Gyors, biztonságos és olcsó fizetési mód – ez a qvik
Van a kártyás fizetés elfogadásánál jóval olcsóbb megoldás is már a piacon: a qvik rendszer használatával a költségek 30–40 százalékkal mérsékelhetők.
November végéig kell a kormánynak kihirdetnie az élelmiszer-csomagolások után a gyártók által a koncessziós társaságnak fizetendő, 2024-re érvényes díjak mértékét – hívta fel a figyelmet közleményében a Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége (FÉSZ). Mint írják, az új hulladékgazdálkodási rendszer idén nyári bevezetésekor hidegzuhanyként érte az élelmiszergyártó vállalkozásokat a díjak magas mértéke. A gyártók azt szeretnék elérni, hogy az európai szinten is kiugróan magasnak számító díjak további emelésével ne okozzon számukra a kormány további költségnövekedést, mert az az élelmiszerárak és az élelmiszer-infláció szintjében is megjelenhet.
A FÉSZ hangsúlyozta: az Európai Unióban egységes keretszabályok alapján kell a tagállamoknak működtetniük a hulladékgazdálkodási rendszerüket, a cél pedig az, hogy az EU-ban magas szinten valósuljon meg a hulladékok szelektív gyűjtése és újrahasznosítása. A rendszer működtetésének finanszírozásához mindenhol hozzájárulnak a tevékenységük során csomagolóanyagokat felhasználó piaci szereplők is. A kiterjesztett gyártói felelősségi (a szakzsargonban „EPR”) díjnak nevezett hozzájárulás mértéke az adott vállalkozás által kibocsájtott csomagolás tömegétől és típusától függ, hiszen ezek alapvetően befolyásolják az adott csomagolóanyag szelektív gyűjtése és kezelése során felmerülő költségeket.
A júliustól indult, új hazai rendszerben a korábban a vállalkozásoktól hasonló céllal beszedett (akkoriban termékdíjnak nevezett) tételekhez képest az új EPR díjak jelentős, nemzetközi összehasonlításban is kiugróan nagy mértékben, akár az öt-kilencereszesükre emelkedtek. Szinte minden csomagolóanyag esetében Magyarországon kell a legmagasabb díjakat fizetni. Így Európa egyik, ha nem a legdrágább és legkevésbé átlátható hulladékgazdálkodási rendszere jött létre, miközben szakértői számítások szerint akár fele ekkora költséggel is megoldható lenne a csomagolási hulladékok megfelelő és korszerű kezelése – írja a szervezet.
A FÉSZ szerint a drasztikus díjemelkedés váratlanul, ráadásul év közben érte az élelmiszergyártó vállalkozásokat, amelyeket a megemelkedett költségek az átadási áraik emelésére kényszerítenek, hozzájárulva ezáltal az élelmiszer-infláció mértékéhez is.
A hazai rendszer működtetésének irreális drágaságát jól mutatja, hogy míg Ausztriában az élelmiszergyártók a beszerzett alapanyagok, vagy akár a szállítási műanyag gyűjtőcsomagolások kilogrammja után körülbelül 70 forintnak megfelelő összeget fizetnek EPR díj címén, addig a hazai cégek ugyanezért 219 forintot kénytelenek fizetni. Ugyanennek a díjnak a mértéke Csehországban kilogrammonként körülbelül 37 forint – magyarázta közleményében a FÉSZ.
Az élelmiszergyártók szerint mindenképpen el kellene kerülni azt, hogy a jövő évre a kormány még magasabb díjakat határozzon meg. Azt is szorgalmazzák, hogy a jövőben az érintettekkel együttműködésben állapítsák meg a döntéshozók az üzemeltetés finanszírozását szolgáló díjakat.
A közlemény hozzáteszi, szakértői számítások szerint ez a feléből is megoldható. A rendszer hiányosságairól az alábbi hvg360 cikkben olvashat.
Lesújtó képet mutat a hazai hulladékgazdálkodás, a rendszer elfuserált, az adatok kiábrándítóak
Papíron jól festenek a hulladékgazdálkodás Mohu által közzétett számai, de valójában óriási a visszaesés a múlt évhez képest. A kormány kisebb újrahasznosítást vállalna az EU felé. A januárban induló kötelező visszaváltási rendszerről pedig alig tudnak valamit a cégek.
