Szokatlanul kemény ítélettel sújtotta első fokon a Quaestor-cégcsoport egykori vezetőit a Fővárosi Törvényszék Steiner Gábor bíró vezette tanácsa: bűnszervezetben, folytatólagosan elkövetett csalás és egyéb bűncselekmények miatt Tarsoly Csaba főtulajdonos-vezető 13 évet, a több leányvállalatban (például a brókercégben) vezérigazgató Májer Zsolt pedig 16 évet kapott. A döntés súlyosságát előre jelezte, hogy mielőtt kihirdették volna, Tarsolyt és Májert őrizetbe vették. Szabadlábra feltételesen sem bocsáthatók, céget többé nem vezethetnek.
A 2015 tavaszán kártyavárként összeomlott Quaestor-birodalom további pénzügyi vezetőire vagy könyvelőire enyhébb, de esetenként így is 5-6 éves börtönbüntetést mértek. Felmentették viszont Tarsoly feleségét, jóllehet rendszerint tagja volt a vállalatok igazgatóságának, és Kárpáti Pétert, aki egyebek mellett a befektetésialap-kezelő és a mátrai Bérc Hotel Kft. vezetője volt.
Másodfokon még változhatnak a büntetések, és az idő valószínűleg az elítélteknek dolgozik. Maga a nyomozás, amit a bíró „világszínvonalúnak” nevezett, gyorsan lezárult, ám a bírósági szakasz – főképpen az amúgy is kevés alkalmas szakértő sorozatos kizárása miatt – elnyúlt. Emlékezetes, hogy a 2003-ban megbukott K&H-sztárbróker, Kulcsár Attila első fokon 2008-ban 8 évet kapott, majd végül, 2017-ben jogerősen már „csak” 5-öt. A közvetlenül a Quaestor előtt bedőlt BudaCash Brókerház vezetői pedig első körben 7 és fél évet kaptak, ami jogerősen többük esetében 4-6 évre csökkent. A rendszerváltás után, a kilencvenes években különösen keménynek számított Lupis Józsefnek, a Lupis Brókerház vezetőjének a hatéves börtönbüntetése, és kiugró volt a pilótajátékot szervező Tribuszer Zoltánné 9 éve is.
Tarsoly és Májer azért kaphatott ennyire súlyos büntetést, mert 32 ezer kisbefektetőt károsítottak meg, akik közül sokan annak ellenére is elbukták a pénzük jó részét (összesen százmilliárdos tételt), hogy egyedi törvényt hoztak a kivételes kártalanításukra. A Quaestor 2007–2015 között nem egyszerűen úgy bocsátott ki nyilvánosan – elvben a jegybank rábólintásával – kötvényeket, hogy azok mögött nem állt kellő fedezet, hanem az engedélyezett 70 milliárdos kereten felül még 150 milliárd forintnyi fiktív értékpapírt is eladott. A bíróság ebből csak a nem létező kötvények kreálását látta kellően bizonyítottnak, pedig a törlesztések jellemzően a friss kibocsátások után zajlottak, ami arra utal, hogy a Quaestor pilótajátékot játszott a magas kamatokkal „elkábított” befektetőkkel. Tarsoly ezzel együtt koncepciósnak tartja a büntetőeljárást, mert szerinte a cégcsoportjában komoly vagyont halmoztak fel. Értékes ingatlanok valóban maradtak, csakhogy azokat komoly adósságok terhelték. Amit pedig a vég-, illetve a felszámolási eljárások alatt ki lehetett szemezgetni belőlük, az nem a károsultak tömegéhez, hanem helyzetbe hozott kormányközeli üzleti körökhöz vándorolt.¬Gyenis Ágnes
