Az elnök már tavaly májusi megválasztásakor világossá tette, hogy politikája fő csapásirányának – az északi nyitás mellett – a korrupció visszaszorítását, a családi konglomerátumok (helyi nevükön csebolok – lásd keretes írásunkat) megzabolázását tekinti.

Miután a japán fasizmus összeomlása nyomán Korea fölszabadult a gyarmati sorból, a II. világháborút követő „hadigazdálkodás” kényszerű keretei között Dél-Koreában is létrejöttek a szigetországi zajbacukhoz, majd kejrecukhoz (Mitsui, Mitsubishi, Sumitomo stb.) hasonló klánokra épülő szupervállalkozások. Eredeti céljuk az elmaradott, agrárörökségű állam felpörgetett iparosítása volt, és maradt. (A hidegháború hagyatékaként kettészakított félsziget nyersanyagkincsei és iparkezdeményei ugyanis a kommunista északra szorultak. Ezek ma jobbára gazdaságtörténeti múzeumokra emlékeztetnek…)

A Szöulban 1961-ben puccsal hatalomra jutott Pak Csong Hi (akinek elnökké választott lánya tavaly bukott meg) fölgyorsította a fejlesztés erőltetett menetét. Magához szólított néhány hozzá közelálló, déli családi céget, és mintegy szétosztotta köztük a fejlesztési feladatokat. A mesterséges megtermékenyítéssel (a klánok klónozásával) létrejött mamutok megerősödését államilag garantált bankhitelekkel, monopolhelyzettel, védővámokkal és egyéb támogatásokkal dúcolta alá. A kiválasztottaktól „mindössze” lojalitást várt. Értsd: némi bújtatott viszonzást az őket ebben támogató politikai erőknek.

Pak Csong Hi lánya, Pak Gun Hje apjának házában rendezett megemlékezésen Gumi városában 2008. március 25-én.

AFP / Jeon Young-Han

A siker elmaradhatatlan volt. A japán fejlődési modellt másoló (iparcikkeit kezdetben koppintó) nagyvállalkozások villámtempóban húzták maguk után a dél-koreai gazdaságot. Az ország két évtizeden belül számos ágazatban csúcstechnológiai hatalommá vált. Az exportorientált fejlesztési modell egyik élharcosává nőtte ki magát. Ezzel párhuzamosan, a tisztátalan pénzügyi dzsungel törvényeit is kihasználva, a négy távol-keleti ragadozó „kistigris” sorába emelkedett.

Éleslövészet nagyvadakra?

Pak elnök merénylet áldozata lett. Gazdasági modellje viszont túlélte az ottani rendszerváltozást. Ám ahányszor átlendült a politikai inga, minden egyes kormányváltást követően fölvetődött az elődök korrupcióba sodródása. Dél-Korea ma is élő négy exelnöke közül egy sem úszta meg a számonkérést. A politika és az üzleti krém sziámi ikreit – a jelek szerint – azóta sem sikerült szétválasztani. A szövevényes állami támogatással létrejött mamutok főnökei olykor közvetlenül is beszálltak a politikába. 1988-ban a Hyundai Heavy Industries főnöke, majd több másik gigász parlamenti képviselővé választtatta magát. A nagyvadak kilövése kockázatos vállalkozás volt.

Mun elnök beiktatása után menten mesterlövészt nevezett ki a trösztellenes főhatóság élére. Kim Szang Dzso a „tisztességes kereskedelem főmegbízottja” lett. A Hanszung Egyetem addigi közgazdászprofesszora évtizedek óta a rendszer megreformálásának élharcosa volt. Ő azonmód munkához látott. Kijelentette: nem orvvadászatra törekszik, „csupán” annyit követel a csebolok nagyuraitól: „kéretik nem megszegni a törvényeket”! Márpedig nem könnyű szakítani a (kevéssé nemes) hagyományokkal.

Mun Dzse In dél-koreai elnök beszél a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 132. közgyűlésén Kangnungban 2018. február 5-én.

MTI / EPA / Dzson Hon Kjun

Az igazságpárti nyilatkozatokat jogszerű lépések követték. Időközben a leghatalmasabb dél-koreai iparbárók közül kilenctől a televízió nyilvánossága előtt kérték számon, hogy visszaéltek hatalmukkal. A jog nyelvére lefordítva „befolyással üzérkedtek”.

Sorra kattant a bilincs egyes konglomerátumok főnökének csuklóján, majd megindultak a peres eljárások. A Samsung ifjú örökösét, Li Dzse Jongot (Jay Y. Lee) tavaly augusztusban ötévi börtönbüntetésre ítélték. Legfőbb bűne az volt, hogy 8 milliárd dolláros bújtatott alapot hozott létre, cserében azért, hogy a „nagypolitika” (értsd az előző elnökasszony és legszűkebb köre) elintézze két leányvállalatának összeolvasztását. Ezzel azt kívánta elérni, hogy további részvénybevásárlás nélkül növelhesse befolyását a cégbirodalomban, egyben tovább acélozhassa kiváltságos helyzetét. Meg tán hogy a „bennfentesek” eloszlassák a vesztegetés, sikkasztás, vagyontárgyak külföldre síbolása, hamis tanúzás egén ellene sűrűsödő gyanúfelhőket.

A kritikus kommentárok már a „Samsung Köztársaság” – durvább változatában „Samsungistan” – végnapjait látták fölsejleni a horizonton. Alighanem kissé elhamarkodottan.

