as nyugati útján felfigyelt a Római Klub hat évvel korábban publikált, A növekedés határai című jelentésére, amely sötét jövőképet festett a túlnépesedő Földről. A malthusiánus nézetek rabjává vált Szung hazatérve meggyőzte álláspontjáról Tenget, az egykepolitika bevezetésével pedig egészségügyi miniszterként Csien Hszin-csungot bízták meg, aki a Szovjetunióban szerzett orvosi végzettséget, és korábban a néphadseregben a vezérőrnagyi rangig vitte.
Az új politikát katonás fegyelemmel vezették be. A Nemzeti Egészségügyi és Családtervezési Bizottság irányításával hatalmas apparátus épült ki, amely felügyelte az előírások végrehajtását, és még ma is hétmillió főt számlál. Valóságos győzelmi jelentésként hozták nyilvánosságra 1983-ban, hogy egy év alatt 17,8 millió spirált helyeztek fel nőknek, 16,4 millió petevezeték-elzárást, 4,3 millió vasectomiát és 14,4 millió abortuszt végeztek el. A szigor embertelen volt, a spirál eltávolítását bűncselekménynek minősítették. A falusi elöljárók és a városi párttitkárok feladatává vált az ellenőrzésük alá tartozó nők menstruációs ciklusának figyelése, s ha kellett, terhességi tesztet is elrendelhettek. Hatékony tervgazdaság módjára a települések és megyék számára gyerekszületési mutatókat vezettek be, amelyeket helyben tűzzel-vassal igyekeztek betartani, gyakran szó szerint.
Az egykepolitika erőltetése időnként példátlan brutalitással járt. A kényszerabortuszokról és a nőkre erőszakolt sterilizációról rémtörténetek kerültek napvilágra. Az ellenük küzdő leghíresebb aktivista, a vak Csen Kuang-cseng 2012-ben az USA pekingi nagykövetségére szökött, majd a feleségével és két gyerekével menedékjogot kapott az Egyesült Államokban. Három éve az amúgy szigorúan cenzúrázott kínai közösségi oldalakat járta be annak a vidéki nőnek a sokkoló képekkel illusztrált sztorija, akit törvénytelen terhességen kaptak – és nem tudta kifizetni a minimum az éves jövedelme háromszorosával egyenlő büntetést, ami egy 2001-es szabálymódosítás alapján mentességet adott volna számára –, ezért kórházba cipelték őt, ahol egy injekcióval megölték, majd a méhéből kirángatták a hét hónapos magzatát. Vidéken elharapózott az újszülött lánycsecsemők meggyilkolása, majd amikor megjelentek a korszerű ultrahangos berendezések, teret nyert a célzott abortusz. Nem hivatalos források úgy tudják, hogy a kínai árvaházakban élő gyerekek 95 százaléka lány. Emellett a becslések szerint 13 millióan élnek szürkezónában, mert a születésükkor nem kapták meg a hukout, így nem jogosultak semmilyen ellátásra, s az állam számára nem léteznek.
A kínai születésszabályozási politika eleinte még nemzetközi elismerést is kapott, Csien extábornokot 1983-ban az ENSZ – Indira Gandhival egyetemben – népesedési díjjal tüntette ki. A szörnyűségeket taglaló hírek megjelenésével párhuzamosan, különösen az ezredfordulótól, viszont már demográfusok figyelmeztettek arra, hogy az egykeszabály társadalmi értelemben öngyilkossággal ér fel. Bemutatták, hogy a születések száma a drasztikus beavatkozás nélkül is csökkent volna, az ország lakosságának nagysága pedig stabilizálódott volna, mert ahogy a gazdaság nőtt, és az életszínvonal javult, a kínai párok is egyre kevesebb gyereket vállaltak. Kiderült az is, hogy felborult a nemek közti egyensúly, és volt olyan év, hogy 100 lánycsecsemőre 120 fiú is jutott, miközben a természetes a 105. Ez azzal fenyeget, hogy a század közepére már 40-50 millió kényszeragglegény él majd Kínában, akinek egyszerűen nem jut feleség, ezért társadalomtudósok fölvetették, hogy egy-egy nőnek informálisan több párja lehessen.
Ennél sokkal nagyobb gond, hogy az egykepolitika felgyorsította a kínai társadalom öregedését, amit amúgy is kivált az ország fejlettebbé válása, és a várható élettartam emelkedése. Ijesztő példaként Japánt emlegetik, ám Kína a jelenlegi demográfiai trend alapján előbb válik a világ legnagyobb idősotthonává, mint hogy az idősek ellátásához elég gazdag lenne. A népességszabályozás mellékhatásaként kialakult az egykeként elkényeztetett „kis császárok” rendje, családok millióiból tűntek el nemcsak a testvérek, de az unokatestvérek, nagybácsik és nagynénik is, és létrejött a 4-2-1 generációs modell, azaz a négy nagyszülő, a két szülő és az egy unoka. Ez pedig a hézagos szociális hálóval és ingatag nyugdíjbiztosítással terhelt Kínában megoldhatatlanná teszi a hagyomány továbbélését, amikor a fiatalabb generáció gondoskodik az idősebbről.
A demográfiai szakadékhoz vezető trendet érzékelve 2006-ban központi jóváhagyással több tartományban engedélyezték, hogy két gyereke legyen azon városi házaspároknak, akik maguk egykék. A központi bizottság két évvel ezelőtti plénumán pedig a lehetőséget kiterjesztették azokra a párokra, akiknek legalább az egyik tagja egyke. Az utóbbi döntés eredménye azonban messze elmaradt a várttól, mert az idén júniusig az arra jogosultaknak csak a nyolcada kért összesen 1,45 millió szülési engedélyt. Ezt látva sokan úgy vélik, Peking legalább egy évtizedet késett az egykepolitika feladásával, és kétlik, hogy meglesz a döntéstől várt évi 3–6 milliós születési többlet a tavalyi 16,5 millióhoz képest.
NAGY GÁBOR
Összességében pozitív növekedési kilátásokról számoltak be az európai vállalkozások az Eurobarométer friss felmérése szerint.
Az eszközökre, ingatlanokra és a működéssel összefüggő károkra is kiterjedhet a céges biztosítás, de jól kell szerződni.
Kedvező a lehetőség, de alaposan figyelni kell az előírásokra a belső szabályok kialakítására során.
A forint árfolyamingadozása feladja a leckét – különösen, ha importhányadot tartalmazó beruházást kell finanszírozni.
Két hete mlg 50 napos határidőt szabott Moszkvának a tűzszünet elérésére.
Hivatalosan közös megegyezéssel távozik Sárváry István, aki 2016-ban állt a cég élére.