Szórafakadtak

Bár 1929 és 1930 folyamán több idehaza vagy külföldön forgatott filmben is elhangzik valamiféle magyar szöveg, de szigorúan véve A kék bálvány számít az első magyar hangosfilmnek. A vígjáték az amerikai közegben bonyolított, logikátlan és átgondolatlan cselekménye miatt merült feledésbe. A produkciónak az sem használt, hogy Jávor Pál mellé a női főszerepre újsághirdetés útján kerestek színésznőt. Árulkodó, hogy az így talált Rédey-Radó Nellinek ez lett első és utolsó fellépése a kamerák előtt.

A kék bálvány feledtetéséért sokat tett a két héttel utána forgatni kezdett második magyar beszélőfilm, a Hyppolit, a lakáj. A kétverziós, német és magyar nyelven is felvett vígjáték főszereplője eredetileg A kék bálvány stábjából kiemelkedő Gózon Gyula lett volna, de őt végül Székely István rendező túlságosan „dzsentroidnak” találta az újgazdag Schneider figurájára, és lecserélte a zseniális Kabos Gyulára. A német változat mérsékelt érdeklődést keltett, míg a magyar olyan sikeres lett, hogy felmerült, franciául is el kellene készíteni. Filmtörténészek szerint az első két hangos opus sorsa alapvetően meghatározta, hogy az 1930-as években az „akciók” helyett inkább a dialógusokra építő, a kamarajelleget, valamint a helyzet- és jellemkomikumot preferáló vígjátéki mintázatok váltak uralkodóvá a magyar filmben.