A férfi a CNBC amerikai televízió egyik műsorában mesélte el, hogy nagyanyja halálakor, az örökség szétosztásakor jutott hozzá az első ránézésre inkább kidobandó kacatnak tűnő, csíkos pokróchoz (a riportot és a takaróról készült képeket ITT megtalálja). Ami nem kellett senkinek, de ő hazavitte. Emlékei szerint a nagymama sem becsülte sokra a szőttest, amikor a macskája lekölykezett, kiterítette a verandára, a kismacskák alá. A takaró hét évig pihent a férfi kamrájában. A fordulat 2011-ben jött el. Krytzer a tévében látta az "Antiques Roadshow" című műsor egyik epizódját. A programban megszólalt egy idősebb arizonai férfi, akit szinte sokkolt a hír, hogy az amerikai őslakosok kultúrájával foglalkozó gyűjtő és galériatulajdonos, Don Ellis szerint a birtokában lévő navajo szőttes akár félmillió dollárt is érhet. Krytzer azt gondolta, tesz egy próbát, talán az ő takarója is megér néhány ezrest.

Az első régiségkereskedők elhajtották, de az amerikai őslakosok tárgyi kultúrájával foglalkozó, családi tulajdonban lévő John Moran Auctioneers nevű aukciós háznál szerencsével járt. A takaró valódi értékének meghatározásában sokat segített, hogy Krytzer jól ismerte a szőttes történetét. Az egyik felmenője, egy John Chantland nevű kereskedő jóvoltából került a családhoz az 1800-as években. Moran elküldte a szőttest egy elismert szakértőnek, aki megállapította, hogy egy igen ritka és igen drága, a navajo törzsfőnökök által használt darabról van szó.

A szőnyeget némi huzavona után, 2012-ben árverésen értékesítették. A kikiáltási ár 150 ezer dollár volt. A 77 másodperces licitálás végén a nyertes 1,5 millió dollárért vitte el a takarót. Krytzer 1,3 millió dollárt kapott a jutalékok levonása után. Új életet kezdett, házakat, autóritkaságokat vásárolt. Befektetésekkel is próbálkozott, de nem igazán értett a pénzhez, így a vagyon olvadni kezdett. A CNBC-nek most azt mondta, fontolgatja a költözést egy másik államba, ahol alacsonyabbak az adók.  A takaró 2016-ban gazdát cserélt. 1,8 millió dollárért.