Jól fizető fix állást is kapott nagyon gyorsan. De a munkahely csalódások sorozatát jelentette a számára. Egy nagy kereskedelmi cégnél kezdett. Először is az nem tetszett neki, hogy nem a képzettségéhez méltó feladatokat kap. Aztán észrevette, hogy nem a szaktudás, hanem a helyezkedés számít, hogy a főnökök kiskirályként viselkednek, és hogy az előrejutás nagyon lassú lesz. Ezért elhatározta, hogy kitanulja a hentes szakmát, üzletet nyit és a saját lábára állva fog boldogulni. Mellesleg: mindig is imádta a húsboltokat és a cukrászdákat is, de szülei hallani sem akartak efféle szakmákról, ezért a családi béke kedvéért ment egyetemre.

Loic példája nem egyedi, a Le Monde felsőoktatási melléklete több hasonló gyors pályamódosításról is beszámol. A fiatal diplomások egyik szakmai szervezete ötezer pályakezdőt kérdezett meg egy kérdőíves felmérés során. 14 százalék számára rendkívüli csalódás volt az első munkahely. Augustin például politikatudományi és gazdasági diplomával a szenátus, tehát a felsőház apparátusában helyezkedett el. Hamar rájött, hogy a politikusoknak nincsenek érdemi ötletei, gondolatai, csakis a választási kalkulációban hisznek. Nagyon hamar kiábrándult ebből az álszent világból. Jelenleg Skóciában a whisky-készítés rejtelmeit tanulja és később ebben a szakmában kíván elhelyezkedni.

Maud az egyik legelitebb gazdasági főiskolát végezte el, és jó állást kapott, fix munkaszerződéssel egy párizsi, digitális marketing cégnél.

Csak arra vártam, hogy leteljen a munkaidő, nem kaptam érdemi feladatot, beledöglöttem az unalomba

– számolt be munkahelyi „életérzéséről”. És persze irritálta a túlságosan hierarchikus vállalati légkör is. Fél év után lelépett és nyitott egy virágüzletet. „Mindig is imádtam a virágokat, most a szenvedélyem már egyben a munkám is” – nyilatkozta a Le Monde-nak.

A lap cikkírója azért megjegyzi: akik egyetemi diplomával kétkezi munkát választanak, mind intelligens, remekül képzett és kreatív fiatalok. De pont ezek azok a képességek, amelyeket egy nagy céghez belépő ifjú diplomás nem tud kibontakoztatni. Viszont türelmesnek és nem ritkán szolgalelkűnek kell lennie. A többség átvészeli a nehéz pályakezdést, végigjárja a szamárlétrát, és előbb-utóbb főnök lesz. De a türelmetlenek kilépnek és a szívüknek kedves, kétkezi foglalkozást választanak.