Sok százmilliárd dollárt szipolyoznak ki Afrikából az offshoreparadicsomok

A Panama-akták után itt az újabb nagy leleplezés, hiszen több mint 200 ezer dokumentumot ástak ki szorgos oknyomozó újságírók, hogy bizonyítsák azt, amit mindenki sejt: bár a korábbi leleplezések óta a kormányok és a nemzetközi szervezetek is esküdöztek, hogy felszámolják az adóparadicsomokat, gyakorlatilag nem sok minden változott.

Valójában sokkal inkább az történt, hogy adóparadicsomokat nyitottak a saját pénzügyi ellenőrzésük alá eső területeken is, hogy ők fölözzék le a hasznot. Hiszen a gazdag államok többsége is nyakig el van adósodva, jól jön tehát a pénz, akárhonnan érkezik is.

Mauritius például évente több milliárd dollárt szippant ki Afrika többnyire koldusszegény országaiból - idézik az OECD jelentését az oknyomozó újságírók. Persze nem a turisták által olyannyira kedvelt szép sziget a fő haszonélvező, hanem azok az offshore cégek, melyek oda vannak bejegyezve. Mauritiuson ugyanis alacsony az adó és meglehetősen laza a pénzügyi ellenőrzés - írja a párizsi Le Monde.

Bob Geldof, a képmutató

1985-ben Live Aid koncertet szervezett az ír rocker az éhező Etiópia javára. Nagyon sok ország televíziója közvetítette a jótékonysági koncertet, amely óriási siker volt, összességében 212,5 millió dollárt sikerült gyűjteni. Nem csoda, hogy Erzsébet királynő a következő évben lovaggá ütötte a Boomtown Rats sztárját. A bevétel nagy részét akkor még csakugyan az éhezők kapták Etiópiában - természetesen csak azután, hogy a helyi elit is megcsapolta azt.

Változnak az idők: 2012-ben Bob Geldof már üzletemberként akarta fellendíteni Afrikát. Az ír rocker cége, a 8 Miles (magyarul: 8 mérföld) szinte mindenben befektet Afrikában a telekommunikációtól kezdve az agro bizniszig. A profitot pedig szép csendesen kiszippantja a cégekből Mauritiusra, ahol be van jegyezve az offshore vállalkozása. 

Persze a rock sztár csak gyenge kezdő az igazi nagyvállalkozókhoz képest, akik az adóparadicsomokban működtetett offshore cégekből nyújtanak "fejlesztési hiteleket", úgy, hogy minden hatodik dollár a kölcsönt nyújtó offshore céget gazdagítja.

Nem kis pénz gyűlt így össze Mauritius szigetén az évek alatt: a Le Monde 630 milliárd dollárról ír, ami több mint bármelyik afrikai állam éves GDP-je. Az afrikai offshore hitelezés élén mégsem Mauritius áll, hanem Hollandia. És ott van az élbolyban egy másik uniós adóparadicsom is: Luxemburg. Íme, a válogatott lista még 2017 végéről:

1. Hollandia  28 milliárd $
2. Mauritius  12 milliárd $
3. Svájc  9 milliárd $
   Emirátusok  9 milliárd $
   Hongkong  9 milliárd $
4. Bermuda  6 milliárd $
5. Brit Virgin szk.  3 milliárd $
   Luxemburg  3 milliárd $

A szegény afrikai államok csak állnak és néznek?

Nem mindenki törődik bele abba, hogy a hiányzó adóbevételek offshore cégekben landoljanak Mauritius szigetén vagy másutt. Kenya és Malawi már sikeresen tárgyalt Mauritius vezetőivel arról, tartsák be az OECD ezzel kapcsolatos normáit.

Szenegál és Lesotho pedig azt jelezte, hogy ők is valami hasonlót szeretnének. A G7 pénzügyminiszterek legutóbbi Párizs melletti értekezletén is napirendre került az ügy, mert az oknyomozó újságírók jelentését letették a nagyhatalmak asztalára.

Bele is került a közös nyilatkozatba néhány jól hangzó frázis erről, de aligha valószínű, hogy az offshore cégek gazdái emiatt a szívükhöz kaptak volna. A Mauritius Leaks is azt mutatja, hogy a globális gazdaságnak fontos részét jelentik az adóparadicsomok, hiába folytatnak ellenük sziszifuszi küzdelmet egyes kormányok, nemzetközi szervezetek vagy épp oknyomozó újságírók.