Az idő illúziója – Ruth Orkin (1921–1985)
„Minden műve, amit valaha is láttam tőle, így vagy úgy, de a szeretet műve” – mondta Leonard Bernstein a barátja, Ruth Orkin búcsúztatásán. A bostoni zsidó családban 1921-ben született és 1985-ben rákbetegségben elhunyt amerikai fényképész, fotóriporter, filmes Mary Rubin némafilmszínésznő és az Orkin Craft márkanevű játék hajókat készítő Samuel Orkin egyetlen gyerekeként nőtt föl Hollywoodban. Tízévesen kapta első fényképezőgépét, egy 39 centes Univexet, ezzel örökítette meg iskolatársait, tanárait. 1939-ben egymaga kerekezett el Los Angelesből a New York-i világkiállításra, végigfotózva a bicikliutat. Leghíresebb képe, az American Girl in Italy a nőknek szóló „Ne félj egyedül utazni!” jelmondatú, 1951-es reklámkampány darabja. A fotós az európai körutazáson lévő, 23 éves, rendkívül fotogén Ninalee Craig festővel (akkori művészneve: Jinx Allen) Firenzében kötött barátságot, együtt alkotva meg a filmszerű, regényes Jinx-sorozatot. Orkin sokáig mozgóképes karrierről álmodott: 1941-ben elsőként lett az MGM Stúdió futárlánya, de otthagyta az állást, mert a szakszervezetnek csak férfi tagjai lehettek. Kalandokat kereső élete mégis úgy alakult, hogy vágója, társrendezője és társírója lett a férjével, Morris Engellel és Ray Ashley-vel forgatott A kis szökevény (Little Fugitive) című, 1953-as filmnek. A velencei filmfesztiválon Ezüst Oroszlánnal díjazott és Oscar-díjra jelölt alkotás Francois Truffaut szerint megihlette a francia újhullámot. Elfeledett klasszikus, fekete-fehér munkáinak vízjele a természetesség, a játékosság, az érzékenység, a humor, az elegancia, a lírai szépség. Ez jellemzi legkedvesebb témáját, a gyerekportrékat, miként az utcai fényképészetét, így a Central Parknál lévő otthonából, felülről fotózott New York-i életképeit, és a hírességekről készült glamourmentes fotóit – Bernsteintől Lauren Bacallon, Marlon Brandón, Albert Einsteinen, Orson Wellesen át Woody Allenig. A tárlat az életműhöz méltó módon nyújt betekintést a kivételes fényíró egyedi világába.
