Ukrajna a világ egyik legkorruptabb országa, ezért nem áll készen arra, hogy elkezdje az uniós csatlakozási tárgyalásokat – mondta még tavaly decemberben a francia Le Pointnak adott interjújában Orbán Viktor. Bár nehéz objektíven mérni, hogy egy állam mennyire korrupt, a magyar kormányfővel nehéz lenne vitába szállni, főleg, hogy a nyugati kormányoknak is alapvető bajuk van az Ukrajnában tapasztalható korrupcióval.

Január 9-én Rusztem Umerov ukrán védelmi miniszter maga jelentette be, hogy a tárca belső ellenőrzése tízmilliárd hrivnyát, azaz nagyjából 262 millió dollárt meghaladó korrupciót tárt fel. Umerovnak ez azért is különösen kínos, mert noha csak 2023 ősze óta miniszter, a katonai beszerzésekkel kapcsolatban feltárt korrupció az ő hivatali ideje alatt történt. A bejelentéssel egy időben Umerov hat helyettesét rúgta ki, köztük Hanna Maljart is, aki rendszeresen adott tájékoztatást az Oroszország elleni háború fejleményeiről. Két nappal Umerov bejelentése után pedig az ukrán Nemzeti Korrupciómegelőzési Ügynökség közölte, hogy amikor Denisz Smihál miniszterelnök hivatala egy kormányhivatal illetékes vezetőjét egy korrupciós panaszról értesítette, egy hivatalban dolgozó informátorról hozott törvénytelenül nyilvánosságra információkat.

Van tehát ügy bőven. A kérdés már nem is akörül van, hogy Ukrajnában mennyire van erősen beágyazva a társadalom és az államigazgatás szövetébe a korrupció, hanem az: vajon Ukrajna vezetése megtesz-e mindent annak érdekében, hogy az országban tapasztalható korrupciót mérsékelje?

Az biztos, hogy motivációból nincs hiány. Ukrajna reform- és korrupcióellenes programja, valamint az ország védelme között ugyanis már közvetlen kapcsolat áll fenn, miután az amerikai kormány számos reformtól teszi függővé az országnak juttatott jövőbeni segélyeket.

Az ukrán média még tavaly szeptemberben tette közzé az Egyesült Államok nemzetközi gazdaságért felelős nemzetbiztonsági tanácsadójának helyettese által az ukrán kormánynak küldött reformlistát. A lista konkrét reformokat vázolt fel, amelyeket Ukrajna nyugati donorai szerint az országnak végre kell hajtania. A reformokat a lista aszerint rendszerezi, hogy milyen gyorsan kell azokat elfogadni. A szükséges változtatásokat sürgősségük és viszonylag könnyű elfogadhatóságuk és bevezetésük sorrendjében sorolja fel: vannak, amelyek bevezetésére az amerikaiak 0–3 hónapot, 3–6 hónapot, egy évet, és vannak, amelyekre 18 hónapot adnak.

És mindez már nem csak az Egyesült Államok által nyújtott támogatásokról szól. A kiemelt reformok listáját Washington elküldte az ügynökségközi adományozói koordinációs platformnak, amely 2023 januárjában indult Ukrajna helyreállításának és újjáépítésének támogatására. A platformban Ukrajna, az Európai Unió, a G7 országai, valamint olyan pénzügyi intézmények képviselői vesznek részt, mint az Európai Beruházási Bank, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank. Mindez azt is jelenti, hogy a nyugati kormányok nyíltan bizonyos reformokhoz köthetnék a katonai segélyeket.

A nyugati vezetők azzal számolnak, hogy a háború végleges befejezése utáni évtizedben Ukrajna gazdasága valószínűleg a leggyorsabban fog növekedni egész Európában. Ennek egyszerűen az az oka, hogy az újjáépítésre elkülönített pénzeszközök özönlik majd el azt az Ukrajnát, amelynek a GDP-je 2022-ben 40 százalékot csökkent. Csakhogy Nyugaton úgy vélik, hogy reformok nélkül az ország nem lesz képes magához vonzani a magántőkét, ez pedig megakadályozhatja a rövid távú növekedést, miközben növelheti a nyugati kormányok (adófizetők) terheit. Mindez pedig növelheti majd az úgynevezett „háborús fáradtságot” Nyugaton, azaz az embereknek elegük lesz abból, hogy a kormányok Ukrajnát segítik. Ezzel pedig éppen azt érik el, amit Moszkva a propagandán keresztül már most is el szeretne érni: elbizonytalanítani a nyugati közvéleményt, hogy érdemes-e pénzt és fegyvereket adni Ukrajnának.

Ukrajna mindenesetre történelmi lehetőséget kapott arra, hogy átlépje a saját árnyékát. Részben ez az oka annak, hogy az ukrán kormányban, az aktivista közösségben és a közvéleményben sokan pozitívan értékelik a Nyugat által diktált feltételrendszert. Már csak azért is, mert annak is két oldala van: bár Ukrajna nyomás alá kerül, de ugyanígy a Nyugat is. Mert ha Kijev ténylegesen végre tudja majd hajtani a reformokat, akkor az országnak nyújtott támogatás hirtelen csökkentése igazságtalannak tűnne. Ez a Nyugat reputációjának okozna kárt, amit a nyugati vezetés nem engedhetne meg magának.

