Kiberbiztonság: Meddig kell elkészülnie a kötelező auditnak?
A kiberbiztonsági követelmények teljesítése érdekében további fél év felkészülési időt kaptak az érintett szervezetek.
Kétszerese volt a globális GDP-nek a világ összes állam- és magánadóssága 1999-ben, 2021- ben ez már elérte a 350%-ot – hívja fel a figyelmet a Project Syndicate portálon megjelent írásában Nouriel Roubini. Az Egyesült Államokban ez az arány 420%, ami azt jelenti, hogy magasabb az adósság, mint a harmincas évek világ válságának vagy a második világháborúnak az idején.
Mindez nem lenne probléma, ha ezeket a kölcsönöket arra fordították volna, hogy új beruházásokba fogjanak, és ezek azután magasabb hasznot hoznak, amiből vissza lehet fizetni a hitelt. Csakhogy általában nem erről van szó, hanem fogyasztási kölcsönökről. Ráadásul a kölcsönt felvevő emberek vagy államok jövedelme közben nem növekszik. Ez pedig egyenes út a csődhöz.
Évtizedek óta tart ez a folyamat: a jobbközép kormányok általában csökkentik az adókat anélkül, hogy a kiadásokat is mérsékelnék. A balközép kormányok pedig jelentős szociális támogatást nyújtanak, de nem emelik meg eléggé az adókat ehhez.
A mennyiségi lazítás időzített bomba
A nemzeti bankok egészen a legutóbbi időkig alacsonyan tartották az alapkamatokat. 17 ezer milliárd dollár értékű államkötvény kamata negatív volt 2020-ban. Egyes skandináv országokban még a jelzálogkamatok is negatívvá váltak a mennyiségi lazítás eredményeképp. Csakhogy a Covid óta elszabaduló infláció elleni küzdelem részeként beindult a kamatemelés, és ez sokszoros csapást mér az eladósodott emberekre, cégekre vagy államokra. Az infláció ugyanis csökkenti a háztartások reáljövedelmét és egyidejűleg a megtakarítások is veszítenek az értékükből.
Visszatér a stagfláció
Miközben az árak emelkednek, a gazdaság nem növekszik vagy csak igen lassan. A hetvenes években alakult ki utoljára ilyen helyzet, de akkor az eladósodás mértéke jóval kisebb volt. Akkor elég lehetett a kamat csökkentése ahhoz, hogy növekedjen a kereslet, de ma ez nem lehetséges az infláció miatt.
Rendkívüli mértékben rontják a globális gazdaság helyzetét az ellátási láncokat érő sokkhatások: Covid-pandémia, háború Ukrajnában, zéró Covid-tolerancia Kínában, klímaváltozás stb. – sorolja Roubini.
Azok a fejlett országok, amelyek jórészt a saját pénznemükben halmoztak fel adósságot megtehetik, hogy a nemzeti bankkal vásároltatják fel annak jó részét. Ebben az esetben nem kell jelentős mértékben adókat emelni, vagy lényegesen csökkenteni az állami kiadásokat. Csakhogy ily módon késleltetni lehet a válságot, de megoldani nem. Az infláció kiszabadult a palackból, és nem lehet visszatuszkolni oda. A stagflációs adósságválságot nem lehet elkerülni – hangsúlyozza Nouriel Roubini, aki a 2008-as pénzügyi válság megjóslásával kiérdemelte a Végzet ura (Mr.Doom) elnevezést a közgazdászok között.
