Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
Rendkívül elszántak, teljesen leállították a termelést a vasárnap óta határozatlan idejű sztrájkba kezdő dolgozók, miután eredménytelenül zárultak a sztrájktárgyalások a székesfehérvári alumíniumipari alapanyagokat gyártó Arconic-Köfém Kft. és a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokonszakmában Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (VDSZ) között a bérek rendezéséről.
Székely Tamás a VDSZ elnöke a hvg.hu kérdésére úgy értékelte, hogy példamutató és ritka Magyarországon az ilyen hosszan tartó és eltökélt munkabeszüntetés. Kiemelte ugyanakkor, hogy a legsikeresebb sztrájk az, amelyet nem kell megtartani, hiszen az eszköz, nem cél. Hozzátette, hogy a munkavállalók nyitottak lennének a megállapodásra, voltak is arra utaló jelek, hogy megszülethet a béralku, végül azonban a munkáltató mégis elzárkózott a további tárgyalástól. Az elmúlt héten kétórás figyelmeztető sztrájkot tartottak, a munkáltató azonban nem volt hajlandó a dolgozók által követelt további 5,5 százalékos bérkiegészítésre. A követelés azt követően fogalmazódott meg, hogy a cég vezetése március 1-én egyoldalúan átlagosan 10,8 százalékos béremelést adott a dolgozóknak.
Székely Tamás a VDSZ elnöke
MTI / Mohai Balázs
Miután az év elején az éves infláció a 25 százalékos szint körül mozgott, az év egészére pedig 15-20 százalék körüli pénzromlást prognosztizálnak – és ennél is erősebben sújtja a dolgozókat az élelmiszerek, már csökkenő, de így is 33 százalékos drágulása –, a reálbérek a cég által adott emelés ellenére olyan mértékben csökkentek, ami a dolgozók megélhetését fenyegeti. Ezért tartja a szakszervezet megalapozottnak és méltányosnak a további, egységes 5,5 százalékos követelést.
Székely Tamás azt is elmondta, hogy a munkáltatóval történt tárgyalásokon, a megállapodás reményében felajánlották, hogy a további béremelést csak egy meghatározott fizetés alatt kereső dolgozók kapják meg, míg a jobban keresők esetében elengedték volna e követelést. Így elsősorban a termelésben részt vevők kaptak volna kiegészítést.
A munkáltató valószínűleg nem hitt abban, hogy ilyen hosszú ideig tartó sztrájk lesz, és végül annak ellenére zárkózott el az emeléstől, hogy kiderült, bőven lett volna kerete azt megadni - véli a szakszervezet. A helyzet pikantériája, hogy éppen a figyelmeztető sztrájk idején jutott tudomásukra az Arconic-Köfém Kft. tulajdonosának döntése, miszerint a cég 12 milliárd forintos, azaz mintegy 35 millió dolláros adózott nyereségét kiviszi az országból.
A szakszervezet elnöke szerint tehát a vállalatnak már csak azért is lett volna lehetősége a 855 dolgozó bérfejlesztésére, mert az mindössze 700 ezer dollár (nagyjából 240 millió forint) plusz költséget jelentett volna, míg a nyereség ennek éppen ötvenszerese.
Kiemelte ugyanakkor, hogy az Arconic tulajdonosainak a termelés leállása a bérfejlesztés költségénél feltehetően máris jóval nagyobb veszteségeket okozott, és a tárgyalások folytatása és a megoldás kulcsa teljes egészében a munkáltató kezében van.
A VDSZ elnöke hozzátette, hogy egy másik székesfehérvári vállalatnál is sztrájkbizottság alakult, ott azonban úgy tűnik, közelednek az álláspontok, és sikerül megállapodni a korábban a vezetés által egyoldalúan felajánlott 4 százalékos béremelés kiegészítéséről.
Az Arconic csaknem három évtizeddel ezelőtt kezdte meg működését Székesfehérváron. A vállalat Európa egyik vezető alumínium hengerművét üzemelteti, amely széles körű termékkínálattal látja el az ipari és szállítmányozási piacokat. A világ legnagyobb fémipari vállalata, az Apollo vételi ajánlatot tett az elmúlt években jelentős nyereségekkel működő Arconic-Köfém 100 százalékos tulajdonrészére.
Az Arconic-Köfém székesfehérvári üzeme
arconic.com
Sztrájkbizottság a WKW Hungária Kft-nél
Szintén egymásnak feszültek a dolgozók és a győri telephelyű német autóipari beszállító, a WKW Hungária Kft. menedzsmentje azt követően, hogy nem sikerült előrelépést tenni a bértárgyalásokon.
