Hatalmas politikai botrány után az első bírósági menetben, 2016-ban három évet kapott Cahuzac, aki a volt kormányban a költségvetés felügyelete mellett a korrupció elleni harcot is vezényelte. Ehhez képest illegális jövedelmeit szingapúri és svájci bankszámlákra mentette, így adómentessé tette. És amikor először gyanúba keveredett, a parlamentben mindent letagadott. Később azonban bűnössége bebizonyosodott. Az első fokú ítéletet az ügyvédi csapat megfellebbezte, és most született meg a párizsi fellebbviteli testület döntése. Két év letöltendőt és két év felfüggesztett szabadságvesztést kapott, továbbá 350 ezer eurós pénzbüntetést.

 A határozatot a volt miniszter ügyvédei afféle győzelemként értelmezték. Mert mostantól az ítéletek konkrét végrehajtását meghatározó bíró kezében van Cahuzac sorsa. Ha ugyanis a letöltendő börtön csak két év, elképzelhető az alternatív büntetés. Sőt, a nouvelobs.com-nak nyilatkozó jogi szakértő szerint Cahuzac szinte biztosan megússza börtönt. Vélhetően házi őrizetre módosul az ítélet, mert nem visszaesőről van szó, és a 65 éves volt miniszter nem veszélyezteti a közbiztonságot. Valószínűleg kap a bokájára egy elektronikus nyomkövetőt, és bizonyos időszakokban, előzetes egyeztetés alapján, akár egy vendéglőbe is elmehet. Végül is tehát a kínos dutyit, ahol az élet szinte elviselhetetlen, megússza. De a szégyent, a bűnösség kimondását megkapta.

Nem ő az első a francia elitből, aki korrupció miatt bíróság előtt végezte. Voltak kevésbé szerencsés elődei. Még a kilencvenes években Alain Carignon, Grenoble polgármestere, aki akár elnökjelöltté is válhatott volna, hatalmas pénzlenyúlási botrányba keveredett a nagyváros vízrendszerét működtető vállalattal. Elítélték, és börtönben kellett töltenie két évet, hogy aztán végleg eltűnjön a süllyesztőben. De ült börtönben a kalandos életű, egykor az Adidast is vezénylő vállalkozó, Bernard Tapie is, aki például foci klub elnökeként bundázott is. Aztán rövid ideig a szocialista Mitterrand elnök kormányának is a tagja volt, városfejlesztési miniszterként. De végül neki is le kellett húznia egy évet a sitten – nem a foci bundáért, hanem adócsalásért.

A hetvenes-nyolcvanas évek Franciaországában a politikai elit korrupciós stiklijei ugyanúgy az élet természetes részét képezték, mint manapság a Balkánon, Oroszországban vagy Közép-Kelet Európa bizonyos országaiban. A mai Franciaországban viszont a korrupciót nem csak a közvélemény utasítja el, hanem a bíróságok is büntetik, legyen a vádlott akár egy volt miniszter. Persze azért egy adócsaláson lebukott exkormánytag még mindig kicsit kedvezőbb ítéletre számíthat, mint egy közönséges pitiáner bűnöző. Ezt illusztrálja Cazuhac este is, aki végül házi őrizetbe kerül és nem a börtönbe, mint a pitiáner adócsalók.