Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
Az év egészére mínusz 0,4 százalékos éves GDP-t várunk – mondta Varga Mihály pénzügyminiszter az Indexnek adott interjúban.
A minisztert a kormány és a jegybank közti feszültségekről, vitákról is kérdezték. „A legveszélyesebb ellenfél az infláció, ebben egyetértés van a kormány és a jegybank között” – válaszolta. „Közös célunk, hogy ebben a bizonytalan nemzetközi környezetben is tovább javítsuk az egyensúlyi mutatókat, csökkentsük az inflációt, és fenntartható növekedési pályára állítsuk a gazdaságot. Nem látom, hogy a monetáris politika ezt vitatná. Az alapkérdésekben egyetértünk.”
Arra a felvetésre, hogy a kormány helyezett-e nyomást Matolcsy György elnökre és a jegybankra, ezt válaszolta:
Mutassanak egy konkrét esetet, amikor a kormány bármely tagja pressziót gyakorolt volna az MNB-re.
Az, hogy a sajtó, a média miket ír, az újságírók és szerkesztők dolga, ha nagy hangsúlyt kap a kattintásszám, az olvasottság, lesznek nagyotmondó, de alaptalan cikkek.”
Ezen a ponton szeretnénk a miniszter segítségére sietni: íme, egy értekezés Nagy Márton gazdaságfejlesztési minisztertől, amelyben egyebek mellett az inflációs cél felemeléséről értekezik. A miniszter egyébként számtalan alkalommal szólt be a jegybanknak. Sőt így tett Orbán Viktor miniszterelnök az Országgyűlésben.
Ahogy arról a HVG is beszámolt, immár egyértelműen Nagy Márton gazdaságfejlesztési (januártól nemzetgazdasági) miniszter a gazdaságpolitika irányítója a kormányban. Varga Mihály elvesztette a Gazdasági Kabinet irányítását, sőt helyet sem kap a kabinetben. Be kell érnie egy minimum kétes értékű költségvetési vétólehetőséggel. Erről az alábbiakat mondta:
„Két miniszternek van nevesített vétójoga: az igazságügyi miniszternek, ő nyilván az alkotmányossági, jogi szempontokat mérlegeli, illetve a pénzügyminiszternek. Utóbbinak, ebben az esetben nekem, alapvető költségvetési, államháztartási, vagyis gazdálkodási szempontokat kell figyelembe vennem. Mit hagyott jóvá a parlament a költségvetésben? Van-e olyan kormánydöntés, ami megalapozta a javaslatot? Van-e rá pénzügyi forrás, az állam likviditási helyzete indokolja-e a döntést? A másik szempont az államadósság, valamint az államháztartási hiány. Hoz-e többletbevételt, segít-e a gazdasági növekedésben, vagy éppen ellenkezőleg, csak hiányt növel, egyenleget ront? Ha úgy látom, hogy bármilyen körülmény veszélyezteti a költségvetési kiszámíthatóságot és fegyelmet, élek a vétójogommal. Erős jogosítványokat kaptam.”
Valójában a vétó csak annyit jelent, hogy a miniszter visszadobhat, általa nem megfelelően előkészítettnek vélt döntéseket, azok nem kerülnek a kormányülés elé. Arról a jogszabály nem rendelkezik, mi számít „nem megfelelően előkészítettnek”. És arról sem, hány alkalommal dobhat vissza egy-egy döntést.
A miniszterrel folytatott beszélgetés végén a politikus emberarca is felvillan egy pillanatra:
„A karácsonyfa díszítés kinek a feladata a családban?
A csapatszellem érvényesül a díszítésben, mindenki kiveszi a részét. Négy gyermekünk, sőt, már az unokám is készen áll a feladatra. Az viszont minden évben kérdés, hogy milyen díszek kerüljenek a fára. Az erről szóló vita már hónapok óta tart, remélem, hogy 24-ig eldől.
Ebben kinek van otthon vétójoga?
Ki másnak lenne? A feleségemnek. Otthon ő a pénzügyminiszter.”
