Szorul a hurok Netanjahu nyakán korrupciós ügyei miatt

Öt órán át faggatták gyanúsítottként a rendőrök Benjamin Netanjahu izraeli kormányfőt március elején az úgynevezett 4000-es ügyben. Ez a negyedik korrupciós ügy, amelyben a kormányfő érintett, de könnyen lehet, hogy ebbe fog belebukni. A legnagyobb izraeli távközlési céget, a Bezeket érintő esetben a nyomozók ezúttal először hallgatták ki Netanjahut a jeruzsálemi kormányfői rezidencián, ahol azonban nem első alkalommal jártak. És, mint a korábbi esetekben általában, a miniszterelnök felesége, Sara is a rendőrök vendége volt; az asszonyt Tel-Avivban 6 órán keresztül kérdezgették.

A gyanú szerint a Bezek félmilliárd dollárnak megfelelő összeget tehetett zsebre azáltal, hogy a távközlési minisztérium a vállalat számára kedvező módon alakítgatta a szabályokat. Cserébe a Bezek tulajdonában lévő Walla hírportál éveken át kedvező írásokat közölt Netanjahuról és a feleségéről.

Az ügyben letartóztatták a Bezek holdingcégét, az Eurocom Groupot tulajdonló Saúl Elovicsot, valamint a feleségét, a fiát és a menyét. Netanjahu a kormányfői pozíció mellett 2014–2017 között a távközlési miniszteri posztot is magának tartotta meg, a Bezekhez fűződő kapcsolatáról több, őrizetbe vett közeli munkatársa mesélhet. Például egykori média-tanácsadója, Nir Hefec és a minisztérium felfüggesztett főigazgatója, Slomó Filber, a kormányfő régi bizalmasa. A hűsége miatt csak „fekete dobozként” emlegetett Filber megállapodott az ügyészekkel abban, hogy az államügyész tanújaként szerepel, ami nem túl jó hír Netanjahu számára.

A kormányfő attól sem érezhette magát jobban, hogy néhány héttel ezelőtt az úgynevezett 1000-es és 2000-es ügyekben a rendőrség vádemelést javasolt ellene az ügyészségnek az igazságszolgáltatás akadályozása, csalás és hatalommal visszaélés miatt. A csak ajándékügyként elhíresült első eljárás szerint a kormányfőt és feleségét – például drága szivarok és pezsgők formájában – meglepetésekkel halmozták el üzletemberek, különböző szívességekért cserébe. Felmerült például Ratan Tata indiai iparmágnás, James Packer ausztrál kaszinó- és szállodatulajdonos és Arnon Milchan izraeli születésű hollywoodi producer neve. Netanjahu szerint barátok közti ajándékokról volt szó, de a rendőrség úgy vélekedik, hogy a szuvenírek értéke jóval nagyobb a törvény által megfogalmazott elfogadható mértéknél.

A 2000-es ügyben a nyomozók szerint a kormányfő támogató cikkeket kért a vele szemben kritikus Jediót Ahronót napilaptól, cserébe a rivális, de őt és a jobboldalt vakon dicsérő ingyenes újság, az Israel Hayom gyengítéséért. Az ügyet állítólag hangfelvétel támasztja alá, amelyen a kormányfő a Jediót kiadójával, Arnon Mozesszel beszélt. És megint van a vád mellett tanúskodó szereplő, Netanjahu egykori kabinetfőnöke, Ari Harov. Ennek a botránynak a pikantériája, hogy az Israel Hayom annak az amerikai Sheldon Adelson kaszinómogulnak a tulajdona, aki az izraeli jobboldal elkötelezett híve, és nemrég ajánlott fel félmilliárd dollárt az USA új – Tel-Avivből Jeruzsálembe költöztetendő – nagykövetségére.

Biztonsági kérdéseket rejt a 3000-es ügy, amelyben a Thyssen Krupp német hajóépítőtől rendelt tengeralattjárók szabálytalan beszerzése a fő szál. Megvesztegetés és törvényellenes lobbizás szerepel az iratokban, az egyik főszereplő pedig Netanjahu unokaöccse és ügyvédje, David Simron. Több gyanúsítottat is őrizetbe vettek, köztük az izraeli haditengerészet volt parancsnokát, és magas rangú volt tisztviselők váltak a vád tanúivá.

Netanjahu boszorkányüldözésről beszél, szerinte az eljárások olyanok, mint a svájci sajt, tele vannak lyukakkal. A 68 éves Bibi eddigi 12 éves kormányfői karrierje során mindig felül tudott kerekedni, jobboldali koalíciós partnerei most is mögötte állnak. Az eljárások évek óta húzódnak, elemzők szerint azért is, mert a főügyész politikai kinevezettként lassítja az ügymenetet: Avihaj Mandelblit, a poszt betöltője Netanjahu egykori titkára.

A baloldal machinációit és a baloldali sajtó szüntelen támadásait kárhoztatja Netanjahu, de jobboldalról, a kormányfő Likud pártjából és a biztonsági elit egykori vezetői közül is egyre többen kérik számon rajta a demokratikus elveket. A kormányfő civil szervezeteket szorongat, mondván: a baloldal szekerét tolják. Elemzők szerint nem a bal- és a jobboldal összeütközéséről van szó, hanem Izrael – közjóért és az állam érdekeiért munkálkodó – alapító atyáinak értékei és a populista, pártérdekeknek megfelelő politizálás közti ellentétről.

A törés nyilvánvaló jele volt, amikor tavaly októberben a szintén a Likudból érkezett Reuven Rivlin államfő kertelés nélkül bírálta a legfelső bíróság hatáskörének gyengítésére és a szabad sajtó elhallgattatására tett kormányzati erőfeszítéseket. A 78 éves elnök a régebbi nacionalista, de a liberális demokráciát nem elutasító jobboldal képviselője. A Netanjahu-kormány ellen tüntetők gyakran emlegetik az 1940-ben elhunyt Zeev Jabotinszki orosz származású cionista gondolkodót, az izraeli jobboldal ideológiai atyját, aki legendásan utasította el a gazdagságot és a korrupciót. De példaként idézik a Likud első kormányfőjét, Menáhem Begint is, aki egyszerű tel-avivi házban élt, és bár Nagy-Izrael megteremtéséért harcolt, ma a törvényesség és a kisebbségek jogainak védelmezőjeként emlékeznek rá.

Az Izrael eddigi legjobboldalibb kormányát vezető Netanjahut sokszor bírálják a palesztinok elleni politikája miatt, de már egyre több kritikát kap a demokráciát lebontó lépéseiért is. A munkapárti Jichák Rabin 1977-ben azért mondott le a kormányfői posztról, mert kiderült, hogy még washingtoni nagyköveti idejéből a feleségével együtt közös amerikai bankszámlája volt 10 ezer dollárral, és akkor Izraelben tiltott volt a külföldi kontó. A jobboldali Ehud Olmert kormányfő 2008-ban önként távozott már a korrupciós ügyekben megfogalmazott vádemelési javaslatra is, és végül 16 hónapra börtönbe is került. Netanjahu azonban közölte, vádemelés esetén sem mond le. A közvélemény számára komoly dilemma: támogassa-e a morálisan súlyos gyanúba keveredett politikust, akire ugyanakkor Izrael biztonságának a garanciájaként tekintenek az egyre kaotikusabb Közel-Keleten.

A cikk a HVG 2018/10. számában jelent meg.