Itt tartunk: az európai átlagkiadás fele jut egy magyar egészségére

Kinek és mi a dolga az egészség megőrzésében? Az egyén az orvosra, az államra mutogat, az állam pedig az egészségtelenül élőket okolja minden kórságért. Nem mellesleg az Európai Uniótól is több segítséget várna. Egyebek mellett ezekről a kérdésekről esett szó azon a csütörtök esti, budapesti találkozón, amely Vytenis Andriukaitis, az Európai Bizottság egészségügyért és élelmiszerbiztonságért felelős biztosa Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkárral és az egybegyűlt érdeklődőkkel folytatott kötetlen párbeszédet.

  Ha hiszik, ha nem, az EU valamennyi tagországában elégtelennek tartják a polgárok a betegségmegelőzésre fordított állami pénzeket

 – reagált Andriukaitis a rögtönzött helyi közvélemény-kutatásra, amely a zömmel szakmai közönség erősen lepontozta a hazai népegészségügy teljesítményét. Az azonosság ezzel jórészt ki is merül, a részletek ugyanis jelentős eltérést mutatnak. A kétévente elkészülő statisztikai elemzés-sorozat, a Health at a Glance (pillantás az egészségre), amely nyomon követi a tagországok egészségügyi teljesítményének legfontosabb mutatóit (lsd. HVG febr.9, 66.o. Adathalászat) legfrissebb darabja sok más mellett azt mutatja, hogy ha az elmúlt években nőtt is az egy főre jutó egészségügyi kiadás, az fele az uniós átlagnak. Ráadásul a közkiadásokhoz viszonyítva meglehetősen magas a magánkiadások aránya. Ha a hazai egészségügyre fordított pénzeket GDP-hez mérjük, akkor sem jut az ország előkelőbb nemzetközi helyezéshez.

HVG

Az állam által támogatott egészségmegőrzésre, az ingyenes szűrővizsgálatokra kiábrándítóan kevesen mennek el – gyakorolt ön- és közkritikát Ónodi-Szűcs Zoltán. „Az egészség akkor kezdi izgatni az embereket, amikor megbetegszenek” – vélekedett az államtitkár. Andriukaitis is egyetértett, hangsúlyozva, hogy nincs az az egészségügy, amely egymaga megbirkózhatna minden problémával: „A dohányzás, az alkohol, az egészségtelen étrend, a stressz, a környezetszennyezés, a munkahelyi és szociális problémák, a társadalmi egyenlőtlenségek mind hozzájárulnak a betegségek kialakulásához."
 
Azon, a közönség soraiból érkezett felvetésen, hogy Brüsszel határozza meg, hogy a GDP-ből minimum mennyit kell a tagországoknak az egészségügyre fordítani, az uniós biztos láthatóan jól szórakozott. Azt próbálta megmagyarázni az egész este folyamán, hogy az EU egy közösség, amelynek a céljairól és szabályrendszeréről a tagországok döntenek. Végtére miért is kellene ahhoz az uniónak asszisztálnia, hogy a magyar társadalom rászorítsa választott képviselőit arra, hogy nagyobb részt hasítsanak ki a költségvetésből az egészségügyre?
 
Jóllehet a polgárokkal folytatott uniós párbeszéd meglehetősen oldott, kedélyes hangulatú volt, mentes az aktuálpolitikai felhangoktól, Ónodi-Szűcs Zoltán azért kihasználta a kínálkozó lehetőséget, hogy lobbizzon a magyar érdekek mellett, másrészt a hazai közönségnek is üzenjen. „Gondoljanak ránk is, ha a Brexit miatt Londonból elköltözik az EU gyógyszerhatósága (European Medicines Agency). Szívesen látnánk Budapesten” – ajánlotta fel a magyar főváros vendégszeretetét az államtitkár. Az itthoniakat pedig arra emlékeztette, hogy az elmúlt években 200 milliárd forint plusz pénz került az egészségügybe, sikerült rendet tenni a kórházi várólisták ügyében, lerövidítve a várakozási időt. Ugyanezt kellene a rendelőintézeti előjegyzéseknél is véghezvinni – az talán javítana a betegek elégedettségén is – amit rendkívül nehéz kivívni.

A dohányzás elleni küzdelem, a só és a cukor mennyiségének csökkentése az élelmiszerekben, illetve a közétkeztetésben, a mindennapi iskolai testnevelés is az egészségmegőrzést szolgálják, de hosszú időbe fog telni, amíg ezek a kormányzati lépések a statisztikákban, például az egészségben eltöltött életévekben is mérhetőek lesznek. 

A hvg.hu az Európai Parlamenttel együttműködve számol be ebben a fél évben az uniós intézmények tevékenységéről, a közösséget érintő döntésekről, és ezek hatásairól. Az EP a tartalomért nem vállal felelősséget.