Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
A rubel márciusi mélyrepülése és a nyugati árucikkek hiánya miatt húsz százalék körül lesz az infláció 2022 végén Oroszországban. A GDP várhatóan 6-8 százalékkal csökken, míg az újautó-eladások a felére esnek vissza. A napi olajkitermelés naponta 300 ezer hordóval csökkent, a légitársaságok pedig már a parkolópályán lévő repülőkből szedik ki a forgalomban maradt gépek működtetéséhez szükséges alkatrészeket. Az Ukrajna elleni, február 24-e óta tartó orosz agresszió miatt nyugati cégek százai vonultak ki az országból, s nem megy túl jól az importhelyettesítés sem. Az újra teljesen orosszá vált Lada autógyárból – onnan a Renault vonult ki – például az 1990-es évek technológiáját képviselő motorokkal szerelt, ABS és egyéb korszerű berendezések nélküli kocsik kerülnek ki, a McDonald’s üzleteit átvevő Vkuszno i Tocska kínálatából átmenetileg kikerült a sültkrumpli, és egy időben hiánycikknek számított a papír, illetve az építőipari szög is.
Ugyanakkor az olaj- és gázexportból származó bevételek sok milliárd dolláros pluszbevételt hoztak: míg az EU folyamatosan csökkenti az olajvásárlást, Kína, India és több más ország jelentős kedvezménnyel felvásárolja a Nyugaton nem kért energiahordozót. A rubel tartósnak gondolt összeomlása is elmaradt, az orosz fizetőeszköz – a központi bank politikájának köszönhetően – többet ér most, mint az invázió előtt. Bár jelentősen szűkült az áruválaszték, nincs olyan hiány, ami széles társadalmi elégedetlenséghez vezetne.
Túlélő támogatás
A jelek szerint az Ukrajna elleni háború támogatottsága sem esik vissza: az ellenőrizhetetlen, állami közvélemény-kutatók által készített felmérések szerint a lakosság több mint fele helyesli a „nácitlanítást” és nyolcvan százalék körül van Vlagyimir Putyin államfő népszerűsége. Bár valószínűleg nem igaz az, hogy ennyire általános lenne a putyini kurzus támogatottsága, az mindenképpen figyelemre méltó, hogy már nincsenek komoly háborúellenes tüntetések. Miután az offenzíva első napjaiban tízezreket vettek őrizetbe a rendőrök, az elnyomás olyan durva, hogy az orosz polgárok nem kockáztatják, hogy a tiltakozás miatt akár évekre börtönbe kerüljenek. Az viszont azt mutatja, hogy azért nem határtalan a háború népszerűsége, hogy nem sokan jelentkeznek a hadseregbe, hogy részt vehessek az Ukrajna elleni akcióban. Most az orosz föderáció különböző szubjektumaiban – megyék, köztársaságok, területek – próbálnak „önkéntes” zászlóaljakat toborozni, de ezek feltöltése is nagyon lassan halad.
A szankciók hatása elsősorban azért korlátozott, mert ugyan az igaz, hogy a világ vezető gazdasági hatalmai próbálják meg térdre kényszeríteni a világ 11. legnagyobb gazdaságát, a világ GDP-jének mintegy negyven százalékát alkotó országok nem csatlakoztak a szankciókhoz, így korántsem egységes az Oroszország elleni nemzetközi fellépés.
Lyukak a szankciós hálón
A másik ok az, hogy a szankciók betartása sem tökéletes. Bár a nyugati államok azt hangsúlyozzák, hogy már szinte Putyin valamennyi hazai szövetségesét felvették a szankciós listára, és hatalmas vagyonokat foglaltak le, a valóság az, hogy a putyini oligarchák 400 milliárd dollárosra becsült nyugati betétállományából csak alig több mint 50 milliárd került valóban zárlat alá. Lassan halad a vagyontárgyak elkobzása is, számos olyan ország akad, ahová a szankciók alá vont orosz oligarchák elvihetik hajóikat, repülőiket.
Közben az orosz gazdaság megtanult együtt élni a büntetőintézkedésekkel. Szankciókat ugyanis már 2014, az Ukrajnához tartozó Krím annektálása, valamint az Amszterdamból Kuala Lumpurba tartó maláj polgári gép kelet-ukrajnai lelövése miatt is életbe léptettek Moszkva ellen. A központi bank erre a külföldi hitelállomány csökkentésével és a valutatartalékok felduzzasztásával reagált, így a pénzügyi rendszer nem rokkant meg. Igaz, a már érvényben lévő intézkedések ahhoz vezettek, hogy 2014-2021 között az orosz gazdaság rendszeresen a világátlag alatt teljesített.
Oroszországot ugyan kizárták a nemzetközi fizetéseket intéző SWIFT-rendszerből, ám a szankciók csak a legnagyobb bankokat sújtották. Ennek következtében ugyan részben visszatért a barter, ám a kisebb pénzintézetekre, valamint az energiahordozókért utalt pénzeket kezelő Gazprombankra nem vonatkozik a tiltás, így a szankción jelentős lyuk tátong, amit az oroszok ki is használnak.
Lassú víz partot mos
Bár a büntetőintézkedések rövid távon nem fojtják meg az orosz gazdaságot, hosszabb távon, 2-5 év után gyilkos hatásúak. Elemzői vélemények szerint az orosz légitársaságok 2025-ben már nem lesznek képesek fenntartani hálózatukat, mert nem jutnak alkatrészekhez. Vissza fog esni az olaj és gázkitermelés is – részben a nyugati technológia hiánya, részben pedig amiatt, hogy Kínába nem vezetnek gázvezetékek, így a most Európába irányuló szállítmányokat nem tudják keletre átirányítani. Az ipari termelés is tovább fog csökkenni – most az ipar 8 százalékos esésben van – s az országban a korábbi időszakhoz képest 90 százalékkal kevesebb chip érkezik, miközben ezek az áramkörök a modern ipar alappillérének számítanak. Az oroszok számára rossz hír, hogy minél fejlettebb egy iparág, annál nagyobb a visszaesés, az elektronikai cikkeket gyártó üzemeknél 15 százalékos, a gyógyszeripari vállalatoknál pedig 25 százalékos csökkenést mértek.
A nyugati exportkorlátozások valóban hatékonyan működnek, nem utolsó sorban azért, mert a világ nagy cégei félnek az USA-tól, attól, hogy amennyiben nem tartják be a Washington által hozott szankciókat, akkor ők is büntetés alá kerülnek. Az exportkorlátozások pedig komolyan sújtják a hadsereget is, az orosz ipar a szakértők szerint nem tudja pótolni az ukrajnai harcokban megsemmisült modern harci eszközöket s ezért kényszerül ara, hogy régi, megkérdőjelezhető harcértékű páncélosokat vezényeljen a szomszédos országba.
