Európa gazdaságpolitikusai most ránéznek a holland kollégáikra: ezt meg hogy sikerült összehozni? Hollandiában ugyanis egy olyan probléma merült fel, amellyel elég régóta nem találkoztak már a kontinensen: negatív lett az infláció. Az előzetes adat szerint legalábbis szeptemberben 0,3 százalékkal olcsóbbak voltak átlagosan a fogyasztói árak, mint egy évvel korábban, és ugyan a statisztikai hivataluk utalt arra, hogy a végleges adat átmehet nulla fölé, jól mutatja, hogy már nem a nagy infláció okoz bajt arrafelé.

Az infláció egyébként is látványosan csökken Európa sok helyén. Az eurózóna inflációja 4,3 százalékon áll, és amikor szerdán kiadják a végleges adatokat, minden bizonnyal az fog kijönni, hogy a nem eurót használó tagállamok a teljes EU-ét ennél azért feljebb húzzák, de így is valahol 5 és 6 százalék között lehet az uniós átlag. Mi persze már örülnénk egy ilyennek is, de ez azért még mindig azt jelenti, hogy az EU nem győzte le az inflációt.

Az unió öt, elég jól elkülönülő részre osztható az árak változása alapján:

• Azok az országok, ahol nagyrészt készen vannak az infláció elleni harccal, és ahol a feladat most az, hogy akkor is menedzselhető szinten tartsák az árakat, ha az energiaszektorban baj lenne újra – a Benelux államok mellett Dánia, Spanyolország, Finnország és Görögország tartozik ide,
• Azok, ahol már majdnem jó, de azért még némi munka van azzal, hogy 3,5-5 százalékról kicsit lejjebb vigyék – a legfontosabb ezek közül Németország, de a Baltikum, Ciprus, Málta és Portugália is ide sorolható,
• Jómódú államok, nem drámai, de azért kellemetlenül nagy inflációval: Franciaország, Olaszország, Svédország, Írország és Ausztria, itt még komoly feladat lesz érdemben lejjebb vinni az áremelkedés ütemét,
• Közép- és Kelet-Európa jelentős része – Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Bulgária, Románia, Horvátország és Szlovénia –, ahol csökken ugyan, de főleg az élelmiszerárak miatt még mindig 6-9 százalékos az infláció,
• és Magyarország.

Kezdjük a legutolsó ponttal: bár ennek a cikknek nem a magyar helyzet elemzése a fő témája, nem lehet kikerülni a kérdést, mit csinálunk mi ennyivel rosszabbul, mint bárki más. A válasz sok összetevős, de annyi egészen biztos, hogy máshol nem osztott ki a kormány kétezermilliárd forintnyi ingyenpénzt a választási kampányban, nem piszkálta meg a kereskedelmet ennyire durván az árak és a boltok raktáron tartott árumennyiségének szabályozásával, és persze az sem segíti az infláció letörését, amikor a kormány akár az MNB akaratával szembemenve is pörgetné a céges hitelezést.

Baj van az élelmiszerárakkal

Más országok adatai nem rosszak a mienkkel összehasonlítva, de azért hiba lenne a döntéshozóknak ezen a ponton hátradőlniük. Már csak azért is, mert

az infláció szerkezete kimondottan rossz szinte mindenhol: az élelmiszerárak jellemzően fájdalmasan magasak.

Augusztusban még a 27 tagállam közül 17-ben is két számjegyű volt ez, 5 százalék alatt egyedül Dániában járt, és gyakorlatilag mindenütt az élelmiszerek húzzák igazán fölfelé az inflációt. Ez pedig azért baj, mert az élelmiszer az, aminek a vásárlása nem halasztható, nem lehet egy ponton túl tovább spórolni rajta, vagyis fogyasztási szokásainktól függetlenül mindannyian megérezzük napi szinten a drágulást.

Bevásárlás után egy dán szupermarket parkolójában. Gyakorlatilag mindenütt az élelmiszerek húzzák igazán fölfelé az inflációt

AFP / DPA / GREGOR FISCHER

És persze ez is a kontinens középső és keleti részét ütötte meg jobban, részben ez a magyarázat arra, hogy a régiónkban miért nagyobb az infláció, mint Európa sok más pontján.

Az energia olcsóbb, de ez önmagában nem elég

Az, hogy az energiaárak csökkennek – az eurózónában például a háztartási energia és a járműüzemanyagok egybe számolva átlagosan 4,7 százalékkal olcsóbbak, mint egy éve voltak –, alapvetően jó hír kellene, hogy legyen. Csakhogy egyben figyelmeztető jel is: eltakarhatja a statisztikából azt, hogy minden más viszont drágul.