Másrészt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Ukrajnában nem minden erőnek érdeke a megtisztulás. Az országos, regionális és helyi szintű politikai tisztségviselők egy része és az ukrán bürokrácia hozzá igazodó elemei valószínűleg a reformok ellen lesznek. Ezeknek a szereplőknek ugyanis a gazdasági érdeküket, mi több, a biztonságukat sérthetik, ha a jól bevált, korrupt gyakorlatokat megszüntetik. Ők lesznek azok, akik az elkövetkező időkben ahol csak lehet, szabotálni fogják majd ezeket a reformokat, és arra törekednek majd, hogy a reformpárti politikusokat lejárassák, lemondásra szólítsák fel.

Utóbbiban a reformellenes erők komoly segítséget kaphatnak az ukrán oligarcháktól, akik igencsak rosszul jártak a háború kitörése óta. A háború miatt olyan jogi és gazdasági változások történtek, amelyek miatt az oligarchák kénytelenek voltak megválni a médiavagyonuktól, ezzel pedig jelentősen csökkent a gazdasági és politikai befolyásuk az országban. A nettó vagyonuk is csökkent.

Mindezek mellett az ukrán bűnüldöző szervek is rájuk szálltak. Mindegyikük számára intő jel lehetett, amikor tavaly szeptemberben az ukrán hatóságok Zelenszkij elnök korábbi fő támogatóját, az ország egyik legvitatottabb oligarcháját, Ihor Kolomojszkijt tartóztatták le csalás és pénzmosás vádjával.

Az oligarchák azt sem fogadták kitörő örömmel, amikor ugyancsak ősszel az ukrán parlament elfogadott egy olyan, PEP-nek rövidített törvényt, amely a politikailag exponált személyek élethosszig tartó pénzügyi ellenőrzéséről szól. A PEP a Nemzetközi Valutaalap követelménye volt. Azért is jelentős, mert ez a törvény volt az utolsó nagy akadálya annak, hogy az EU hivatalosan is megkezdje az Ukrajna csatlakozásáról szóló tárgyalásokat, amelyek december 14-én kezdődtek.

A PEP több ezer ukrán közalkalmazottat, köztük parlamenti képviselőket, vezető politikai személyiségeket, igazságügyi tisztviselőket, bűnüldöző tisztviselőket és a védelmi szektor tisztviselőit, valamint vezető üzletembereket érint. És természetesen érinti az „oligarchákat'” és a családjaikat is, akiket folyamatos pénzügyi közzététel és ellenőrzés alá von.

Az is nagy kérdés, hogy miként reagál a reformokra az ukrán titkosszolgálat, mivel a reformok – ha nem is most azonnal, de a jövőben mindenképpen – az Ukrán Biztonsági Szolgálatot, az SZBU-t is érintenék. Azt látják ugyanis az amerikaiak, hogy az ukrán biztonsági és hírszerző ügyökségében, a védelmi minisztériumban, a rendőrségben, a vámosoknál és a határőröknél sem érzi idegennek magát a korrupció – márpedig ezek a szervezetek együtt több százezer ukránnak adnak munkát. Az SZBU pedig – amely Ukrajna egyik politikailag és gazdaságilag legbefolyásosabb szervezete – különösen ki van téve a korrupció és az orosz befolyás veszélyének. Az amerikaiak szerint erre a problémára jelenthetne orvosságot az, ha az SZBU-t is megreformálná a vezetés, így a titkosszolgálat csak a kémelhárítással, a terrorizmus elleni küzdelemmel és a kiberbiztonsággal foglalkozna, bűnügyi nyomozásokban nem venne részt. Ez utóbbiak ugyanis azok a területek – különösen a szervezett bűnözés –, ahol a leggyakrabban jelen van a korrupció.

A Nyugat által leginkább sürgetett reformoknak idén Ukrajna nekivág. Ezen reformok közé tartozik a nagy állami tulajdonú vállalatok igazgatótanácsainak átalakítása, a korrupcióellenes szervek megerősítése. Ilyen például a Korrupcióellenes Különleges Ügyészség, az Ukrán Nemzeti Korrupcióellenes Hivatal és a Korrupcióellenes Nemzeti Ügynökség. Várhatóan megerősítik az ország igazságügyi intézményeit is, köztük a Korrupcióellenes Legfelsőbb Bíróságot, az Ukrán Közigazgatási Legfelsőbb Bíróságot, valamint Ukrajna legfelsőbb és alkotmánybíróságát.

Várhatóan lesznek olyan reformok, amiket az ukrán vezetés nem siet majd el. Ezek közé tartozik a gáz- és villamosenergia-árak liberalizálása, valamint az ország gazdaságának szabályozásával megbízott intézmények újraindítása. (Ilyen például az Ukrán Számviteli Kamara, az Ukrán Állami Számvevőszék, a Vagyonvisszaszerzési és -kezelési Ügynökség, valamint a Gazdasági Biztonsági Hivatal.) Kijev ugyanis attól tarthat, hogy a teljes kifehérítés gyors erőltetése több rosszat tenne a gazdaságnak, mint jót.

Azzal valószínűleg Kijevben is számolnak, hogy – Trump és párton belüli támogatóinak erősödése ellenére – a republikánus kongresszusi küldöttség kulcsfigurái továbbra is Ukrajna mellett állnak. De függetlenül attól, hogy Ukrajna milyen lépéseket tesz idén a korrupció elleni harcban, egyre több olyan, Orbán Viktorhoz hasonló politikai szereplő erősödik majd meg Nyugaton, akik a Kijevnek nyújtott támogatás fenntartása ellen fognak érvelni.

Borítóképünkön utcai árusok árulnak egy megerősített óvóhely mellett a Donyeck régióbeli Kramatorszk egyik utcájában 2024. február 4-én. Fotó: AFP / Genya Savilov