A vállalat vezetése egyoldalúan átlagosan 10 százalékos béremelést jelentett be, ám László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke szerint a differenciált emelés a dolgozók többsége, 75-80 százaléka számára csupán 5 százalék körüli emelést jelentett. Így feltehetőleg vagy a vállalat vezetése kapott nagyobb emelést, vagy egyáltalán nem fizették ki a bejelentett összeget, erről azonban a szakszervezetnek nincsenek információi.
Annyi azonban bizonyos, hogy az egyoldalú emelés az ott dolgozók nagy többségénél meg sem közelítette az infláció mértékét, ezért a helyi Vasas alapszervezet tárgyalásokat kezdeményezett annak érdekében, hogy a reálbérek értéke ne csökkenjen, egyelőre sikertelenül.
A dolgozók most mindenkinek egységesen bruttó 40 ezer forintos emelést követelnek január 1-jéig visszamenőleg, követelésük komolyságát pedig itt is sztrájkbizottság megalakításával támasztották alá, emellett hangsúlyozzák, hogy nem riadnak vissza a munkabeszüntetéssel járó nyomásgyakorlástól sem.
Kormányzati, szakszervezeti, munkaadói közös felelősség lenne a versenyképes munkahelyek létrehozása
László Zoltán szerint általában is komoly munkaerőpiaci gondot jelent az országban, hogy a magasabb gazdasági növekedési időszakban sem történtek meg azok a bérfejlesztések, amelyek a megfelelő munkavállalói környezethez szükségesek. Mindezek most a recessziós és inflációs időszakban súlyos megélhetési gondokat, bérfeszültségeket okoznak. Sok esetben a munkaerőhiány és a hihetetlen fluktuáció is a vállalhatatlanul alacsony bérekből és a rossz munkakörülményekből fakadnak. A növekvő feszültségeket jelzi, hogy az elmúlt hónapokban a Vasas szakszervezet segítségével több sztrájkbizottság is alakult, noha ezeket az eseteket sikerült végül sztrájk nélkül rendezni.
A Vasas alelnöke emellett megjegyezte, hogy a munkavállalói jogok és a bérek megfelelő szinten tartása szempontjából gondot okoz az is, hogy sokszor úgy hoznak hazánkba Indiából, Fülöp-szigetekről és más országokból munkavállalókat, hogy a munkavállalási és tartózkodási engedély kizárólag egy céghez és csak az adott helyre szól, ezek a munkavállalók pedig gyakran úgy írnak alá két évre szóló szerződéseket, hogy gyakorlatilag nem tudnak mozdulni sem.
Az ő kiszolgáltatottságuk a munkáltatót sok esetben arra sarkallja, hogy a hazai munkavállalókkal se egyezzenek meg.
Az ilyen gyakorlatot folytató vállalatok versenyképtelenségét és piactorzító magatartását pedig csak konzerválja ez a működés, ami nem erősíti, hanem tovább gyengíti a teljes magyar gazdaságot. Úgy tűnik, ezt nem veszi elég komolyan a foglalkoztatáspolitika, ami abból is látszik, hogy egyeztetés nélkül meghozott törvényekkel, rabszolgatörvényekkel próbálja fenntartani azoknak a munkaadóknak a működését, amelyek a megfelelő béreket és munkakörülményeket nem tekintik stratégiai szempontnak - fogalmazott. Közös, kormányzati, szakszervezeti, munkaadói – mondhatni össztársadalmi – felelősségünk lenne, hogy olyan munkahelyeket hozzunk létre, amelyek normális emberi életet tesznek lehetővé.
László Zoltán a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke
MTI / Balogh Zoltán
Mindezek fényében a Vasas és a VDSZ szakszervezet vezetőinek és Zlati Róbert, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) elnökének is ugyanaz a véleménye: ha az év folyamán nem csökken a becsült ütemben az infláció – különösen az élelmiszer-infláció –, úgy tovább nőhetnek a bérfeszültségek, és ha a szakszervezetekkel nem sikerül jövőbeni reálbér-kompenzációban sem megegyezni, úgy – és ebben a vasutasok és más közlekedési ágazatok lennének a legerősebbek – a korábbiakban nem látott számban történhet munkabeszüntetés is. Annak ellenére is így látják, hogy tisztában vannak azzal, a dolgozók sok helyen milyen mértékben vannak megfélemlítve, sok helyen a megfelelő szerveződés is hiányzik, emellett azzal is, hogy többen a szakszervezettől várják a megoldást, holott nem a szakszervezet sztrájkol, hanem a munkavállalók együtt, amelyhez komoly fegyelem és szolidaritás szükséges.
