„York napsütése rosszkedvünk telét / Tündöklő nyárrá változtatta át. / Családunkról már elvonult a köd / S alámerült az óceán szívébe” – mondhatnánk III. Richárdot idézve, hiszen hiába van a szomszédban véres háború, lehet okunk a jókedvre, hiszen két év után az oltások számolgatása, Covid-passok letöltögetése, maszk és minden köhintés miatti összerezzenés nélkül lehet végre nyaralni.

A 400 forintos euró, az ezer forint feletti balatoni lángos, a brutálisan emelkedő repülőjegy- és szállásárak elvehetnék ugyan a kedvünket az utazástól, ám az inflációs időkben mégis sokan inkább azt gondolják, hogy amiből ma még egy tengerparti üdülésre futja, abból jövőre legfeljebb csak Pomázig jutna el, mint a kesztyűben élő, mesebeli, öreg, rövidlátó hangya. Pedig Fókuszban rovatunk szerint az ember és a kormány is jobban tenné, ha inkább a – másik mesében szereplő – hangyát követné a húszszázalékos minimálbér-növekedés, az idén még befolyó nagyvonalú lakásfelújítási támogatások gyors felélése helyett.

Sok jóval nem kecsegtet az inflációval foglalkozó két további cikkünk sem: az uniósnál kétszer gyorsabb magyar élelmiszerár-emelkedést Gazdaság rovatunk elemzi, Világ rovatunk pedig megállapítja, hogy az amerikai Fed és nyomában a világ jegybankjai (így a magyar is) túl későn próbálják eltüntetni a kamatemelésekkel a részegítően olcsó hitelek bóléstálját az asztalról.

A zavartalannak látszó napsütés mögött tehát közelednek a viharfelhők, bár a szél még nem repítette el itthon a minden bajra jónak vélt ársapkákat, de az extraprofitadó máris szemerkél a vállunkra.

Tankönyvi alapeset, hogy a recessziós idők előszelére a megtakarítások növelésével kellene válaszolni – állítja Fókuszban rovatunk.

Persze a tankönyveket nemcsak a diákok vágják sutba a nyári szünetre, hanem egyre többek számára váltják fel a tudományos igazságokat a közösségi médiában terjedő, egyszerű megoldásokat kínáló áltudományos sarlatánságok – mondja Szellem rovatunknak adott interjújában Krekó Péter. A Covid-járvány és a populista politika csak ront a folyamaton, Amerikában például nem annyira az iskolázottságtól függött az oltás elutasítása, hanem attól, hogy az illető Trump-szavazó volt-e. A manipulációs rendszerek kritikáját adja a világhírű kínai művész, Aj Vej-vej bécsi kiállítása is, amiről szintén Szellem rovatunk számol be. Egy populista manipulációs rendszerről szól jó ideje Magyarország (rovatunk) is. Most az derül ki belőle, hogy az önkormányzati és EP-választás összecsúsztatását már tíz éve tervbe vette a Fidesz, de csak most szolgálja igazán az érdekét, hogy bevezesse. Hiszen az ellenzéki pártok számára az uniós választáson elért eredmény lenne az alapja a befutó önkormányzati helyek elosztásának.

Egyelőre nincs válasza az ellenzéknek a Fidesz újabb aljas trükkjére, ahogy az általunk számba vett ellenzéki önkormányzatok nehezített pályán elért eredményei is szerények. „Így is, úgy is mi nyerünk” – mondja bizakodva Karácsony Gergely, pedig hiába ellenzéki a főváros, és az érintett kerületek is, a bulinegyedben sem sikerült összhangba hozni a lakosok és a turisták, az autósok és a vendéglősök érdekeit. Csak egy biztos, hogy a járvány után újult erővel dübörög a buli, mintha nem lenne holnap.

HAMVAY PÉTER

szerkesztő