“Még drámaibb helyzet alakulhat ki a világgazdaságban, mint a hetvenes években, amikor az olajválság miatt a jegybankok folyamatosan emelték a kamatokat, és így stagfláció jött létre“ – nyilatkozta a Les Échos című gazdasági lapnak Jézabel Couppey-Soubeyran, a Sorbonne professzora, az egyetem gazdasági kutatóközpontja által készített tanulmány szerzője. A szakember szerint az infláció tartós marad a következő években, és az energiaválság sem oldódik meg gyorsan.

“Megismételődhet a történelem: az olajárak drámai növekedése miatt infláció alakult ki a hetvenes években, amikor a munkavállalók sok helyen kikényszerítették a bérek indexálását. Az inflációt a jegybankok a magas kamatok alkalmazásával akarták letörni, és ezzel általános recesszióba taszították az egész világgazdaságot. A fejlődő világ sok állama csődbe ment vagy csőd közelébe jutott” – emlékeztet a tanulmány egy másik szerzője. Thomas Grjebine szerint kevés okunk lehet az optimizmusra, mert azóta óriási mértékben megnövekedett az adósságállomány az egész világon. Ezúttal a fejlett világ is komoly veszélyben van, hiszen az adósságállomány meghaladja az éves GDP 160%-át. Csak emlékeztetőül: az EU-ban ez a mutató 60% kellene, hogy legyen, de ezt szinte mindenki felülmúlja.

“Az Európai Unió különösen veszélyes helyzetbe kerülhet, hiszen a tagállamok adósságállománya nagyon különböző, viszont az euróövezetben közös a pénz” – mutat rá a francia kutató, aki szerint a különböző érdekek mentén feldarabolódhat az európai integráció. Különösen problematikus ilyen szempontból a dél-európai tagállamok helyzete: Görögországban az adósságállomány meghaladja az éves GDP 200%-át, Olaszországban ez a mutató 150%, Spanyolországban 123%.

A feltörekvő országok pénzügyi állapota is aggasztó. Ezek az államok ugyanis növekvő mértékben adósodnak el külföldön. A 2008-09-es pénzügyi válság idején ez az arány még csak 15% volt, de ma már 25%. Ha az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed szigorít az USA-ban, akkor pénzügyi válságok következhetnek Latin-Amerikában. A hetvenes évek válsága nyomán Mexikó például csődbe ment 1982-ben.

Mi lesz az életszínvonallal? A hetvenes években a munkavállalók elérték a fejlett államokban, hogy a bérek növekedése követte az árakét. Így alakult ki a stagfláció, amikor a gazdaság nem növekedett, az árak és a bérek viszont igen.

“Franciaországban a minimálbérek vásárlóereje 130%-kal nőtt 1968 és 1983 között. Az átlagbér 50%-kal emelkedett” – hangsúlyozta a francia kutató. Ez azzal ért véget, hogy a kormány úgy döntött: megszünteti a bérek indexálását.

Az életszínvonal mégsem csökkent, mert a globalizáció hatására külföldről, mindenekelőtt Kínából lehetett olcsó árukat behozni, és ez lenyomta az inflációt. Ez a rendszer eddig működött jól-rosszul, de immár vége. Az újra megjelenő infláció elviszi a bérek vásárlóerejének nagy részét. A következmény: lelassul a gazdaság növekedése, melyet az energiaválság különösen kedvezőtlenül érinthet Európában.

A francia tanulmány szerint óriási veszteségeket szenvedhetnek el az uniós tagállamok.

GDP-veszteség és életszínvonal-csökkenés az energiaválság miatt

“Ha az oroszok teljes mértékben leállítanák a földgáz szállítást Németországnak, akkor az Európai Unió legerősebb gazdaságának GDP-je 3-8%-kal csökkenhet” – hangsúlyozza a francia tanulmány. Az OECD szerint az unióban 3%-kal csökkenhet az ipari teljesítmény. Néhány ágazat, mint a nagy energiaigényű kohászat egészen egyszerűen csődbe mehet – hangsúlyozza a francia kutató, aki tanulmányt készített több társával együtt Világgazdaság 2023 címen a párizsi Sorbonne 1 egyetemen.