Sam Dogen azt vizsgálta a blogján, hogy miként alakul San Franciscóban, egy 700 ezer dollárt érő házban élő (elképzelt) háromtagú család (elképzelt) büdzséje. A szerző abból indult ki, hogy a férj és a feleség egyaránt 100 ezer dollárt, összesen tehát 200 ezret keres évente. Ebből máris lejön 18 ezer dollár a nyugdíjszámlára, a maradék 30 százalékát pedig elviszi az adó. Marad tehát nettó 127 400 dollár.

Az elképzelt családban az egészség- és életbiztosítások, a házat terhelő jelzáloghitel (ez utóbbi tetemes kiadás, évi 36 ezer dollár), illetve a kocsira felvett kölcsön törlesztése viszi el a legtöbb pénzt. A család egy évben kétszer megy nyaralni ( 8 ezer dollár), havi ezer dollárt költ élelmiszerre, rendben tartja a házat, a gyerek évi 5 ezerért vesz különórákat, kétezer dollár még jótékonykodásra is elmegy. Vagyis semmi rendkívüli. És mennyi marad a végén? 5700 dollár. A blog szerzője mindebből azt a következtetést vonja le, hogy a magas fizetés még nem jelent gazdagságot. Ki kell jelölni a prioritásokat, ha valaki jól keres és úgy is akarja érezni, hogy jólétben is él. (képünk illusztráció)