A családvédelem jelenlegi koncepciója nemhogy bővítené a támogatottak körét, inkább kirekeszt társadalmi rétegeket olvasható az e heti HVG Fókuszban rovatában. Egyetlen szcenárióval számol: a tervezett terhességből a problémamentesen zajló szülés után optimálisan fejlődő, semmilyen speciális szükséglettel nem rendelkező emberpalánta jön a világra. Abban a pillanatban viszont, amikor a gyermekkor valamelyik pontján ennél többre van szükség – napközbeni elhelyezésre, fejlesztésre, orvosi ellátásra, speciális iskolára –, azonnal megmutatkoznak a repedések a rendszer falán.

A kormány családpolitikája elsősorban arra irányul, hogy kedvet csináljon az utódok vállalásához. Nem sok sikerrel. A KSH előzetes adatai szerint 2018-ban csaknem 2 százalékkal kevesebb volt a születések száma, mint 2017-ben, míg a gyermekvállalási hajlandóság nem változott. Nyilván indokolt cél, hogy több csöppség szülessen, ám a valóságban az egészségügy még a csökkenő létszámú ifjoncok ellátására sem képes. A statisztikák szerint több mint 60 ezer gyerek nem fér hozzá az  ellátáshoz, tavaly 89 szolgálat volt orvoshiány miatt működésképtelen. A legtöbb doktor Békésben, Nógrádban és Tolnában hiányzik, ezekben a megyékben a lakosság 14–16 százaléka marad hoppon. Csaknem minden tizedik iskolaorvosi állás betöltetlen. A gyermek- és ifjúságpszichiátriai fekvőbeteg-ellátás Budapesten kívül csak négy megyében érhető el.

A gyermekvédelmi rendszer évtizedek óta nem volt ilyen rossz állapotban: hiányoznak az alapellátások, emiatt nem lehet időben fellépni és megelőzni a családból való kiemelést. A gyermekotthonba, nevelőszülőkhöz került gyerekek újabb és újabb traumákat szenvednek el. Amikor pedig kikerülnek az ellátásból, ripsz-ropsz hajléktalanná és munkanélkülivé válnak, illetve a húszéves kor alatti gyermekvállalás és a szerfüggőség csapdái leselkednek rájuk.

Részletek az e heti HVG Fókuszban rovatában.

HVG