„De mi van akkor, ha a Brexit további országok kilépését és az Európai Unió szétesését indította el?” – szögezte nekem a kérdést egy horvát lány, amikor az unió jövőjével foglalkozó nemzetközi diákbizottságot képviseltem az Euroscola program délutáni ülésén, húsz nemzet több mint ötszáz tanára és diákja előtt. Strasbourgban voltunk, az Európai Parlament termében, két nappal az Európai Unió hatvanadik születésnapja előtt. Nemcsak mi vitatkoztunk erről, velünk egy időben döntéshozók, elemzők is jóformán óránként vetették fel, van-e ténylegesen jövője az uniónak.

Gyorsan kellett válaszolnom, így csak a józan észre hallgatva fejtettem ki: igazából egy tagállam sem akarhat magának rosszat azzal, hogy kilép. Hiszen láttuk, a Brexit-döntés óta az Egyesült Királyság semmilyen előrelépést nem tud felmutatni, sőt, inkább annak ellenkezőjét. Közben az járt a fejemben, hogy így, a Brexitre hivatkozva fogalmazódik-e meg az Európai Unió legfontosabb kérdése, vagy általában kérdőjeleződött meg a közösséget összekovácsoló eszme, netán egyes vezetők feszegetik ezt tudatosan.

Nagy Iván László

Huszonnégyen képviseltük Magyarországot a március 23-i Euroscola programon. A részvétel lehetőségét a 4 for Europe, uniós ismereteket igénylő csapatversenyen szereztük meg, majd négyfős csapatunk kiegészült húsz iskolatársunkkal és két tanárunkkal a budapesti ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskolából. A parlamenti esemény egyhetes európai kirándulásunk megkoronázása volt: Németországban ellátogattunk a neuschwansteini kastélyba, eltöltöttünk másfél napot Münchenben, és másodjára ébredtünk Strasbourgban, amikor az EP-ben kezdetét vette a rendezvény, amelyre már otthon is rengeteget készültünk.

Több mint kirándulás

Az Euroscola ugyanis nem csak kirándulás egy lenyűgöző épületbe. Hat munkacsoportban, számos gyűlésen beszéltük meg válaszainkat az EU legégetőbb kérdéseire. Külön társaságok ültek össze, hogy beszéljenek a környezetvédelemről, az emberi jogokról, a fejlesztési segélyekről, Európa jövőjéről, a migrációról és a fiatalok foglalkoztatásáról.

Hogy kerültünk mi ide?

Az utazást a 4 for Europe, uniós műveltségi versenyen nyertük. Az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola négyfős (VATR fantázianevű) csapata több mint 180 indulóból került ki győztesként, és kapott meghívást a Euroscola programra, illetve támogatást 24 diák és két tanár utazásra. Barátainkkal és tanárainkkal kiegészülve ötnapos kirándulást szerveztünk magunknak. Busszal bejártuk Németországot és Franciaországot: ellátogattunk a Disney-kastély ihletét adó neuschwansteini kastélyba, ahonnan Münchenbe vezetett az utunk. Ezután utaztunk át Strasbourgba, és a kezdeti rossz idő ellenére is rettentően bele tudtunk szeretni az elzászi kisvárosba. Nagy Iván László

A délelőtti program sokkal inkább szólt azonban az ismeretterjesztésről. A nap egyperces néma megemlékezéssel kezdődött az előző napi, londoni terrortámadás áldozatainak tiszteletére. Ezután mutatkoztak be a részt vevő nemzetek iskolái, majd egy négynyelvű, az intézmény működését bemutató ismertető után Brian Hayes ír EP-képviselő állt rendelkezésünkre, hogy válaszoljon az EU-t és az EP-t érintő kérdéseinkre.

Az ebéd sem csak az étkezésről szólt: ekkor az Eurogame nevű játék révén nyílt lehetőségünk megismerni más országok küldöttségeit. Négyfős, négynemzetiségű csapatok alakultak, és tizenhét kérdésre kellett választ adnunk – ám ezek tizenhét különböző nyelven voltak, így újfent tudtunk másokkal is beszélgetni.

A program legfontosabb része azonban csak ezután következett. A különböző nemzetek azonos témával foglalkozó tanulói bizottságokba szerveződtek, és kétórás vita kezdődött. Minden munkacsoport két vezetőt, gyakorlatilag egy elnököt és egy alelnököt választott, akik saját körükben a vitát irányították, majd a parlamenti ülésteremben a bizottságot képviselték, és a munkacsoport ötleteivel kapcsolatos kérdésekre válaszoltak. Engem az a megtiszteltetés ért, hogy az Európa jövőjével foglalkozó társaság élére állítottak, így horvát segédemmel együtt gyakorlatilag felülről szemlélhettem a döntéshozatal folyamatát.

A bizottság kis csoportokra oszlott, ezek a körök egyeztették otthonról hozott ötleteiket, amelyeket később vitára bocsátottunk. Érdekes volt látni, hogy néhány nemzet tagjai voltak kiemelkedően aktívak: Ciprus, Hollandia, Franciaország mellett Magyarország képviselői hallatták hangjukat a vitákban.

A hat bizottsági elnök közül ketten voltunk magyarok, ami talán megerősíti, hogy alaposan felkészültünk az eseményre. A bizottsági vitákon a keletebben fekvő országok képviselői – Bulgária, Horvátország, vagy éppen Magyarország – nyitottabbak voltak az ötletekre, míg például a franciák kisebb lelkesedéssel fogadták az új gondolatokat.

A huszonnyolcas döntéshozatal nehézsége

Az EU jövőjével foglalkozni rendkívül nehéz lett volna önmagában, ám a szervezők megkönnyítették dolgunkat. A témával kapcsolatos kérdéseik főleg az EU nemzetközi politikáját érintették, illetve arra voltak kíváncsiak, hogy mi, fiatalok miként változtatnánk meg a szervezetet. Munkacsoportunk azt találta ki, hogy a fenntartható jövő érdekében kulcsfontosságú lenne a diákokat meghallgatni, így jöttünk elő az európai diákparlament ötletével. Ebbe minden tagország saját diákparlamentje küldene képviselőket, a közös fórum javaslatait az Európai Parlamentbe továbbítanák, ezzel közelebb hozva az uniós döntéshozatalt a fiatalokhoz.

Nagy Iván László

A bizottsági viták után következett a már említett plenáris, lényegében rögtönzött „európai parlamenti ülés”, ahol vázoltuk a szűkebb közben elfogadott ötleteket, igyekeztünk válaszolni a teremből érkező kérdésekre, felvetésekre, majd a mintegy félezer diák szavazott arról, támogatja-e a javaslatokat. Kiderült, összességében minden bizottság olyan ötletekkel tudott előállni, melyek elnyerték a „Ház” tetszését. A szervezők meg is jegyezték: ritkaságnak számít, hogy mind a hat csoport ötleteire és terveire egyértelmű igennel szavazzon a diákság.

Természetesen az Euroscolán lezajlott vitáknak és a szavazásnak valószínűleg soha nem lesz nyoma a döntéshozatalban. Felejthetetlen élmény volt azonban, hogy megtapasztalhattuk, mennyire nehéz is valójában közösen, más országok képviselőivel a semmiből valamit alkotni, és megpróbálni választ adni megoldhatatlannak tűnő kérdésekben.

A szerző az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola és Gyakorlógimnázium 11-es diákja.

A hvg.hu az Európai Parlamenttel együttműködve számol be ebben a fél évben az uniós intézmények tevékenységéről, a közösséget érintő döntésekről, és ezek hatásairól. Az EP a tartalomért nem vállal felelősséget.