Li Dzse Jong, a Samsung-csoport alelnöke és megbízott vezetője perének következő tárgyalása előtt egy szöuli kerületi bíróságon 2017. augusztus 25-én.

MTI / EPA / Csung Szung Dzsun, pool

A mindössze 49-éves ifjú titán mindvégig ártatlanságát hangoztatta. Igaz, hogy fizetett, de nem várt érte ellenszolgáltatást?! Honfiúi kötelességtudatból végtére is csak a régről rárakódott „üzleti kultúra” jegyében sertepertélt. Hasonló vádakkal ugyanis már az ifjú Li édesapját is lesittelték, majd sietve megenyhültek az elítélt irányában. A cégalapító Li Kunhi is bűnbe esett. Adócsalás, zsarolás és politikai célokra fordított pénzügyi visszaélés vádjával 3 évi börtönre, valamint némileg enyhített (neki alig fájó, potom kb. 98 millió dolláros) pénzbüntetésre ítélték. Három hónappal később elnöki kegyelemmel szabadult…

A „trónörökös” büntetését is fölfüggesztettre módosították. Azóta ismét szabadlábon szemlélheti cégbirodalma tovább szüretelő profitaratását. Mert a Samsung (neve szerint Három Csillag) továbbra is a világ élvonalába tartozik, és hosszú távra tervez. Az év első negyedében a Samsung Electronics 5,6 %-os profitnövekedést ért el, amelynek révén eladásaiban megelőzte az Apple-t is.

Ám a hasonló cégbirodalmak vezérkarában (is) változatlanul számítani lehet a politikai csillaghullásra. Kisebb-nagyobb ügyek már korábban is előfordultak: a Hyundai, az SK Group vagy a Hanwha-csoport elnökét is elítélgették, hogy hamarosan valamennyien a hatalom amnesztiájában kegyeltessenek. Nemrég az ötödik legnagyobb óriásvállalat, a Lotte alapítójára róttak ki 2 év 6 hónapos börtönbüntetést.

Kérdés, hogy meddig mehet el Mun elnök és trösztellenes mesterlövésze. A régi modell: a politika és az üzleti világ hidraszerű összegubancolódása nagyon nehezen vágható vissza. Hiszen ki mással szűrték volna össze folyamatosan a levet ezek a majdnem mindenható csebolgórék, ha nem a politika kulcsszereplőivel? 

Elnöknek lenni veszélyes!

A nagyérdemű akkor lélegzett föl, amikor az alkotmányos úton eltávolított előző elnökasszonyt és sámánként elhíresült főtanácsadóját is bíróság elé citálták. A politikába és korrupcióba funkciók nélkül belefolyó, befolyással üzérkedő barátnő februárban 20 évet kapott. Pak Gun Hjet, egyebek közt a Samsung-ügyben elkövetett visszaélései miatt – a várakozásnak megfelelően – 24 évi börtönbüntetésre, valamint 18 milliárd von (mintegy 16,6 millió dollár) megtérítésére ítélték. A 18 vádpont között még az is szerepelt, hogy feketelistát állíttatott össze a vele szemben álló kulturális közszereplőkről.

Pak Gun Hje leváltott dél-koreai elnök érkezik a szöuli központi kerületi ügyészségre 2017. március 21-én

MTI / EPA / Dzson Hon Kjun, pool

Tény, hogy a csebolok néhai sikerkovácsa, Pak Csong Hi diktátor leánya volt az első demokratikusan megválasztott politikus, aki ki sem tölthette elnöki ciklusát. Pak Gun Hje tavaly március óta rács mögül tanulmányozhatja az éppen hetvenesztendős Koreai Köztársaság nem is olyan új keletű hálátlanságát.

Merthogy az előző elnökök többsége sem járt sokkal jobban. Közvetlen elődjét a hét elején 16 hasonló vádponttal illette a korrupcióvadász ügyészség. Elődje öngyilkos lett, két korábbi államfőt is bebörtönöztek. Talán csak a koreai megbékélést kezdeményező, ezért Dél-Korea első Nobel-békedíjjal kitüntetett politikusa, Kim De Dzsung lógott ki valamelyest a sorból. Utóbb kiderült, hogy ő pedig 500 millió dollárral honorálta északi partnereinek a csúcstalálkozó nyélbe ütését. Sőt, tény, hogy kenőpénzeket elfogadó fiai is időztek a hűvösön. A legalább személyében tisztakezű hírében megőrzött exelnök „napsugár diplomáciájának” kiolvasztásával kísérletezik most pártbéli utódja.

De aki úgy gondolja, hogy Mun Dzse In új diplomáciai rohamával eleddig csak a figyelmet kívánta elterelni a ráhagyományozódott korrupcióról, lehet, hogy téved. Hosszú távú harcot hirdetett. A liberális elnök ennek jegyében a közelmúltban törvényjavaslatot tett le a szöuli parlament asztalára, hogy az elnökök mandátumát a jövőben ne korlátozzák az eddigi egyetlen négyéves periódusra. Volt annyira fair, hogy az alkotmánymódosítás jóváhagyása esetén az új korszak csak az utódjával kezdődhessék.

Marad a kérdés: sikerül-e az új elnöknek kordában tartania azokat a csebolokat, amelyek eddig egyértelmű kedvezményezettjei voltak annak, amit másutt úgy fogalmaznak meg: óhatatlan összenő, ami összetartozik, a gazdaság kivételezettjei idővel belenőnek a jobb híján illiberálisnak mondott államok szerves szövetébe…