Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
A kormány feloldotta a paksi bővítéssel kapcsolatos legtöbb dokumentum addigi titkos minősítését, a betekintést azonban nem engedélyezi. Így aztán nem titkosak, mégsem ismerhetőek meg a három megvalósítási megállapodás részletei – írja a Népszava.
A kormány a leginkább az EPC (kivitelezési) szerződés 36. fejezetét félti a nyilvánosságtól, amely arról szól, hogy hogyan és milyen feltételekkel lehet kihátrálni a szerződésekből, mekkora anyagi veszteséggel jár a kontraktus felmondása. Annyi biztos: magát a nukleáris együttműködési megállapodást bármikor fel lehet mondani, ami azonban a megvalósítási megállapodások érvényességét nem befolyásolja.
Szintén nem lehet betekinteni annak a leírásába, hogy az oroszok pontosan mit építenek, valamint a projekt-menetrend és a fizetési ütemezés titkosítása is. Ezek nélkül viszont nehéz lesz megítélni, hogy történt-e idő- vagy költségtúllépés a beruházás során a beruházó részéről. Ugyancsak titkos marad az üzemanyagellátásról és a használt fűtőelemek sorsáról szóló megállapodás is.
A paksi dokumentumokról a HVG korábban közérdekű adatigénylést nyújtott be, de pert is indítottunk a teljesebb nyilvánosság érdekében. A közérdekű adatigénylésre kapott válaszból az világossá vált, hogy a három megállapodásra az aláírás napjától vonatkozó titkosítást már több lépcsőben enyhítették, illetve meg is szüntették.
A Miniszterelnökség közlése szerint a tervezési, közbeszerzési és építési szerződés valójában a jelenleg is hatályos fővállalkozói szerződés. A Paks II.-vel szerződő Roszatom-leányvállalat is „korlátozás nélküli anyavállalati garancia mellett” vállalta, hogy „fix határidőre, fix áron maga és saját alvállalkozói által kulcsrakészen” valósítja meg a projektet. Az ördög azonban itt is a részletekben van: nem mindegy, hogy a Roszatom korlátozás nélküli garanciája mit jelent abban az esetben, ha az erőmű nem épül meg határidőre azért, mert valamelyik magyar vagy nemzetközi szervezet, hatóság, köztük akár Brüsszel aggályai vagy vizsgálódása hatására a beruházás megcsúszik. Az sem mindegy, ki állja a cechet, ha a késés kivitelezési problémákra vezethető vissza.
A másik két kontraktus kisebb rizikójúnak látszik. Csalóka azonban a kép, mert a kockázat mindkét esetben óriási. Az ismertté vált ugyan, hogy az Euratom kérésére úgy módosították az üzemanyag-beszállítási szerződést, hogy 20 év helyett csak a fele időre kapott kizárólagosságot az orosz cég, ám a szerződés egészének ismerete nélkül már pusztán a kiégett fűtőelemek elhelyezésének kérdése is százmilliárdokban mérhető feladatot generál. A kormány azt állította, hogy Paks II. atomhulladékát húsz évig Oroszországban tárolják majd, és ezt követően szállítanák vissza a magyar atomtemetőbe. Ez azonban jelenleg nem létezik. Az sem mindegy, milyen szintű orosz feladatvállalással jár az üzemeltetés és a karbantartás.
