A világhírű Breuer Marcell mellett két, eddig alig ismert berlini magyarnak is kulcsszerepe volt a bauhausos csőbútorok elterjesztésében. Véletlenek sora segített nemrég a történet kibogozásában.
Csővázas bútorok Oldenburgban egy 2011-es kiállításon. Ügyesen hajlítgattak
AFP / CARMEN JASPERSEN
ABreuer-házmegmentése
Breuer Marcell Cape Cod-i háza. Nagyra értékelik
AFP / ANTOINE LORGNIER
Amikor 2023-ban Breuer Tamás kétmillió dollárra vitte le az eladásra kínált ingatlan árát, Peter McMahon megijedt: önmagában a telek ér ennyit. Ha valaki megveszi, akkor lebontja a házat, elvész a pótolhatatlan építészeti és művészeti emlék. McMahon építész annak a civil szervezetnek (CCMHT) az alapító igazgatója, amely a Cape Cod félszigeten (az USA keleti partjának északi részén, Boston és Cambridge közelében) a több mint fél évszázados modernista házak megőrzésén munkálkodik. Tamás pedig Breuer Marcell fia, aki ma már 80 fölött jár, és ritkán használta a roskatag szülői házat. A történet kedvező fordulatot vett. A CCMHT összekalapozta a pénzt, a következő évben megvette a házat, és a felújítás már ott tart, hogy szeptember óta a műemlék bérbe adható akár Bauhaus-rajongóknak, akár alkotóházba vágyó művészeknek. A bevételből a környék egy további modernista házát hozzák rendbe, annak a bevételéből a következőt, és így tovább.
Az akkori kortárs művészek közül Breuer Marcell volt az első, aki a romantikus félsziget csücskénél, Wellfleet tavas-erdős részén jellegzetes modernista házat épített magának 1949-ben. Már csak azért is, hogy kipróbálja építészeti és lakberendezési ötleteit a megrendelésekhez, de ott töltötte a nyarakat feleségével, Connie-val (Constance Crocker Leighton), ott nőtt fel Tamás is. A nácizmus elől menekülve Breuer Marcell 1937-ben érkezett az USA-ba, és 1981-es haláláig használta a wellfleeti házat.
A kőoszlopokon álló faház szembeötlő sajátossága a konzolon nyugvó, szinte az erdőbe belógó, tóra néző, csupa üveg veranda. Hasonló házak azóta szép számmal sorakoznak az USA keleti tengerpartján, a típust Long House néven ismerik. Breuer példáját más emigránsok is követték; a wellfleeti művésztelepen volt háza mások mellett Max Ernstnek és George Grosznak.
A Breuer-ház berendezése is izgatta a műemlékvédőket. Nemcsak a Vaszilij-székek és más eredeti bútorok, hanem a művész hagyatéka, könyvtára, kis műgyűjteménye. Ezeket a tárgyakat időközben jórészt elszállították, katalogizálják – de bőven maradt annyi, hogy a ház az eredeti hangulatot idézze. A CCMHT kissé későn alakult. Mint nemrég a londoni Financial Times írta: a modernista házak egy része az utóbbi évtizedekben elhagyatottan romba dőlt.
