Törlesztésivágy

Ott volt az atombomba születésénél, túlélt négy szovjet pártfőtitkárt, amerikai elnököket, kis és nagy diktátorokat, piti bűnözőket és a világbékével hazardírozókat: azaz majdnem mindenkit a XX. századból. A halhatatlan mesehősökhöz, boszorkányokhoz, varázslókhoz és lápi emberekhez hasonlóan Allan Karlsson is öregemberként, ő történetesen százévesen robbant be a regények világába. A minden, magát igaz svédnek érző számára amolyan kitartás- és szolidaritáspróbának tartott Vasa-futást még meg sem tartották, amikor ő már tinédzser volt. Ettől kezdve a világot körbeutazó Don Quijoteként csak akkor maradt távol a nagy közös futástól, ha éppen Baliról menekült hőlégballonnal, leszámolt a maffiával, vagy azokkal, akik nem engedik meg, hogy az ember elmélyüljön a szabad művészetek univerzumában – idetartozik maga az élet is. Nem is berobbant, inkább vett egy nagy levegőt – ki ne tenné, ha megteheti –, óvatos mozdulattal kilépett a szeretetotthon ablakán, felszállt a 202-es buszra, és eltűnt, de csak azért, hogy aztán végig szem előtt maradjon. Az öregkorral járó rutint szuperfegyverként használó karaktert az „északi Rejtő Jenőként” is emlegetett Jonas Jonasson találta ki, azt a döntést követően, amikor 2003-ban kilépett addigi egészségroncsoló életéből, hátat fordított az újságírásnak, majd később a médiacégét is eladta. Egy dolgot tartott meg, a laptopját, azt a hóna alá csapta, és a fiával pár nappal később már az olaszországi Luganói-tó partján ébredtek néhány trappoló és vízimadár érdeklődésétől kísérve. A 2007-ben befejezett, A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című kötetet még négy regény követte, köztük a Kúnos László fordításában most megjelent Édes a Bosszú Részvénytársaság. Az 59 éves író ma a Balti-tenger közepén a régmúltban, a vikingek Gotland-szigetén él, ahol a szomszédai néha arról számolnak be, hogy reggeli sétájuk során már megint valamilyen ezüsttárgyba botlottak. A könyvei 46 országban 16 millió példányban keltek el.