Az Eurostat például úgy számolt, hogy szeptemberben az eurózónában 4,3 helyett 5,5 százalékos lett volna az infláció, ha az energiát nem számították volna bele. Az élelmiszerek 8,8 százalékkal drágultak, de a szolgáltató szektor 4,7 százalékos áremelkedése sem kellemes. Szintén a rossz hírek közé tartozik az, hogy ahol már most kimondottan alacsony az infláció, ott is leginkább az energiaárak húzták ezt le. Vagyis hiába mutat például Hollandia mínuszos inflációt, Belgium pedig 0,7 százalékosat, augusztusban a hollandoknál 9,7, a belgáknál 12,8 százalékkal drágultak az ételek.

Kezelni kell az inflációt, de attól nehezebben indul be a gazdaság

Az után, hogy 2022-ben és 2023 elején az energiaárak kifizetésében kellett segítséget kínálni sokaknak, a kormányok most sem szívesen engednék el a szociális támogatásokat. Olaszországban például a kormány a boltokkal kötött egy „antiinflációs egyezséget” arról, hogy bizonyos élelmiszerek árát három hónapig nem fogják megemelni – ez annyiban azért látványosan eltér a magyar árstoptól, hogy itt a boltoknak is van beleszólása abba, mit kezdenek az áraikkal. Franciaországban a 2024-es költségvetést úgy tervezik, hogy a szociális kiadások és a nyugdíjak is minimum tartsák a lépést a még 2023-ra várható inflációval, miközben jövőre már annál kisebb lenne az áremelkedés üteme.

Világos, hogy az ilyen intézkedésekkel mi a legnagyobb baj: inflációt generálnak.

Ez egy nagyon nehéz dilemma: amekkora az infláció, muszáj valamit kínálni az embereknek, hogy könnyebb legyen átvészelni ezeket az időket (és hogy újraválasszák a kormányt), azonban ha pénzt ad az állam, akkor attól újra nagyobb lesz az infláció.

Németország ebben is egy kicsit más utat választott. Ott nagyobb pénzügyi szigorral próbálta a kormány megfogni az árakat, emiatt alacsonyabb is az infláció, mint az EU más nagy gazdaságaiban. Viszont van esély arra, hogy recesszióban legyen az ország az év végén – persze ebben a belső folyamatok miatt az is szerepet játszik, hogy a német ipar, azon belül is főleg az autóipar gyengülő kereslettel találkozik idén.

Robert Habeck szövetségi gazdasági és klímavédelmi miniszter a gazdasági növekedés őszi előrejelzésének bemutatóján mutat egy grafikont az inflációról 2023. október 11-én Berlinben

AFP / DPA / MICHAEL KAPPELER

Az egyébként is egy komoly kérdés sok helyen, hogy miként indítsák be a gazdaságot úgy, hogy közben az inflációt ne tolják újra az egekbe. Egyelőre úgy néz ki, hogy az olaszok és a franciák inkább a jóléti intézkedéseket és a gazdasági növekedést választanák, egy kicsit magasabb infláció árán is, a németeknél és a spanyoloknál az árak letörése a fontosabb. Közép-Európában, ahol a 15 százalékot is elérte a drágulás üteme (és persze Magyarországon is, ahol 25 százalék felett volt a téli csúcs) nem nagyon lehet ilyeneken dilemmázni: ekkora inflációnál előbb az áremelkedést kell letörni, majd utána lehet foglalkozni azzal, hogy a gazdaságot is újraindítsák.

És persze sokadszor is kiderült: Európának még mindig vészesen nagy az energiakitettsége. Ugyan a kontinens legtöbb országa elég jól függetlenítette magát az elmúlt másfél évben az orosz energiától (mi persze ebben is tökéletes kivételt jelentünk), most épp az izraeli-palesztin háború miatt ideges mindenki az energiaszektorban. Hogy mi lesz a világ olajáraival, azt a háború minden mozzanata befolyásolhatja, főleg az lesz a nagy kérdés, hogy Irán belesodródik-e és mekkora nemzetközi konfliktus lesz ebből. Így azt sem lehet kizárni, hogy az igazi háborús infláció csak most jön majd.

Nyitóképünkön bevásárlás egy amszterdami szupermarketben. Fotó: AFP / ROBIN VAN LONKHUIJSEN